Társadalomformáló erők a közös értékeinkért – Egyháztörténeti konferencia a KATTÁRS-on

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága által kezdeményezett szegedi egyháztörténeti konferencián többek között Kerkai Jenő jezsuita szerzetes, Glattfelder Gyula csanádi püspök és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter tevékenységének ismertetése mellett a magyar egyházak és az állam kapcsolatáról is szó volt az elmúlt évtizedek tükrében.

A konferencián jelen volt Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, a Gál Ferenc Egyetem (GFE) nagykancellárja, Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke és Gyulay Endre nyugalmazott megyéspüspök is.

Kiss-Rigó László köszöntőbeszédében hangsúlyozta a KATTÁRS ökumenikus szellemiségét, megemlékezett a Szeged-Csanádi Egyházmegye ezeréves múltjáról, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy meg kell újulnunk az értékeinkben, amelyeket Istentől kaptunk, s ennek tudatos vállalásához tanulságos megismerni, hogy hívő elődeink hogyan éltek az Úrtól kapott adományaikkal az adott körülmények között.

Dux László, a GFE rektora megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy őriznünk kell keresztény értékeinket az egyetemi világban is, ahol támadás, sok esetben üldözés éri ezeket a társadalomtudományok és újabban a természettudományok (lásd genderideológia) terén is.

A szegedi konferencia első előadását Megújulás a közelmúlt egyháztörténelmében címmel Hegyi László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főtanácsadója tartotta az egyház és állam kapcsolatáról szólva, elsősorban az oktatás-nevelés terén.

Hegyi László a magyarországi egyházak társadalmi szerepvállalásának közelmúltbeli megújulásáról beszélt, megemlékezve a történelmi előzményekről is, egészen 1948-tól, a „fordulat évétől” kezdve, többek között az államosításról, a szerzetesrendek feloszlatásáról, Angelo Rotta nuncius kiutasításáról.

Összehasonlította az 1949-es alkotmányt a 2011-es Alaptörvénnyel, s rávilágított, hogy az utóbbi az egyház és állam együttműködését hangsúlyozza a különvált (önálló) működésük mellett; a Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK) is idézte, amely leszögezi: az egyház nem keveredik össze a politikai közösséggel, ugyanakkor a KEK segítségnyújtást szorgalmaz a társadalom javára.

Az előadó a továbbiakban felvázolta az 1990-től napjainkig kialakult, dokumentumokba foglalt keretrendszert, amely egyház és állam együttműködését szabályozza (vatikáni szerződés módosítása, ingatlanrendezés stb.), legújabban, 2022-ben pedig a felsőoktatás finanszírozását, illetve a közfeladatok ellátását illetően.

Hegyi László megemlítette: a Századvég 2013-ban végzett felmérése szerint a társadalom 70 százaléka számára fontos az egyházak közfeladat-ellátása. Ezt a közbizalmat meg kell őrizni – tette hozzá.

A tanulói létszám alapján jelenleg a köznevelési rendszer 15 százaléka az egyházakhoz tartozik (az idei HVG Top 100-ba húsz egyházi fenntartású gimnázium került be, ebből 15 katolikus, három református, kettő evangélikus), a felsőoktatásban a hallgatói létszám alapján ez a hányad 11 százalék, a szakképzésben 10 százalék.

A közfeladat-ellátás további területeit is említve Hegyi László az előadása végén hangsúlyozta: „A népszámláláson meg kell vallanunk egyházi hovatartozásunkat!”

A továbbiakban Zombori István történész Glattfelder Gyula csanádi püspök (hivatalban: 1911–1943, a Csanádi Egyházmegye székhelye Trianon előtt Temesvár volt) nagy formátumú személyiségét és országos jelentőségű életművét méltatta.

A tudós főpásztor szolgálati idejéhez kötődik többek között a szegedi dóm fölszentelése, a püspöki székház és a papnevelő intézet megépítése.

