Szentmisével és ünnepséggel vette kezdetét a katolikus papok futsal-Európa-bajnoksága Kisvárdán

Címvédőként a háromszoros bajnok Horvátország érkezett, de az ötszörös győztes Portugália és a nyolcszoros bajnok Lengyelország sem ezüstéremért érkezett hazánkba. Mellettük Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Koszovó, Lengyelország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia és a házigazda Magyarország is a még fényesebb helyezésért lép pályára a tornán.

A február 10–14. között zajló bajnokság csoportmérkőzéseit két helyszínen játsszák: a városi sportcsarnokban és a Szent László Katolikus Gimnázium csarnokában.

Hétfő délután megélénkült Kisvárda városa. Az erősödő rendőri jelenlét és az egyre nagyobb számban megjelenő külföldi buszok jelezték, hogy valami nagy dolog készülődik, mégpedig olyan, amely talán még sosem volt az északi város életében. Délután öt órára kétszáz pap és szerzetes indult útnak a vár tövéből a római katolikus templomba, hogy szentmisével nyissák meg a sporteseményt.

A Szent Péter és Pál-templom zsúfolásig telt a liturgikus öltözetet viselő játékosokkal és a kisvárdai hívekkel.

A latin nyelvű szentmisét Michael Wallace Banach apostoli nuncius celebrálta Szocska A. Ábel nyíregyházi és Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel és a jelenlévő papsággal együtt.

A szentmisén a kisvárdai egyházközség kórusa csodálatos énekkel emelte az ünnepség fényét.

Szentbeszédében a nuncius Ferenc pápa közelségéről és imáiról biztosította a jelenlévőket. A teremtés öröméről, a játék öröméről, és a papi testvériség öröméről beszélt. Kiemelte, hogy ez a sportesemény nemcsak a mozgás, a sport szeretetéről szól, hanem arról is, hogy a különböző országokban élő paptestvérek tudjanak egymás gondjairól, örömeiről, megosszák egymással lelkipásztori tapasztalataikat. Azt kívánta minden, a tornán játszó papnak, hogy egyházmegyéjükbe visszatérve ezeket az örömöket vigyék magukkal és osszák meg paptestvéreikkel, híveikkel.

A szentmisét követően a Halasy Gyula Városi Sportcsarnokban ünnepélyes megnyitóval folytatódott a program, mely sokak szerint olimpiai megnyitókat idézett.

A pályára zene és taps mellett vonultak zászlóikkal a csapatok, utoljára – óriási üdvrivalgás közepette – a magyar csapat.

A Kisvárdai Huszár Bandérium és a Rákóczi Szövetség beöltözött képviselői mellett egy népviseletet viselő házaspár nemzeti színű szalaggal átkötött, hatalmas kenyeret tartott a kezében a csarnok közepén, jelezve az ország különböző pontjairól érkező papok nemzeti csapatban testet öltött egységét.

Leleszi Tibor polgármester köszöntőjében történelmi ténynek nevezte ezt a rendezvényt Kisvárda életében. Felidézte Puskás Öcsi szavait, aki egyszer azt mondta: focizni szeretni, akarni és tudni kell. Reményét fejezte ki, hogy a következő napokban is ilyen elszánt játékot látnak a mérkőzésekre látogatók. Szent Pál Korintusiaknak írt első leveléből idézve (1 Kor 9,24) minden résztvevőnek elszánt küzdelmet kívánt, de felhívta a figyelmet, hogy csak egy győztes lehet. „Itt azonban mindannyian győztesek vagyunk, és ezt sportemberként ne veszítsük szem elől” – zárta beszédét a polgármester.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök felidézte focista múltját – számtalanszor volt ugyanis a papi válogatott tagja a múltban –, de mint mondta, a Puskás Öcsi által felsorolt három tulajdonság közül már csak kettő van meg benne: „szeretek focizni, akarok is, de már nem megy”.

„Megtanultam a focitól, hogy a csapat érdeke előbbre való, mint az, hogy én lőjek gólt. Megtanultam, hogy az ellenfél nem ellenség; megtanultam tisztelni az ellenfelet; megtanultam, hogy nem lehet mindig győzni, de ha győzünk, alázatosnak kell maradnunk, s ha veszítünk, tudjuk, hogy életünk végén kell majd a győztesek közé tartoznunk.”

Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök szerint neki már csak egy dolog maradt meg Puskás Öcsi által felsoroltakból: szereti a focit, de azt is csak a lelátóról nézi.

Kolumbusz Kristóf egyik történetét hozta például, amikor megkérdezték tőle, hogyan sikerült új földrészt fölfedeznie. „Kolumbusz fogott egy tojást, és azt mondta: állítsátok meg egyenesen! Természetesen a tojás mindig eldőlt. A fölfedező aztán kettévágta a tojást és az asztalra állította a két felet. Ja, hát ha tudtuk volna, mi is így tettünk volna! – hangzott a csalódott válasz közönségétől. Ti tudtátok volna, én azonban meg is tettem! – válaszolt Kolumbusz. Így vagyok ezzel én is, csak nézni tudom a focit a nézőkkel együtt, és sokszor méltatlankodni, hogy miért nem lőtte be, vagy miért nem védte ki. Ti azonban meg tudjátok csinálni, mi pedig szurkolunk nektek. Kívánom, hogy mindent tegyetek meg erőtök szerint a sikerért a következő napokban!”

A játékosokat mint paptestvéreit arra kérte, hogy tartsanak ki papként életük pályáján, hogy egyszer majd el tudják mondani: „nem csak tudtuk, de meg is csináltuk”.

A beszédeket követően a csapatok a Görögkatolikus Metropólia ajándékcsomagját kapták meg, majd a kisvárdai Református Alapfokú Művészeti Iskola 3. évfolyamos növendékeinek nyírségi táncait láthatták, melyet az ajaki Pántlikás Hagyományőrző Népdalkör által előadott ajaki néptáncok követtek. Ahogyan a szentmisében imádság kezdte a sporteseményt, a megnyitó záróakkordja is imádság volt: a csarnokban mindenki saját nyelvén imádkozta egyszerre a Miatyánkot.

Nem csak a játékosok, de a szervezők és a jelenlévők is egyetértettek abban: ezt az eseményt még sokáig fogják emlegetni.

Szöveg: Király András/Görögkatolikus Metropólia

Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír