Tanárhiány? Megoldva! – Sikerrecept a Máltai Szeretetszolgálat általános iskolájából

A Tiszabői Általános Iskola 5.C osztályában néma csönd, a gyerekek a tankönyv fölé hajolva a vöröshagyma leírását olvassák, és színes filccel aláhúzzák a szöveg lényegesnek tartott részeit. Ha mindenki végzett, megbeszélik, hogy ki mit ítélt fontosnak, és az információkat pontokba szedve kimásolják a füzetbe.

A tanári asztalnál a frissen borotvált, kifogástalanul ápolt, 23 éves Mága István áll, a jászberényi tanítóképző másodéves hallgatója. Jól ismeri a gyerekeket és könnyen szót ért velük, hiszen pedagógiai asszisztensként elsős koruk óta minden nap velük van, ráadásul maga is Tiszabőn nőtt fel.

A szomszédos teremben, az 5.A osztályban is környezetismeret óra van, itt Mányi Zsolt tart órát, aki a szarvasi tanítóképzőbe jár. Most épp paradicsomot rajzol a táblára. Milyen részei vannak a növénynek? Hogy néz ki a gyökere? Lágyszárú vagy fásszárú? Mit szeretnétek, hány paradicsomot rakjak az ágára? A gyerekek nagy műgonddal rajzolják a füzetükbe, amit a táblán látnak.

A folyosó másik végén az 5.B a természetes számokról tanul. Az osztályfőnök, Demeter Roland mozgásos feladattal dobja fel a fáradó gyerekeket: ha a táblára írt számokban szerepel az 1-es számjegy, tapsolni kell, a 2-esnél az asztalra csapni, az 5-ösnél csettinteni. A feladat csak látszólag egyszerű, muszáj koncentrálni, hogy jól sikerüljön, de nagy dicséret jár érte. Demeter Roland most épp tanít, de más napokon maga is diák, Mányi Zsolttal együtt ő is a szarvasi tanítóképzőbe jár.

A Tiszabői Általános Iskola tantestületében meglepően sok a fiatal. Mint Kubicsek Judit igazgatónő meséli, ez nem volt mindig így: „2016-ban, amikor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványa átvette az iskola fenntartását, ez volt az ország egyik legrosszabb körülmények között lévő iskolája. Kevés volt a képzett pedagógus, a tanárhiány és a romákkal kapcsolatos előítéletek miatt alig sikerült új kollégákat felvenni, és sokszor rövid idő után ők is elmenekültek. A tapasztalatok szerint az, hogy ki hogyan boldogul a gyerekekkel, nem a papíron múlik; volt olyan háromdiplomás pedagógus, aki egy órát sem bírt megtartani. Tiszabőn nem a tekintélye miatt működnek együtt a tanárral a gyerekek. Megérzik, ha valaki nem fogadja el, lenézi őket, akit viszont megszeretnek, annak a csillagokat is lehozzák az égről.”

Kényszer szülte a megoldást, hogy a tanárok a leterheltségük csökkentésére a település tehetséges, érettségit szerzett fiataljai közül kezdtek el pedagógiai asszisztenseket toborozni. A 2010-es évek közepén még csak egy-két érettségizett fiatal volt a községben, de a számuk az évek múlásával örvendetes módon másfél tucatra nőtt. A többségük kapott lehetőséget a tantestülettől, hogy kipróbálja az iskolai munkát, és aki örömét lelte benne, az a Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány anyagi támogatásával elvégezhette az egy éves, államilag elismert pedagógiai asszisztens képzést. A legelszántabbak a tanulást az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógiai Karának Jászberényi Campusán vagy Szarvason, a Gál Ferenc Egyetem Pedagógiai Karán folytathatták, hogy diplomás tanítók legyenek.