Glattfelder Gyula iskolapártoló tevékenységéről szólva Zombori István kiemelte, hogy a püspök kezdettől fogva fontosnak tartotta a fiatalság képzését, felkarolását. Az 1900-as évek elején Budapesten megalapította a vállaltan elitképző Szent Imre Kollégiumot egy modern, a kor igényeinek minden tekintetben megfelelő épületben – amely rövid időn belül már kétszáz fővel működött –, bevallottan a „meglehetősen elfogult, liberális, ateista nézetet képviselő” Eötvös Collegium ellenpólusaként, felkarolva elsősorban a társadalom bázisának számító polgári szülők (tisztviselők) gyermekeit, megteremtve a nemzet iránt elkötelezett, katolikus értelmiség alapját.

Glattfelder Gyula csanádi püspök számára az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása nagy kihívást jelentett. Annak előtte, még Temesváron megépíttette a papnevelő hatalmas épületét (amelyet az a Foerk Ernő tervezett, aki később a szegedi dómot is).

Trianon után, 1923-ban márciusában a románok kiutasították Glattfeldert, így került Magyarországra, s Szegedet választotta püspöki székhelyül. Új épületet emelt az itt működő katolikus férfi-tanítóképző számára, s annak egy részében kialakította a szegedi Szent Imre Kollégiumot, ugyanazzal a céllal, mint a fővárosit, majd ilyen intézményt még Sopronban is alapított, immár országos jelentőségűvé növelve a képzést.

Klebelsberg Kunóval összefogva további építkezésbe is kezdett Szegeden. Felépült a mai Dóm tér és az ottani épületkomplexum, amely az egyház és az állam együttműködésének szimbólumaként értelmezhető Klebelsberg szerint.

1930-ban létrejött a szegedi papnevelő intézet, amelynek egyik küldetése, hogy az elcsatolt területek számára is képezzen papokat, akik a vallás mellett a nemzeti érzést is fenntartani hivatottak.

Klestenitz Tibor történész (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) a konferencián arról beszélt, hogy a KATTÁRS rendezvénysorozat történelmi előzményeit az országos katolikus nagygyűlésekben találhatjuk meg, amelyeket Magyarországon 1900 és 1943 között tartottak.

1909-ben Szeged volt az országos katolikus nagygyűlés házigazdája, valamint 1922-ben a város volt a legelső helyszíne egy új kezdeményezésnek, a regionális jellegű alföldi katolikus nagygyűlésnek. Klestenitz Tibor ezt a két eseményt mutatta be.

A IX. országos katolikus nagygyűlésen német és magyar nyelvű összejövetelt is rendezett a Katolikus Népszövetség, többek között közgyűlést tartott a Magyar Keresztény Iskolatestvéreket Képző és Segélyező Országos Egyesület, a Magyarországi Keresztény Alkoholellenes Szövetkezet, a Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület és a Szegedi Katolikus Legényegylet.

A csúcspontot a hagyományoknak megfelelően az eucharisztikus körmenet jelentette. Ezen a korabeli becslések szerint körülbelül tízezer fő vett részt mintegy huszonötezer ember sorfala előtt.

A nagygyűlés végén a rókusi templomban tartottak nagymisét, majd a csanádi püspök a templomtéren felszentelte Magyarország Nagyasszonyának szobrát.

Klestenitz Tibor történész megemlítette a katolikus nagygyűlések intézménye körüli politikai feszültségeket és kritikákat is. Az Egyházi Közlöny például 1909-ben arról írt, hogy a nagygyűléseken „nagyobb érvényesülést kellene juttatni a népszerű, közérthető stílusnak”.

A szegedi jezsuiták 1922 júliusában annak a véleményüknek adtak hangot, hogy „alaposan lejáratták a dísz- és alkalmi keresztények a keresztény világfelfogás teremtő és újjászervező erejébe vetett hitet”, ezért szükségesnek tartották, hogy a hívek – elsősorban a Dél-Alföld népének bevonásával – tartsanak Szegeden egy nagygyűlést a katolikus öntudat felébresztése érdekében.

Az I. alföldi katolikus nagygyűlést 1922. szeptember 8. és 10. között rendezték meg, s ennek keretében a Korzó moziban ifjúsági díszgyűlést is tartottak;  az ifjúságot kiemelten kezelték: az első napon szinte kizárólag a fiatalság problémáival foglalkoztak, sőt tizenéves fiatalok, munkáslányok is felszólaltak a szónokok között. Ugyanakkor az Alföld speciális