Ilyen utat jár Mága Adrián Balázs, a fentebb említett Mága István testvére is. Ő a közeli kisvárosban, Fegyverneken tanult, és a Tiszabői Általános Iskolába eleinte csak azért járt át, hogy autodidakta fotósként megörökítse az iskola ünnepi pillanatait. A tanári karban felfigyeltek a tehetségére, nemsokára már ő kezelte az iskola informatikai rendszerét, és ezzel párhuzamosan megszerezte a rendszergazdai képesítést is. Jelenleg másodéves a szarvasi tanítóképzőben, Tiszabőn a 3. és 4. osztályosokkal technika órán LEGO robotokat programoz, a nagyobbakat pedig szakköri foglalkozáson a Word, az Excel és a PowerPoint használatára tanítja. A gyerekek alig várják a foglalkozásait.

A Tiszabői Általános Iskolában jelenleg tizenkét környékbeli fiatal dolgozik, heten tanítóként, öten pedig pedagógiai asszisztensként, akik közül egy már beiratkozott a tanítóképzőbe, ketten pedig épp a felvételire készülnek. Jók az esélyeik, a munkatapasztalatért és a szakképzettségért a felvételin plusz pontok járnak. A tantestület is mindent megtesz a fiatalok sikeréért, az idősebbek szívesen segítenek nekik óratervet írni, közös ügynek tekintik, hogy diplomához juttassák őket. A fiatalok érkezésével felpezsdült az élet a tanári karban, van olyan negyvenes éveiben járó kolléganő, aki a jó példán felbuzdulva maga is visszaült az iskolapadba.

A tanítói pálya kimondottan vonzó a környékbeli fiataloknak, akiknek nem nagyon van más lehetőségük, ha értelmiségi pályára akarnak lépni. Hiába a tehetség és a szorgalom, ha a romákkal kapcsolatos előítéletek lehetetlenné teszik számukra az érvényesülést a világban. Az iskolában viszont, ahová egykor ők maguk is jártak, a tanáraik jól ismerik a képességeiket, bíznak bennük és támogatják őket a továbbtanulásban, a gyerekek pedig felnéznek rájuk, példaképnek tekintik és szeretik őket, mert könnyen megtalálják velük a közös hangot. A tanítói állás ráadásul biztos megélhetést is nyújt a fiatalok számára: a Máltai Szeretetszolgálat fenntartásában álló intézmény stabil anyagi háttérrel rendelkezik, a fizetéshez hozzájön még az esélyteremtési illetmény és helyettesítésekért járó túlóradíj, a kiemelkedően teljesítő pedagógusok pedig pénzjutalmat is kaphatnak.

A helyi viszonyokat figyelembe véve tehát tanítónak lenni Tiszabőn komoly lehetőség, igazi karrier. Érzik is ezt a fiatalok, nagy bennük a megfelelési vágy. A három ötödikes osztályfőnök, Mága István, Mányi Zsolt és Demeter Roland például amellett, hogy mindenben segíti egymást, folyamatos versenyben is áll az élet minden területén attól kezdve, hogy kinek sikerül jobban a vizsgája, vagy melyikük osztályában jobbak a tanulmányi eredmények, egészen addig, hogy hol lett szebb a tanterem ünnepi dekorációja.

És mi történik, ha valaki a diploma megszerzése után úgy dönt, otthagyja a tiszabői iskolát, és máshol folytatja a karrierjét? Kubicsek Judit igazgatónő válasza meglepő: „Nem az a cél, hogy ezek a fiatalok örökre itt maradjanak nálunk. Ha ilyen szakmai tapasztalattal és diplomával máshol kapnak állást, nekünk az lesz a legnagyobb siker. Ráadásul így lenne helyünk és alkalmunk esélyt adni a többi tehetséges fiatalnak is.”

A Nyolcágú kereszt (a Magyar Máltai Szeretetszolgálat magazinműsora a Mária Rádióban) podcast adása Kubicsek Judittal ITT hallgatható meg.

Szöveg: Hámon Krisztina

Fotó: Palágyi Barbara

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír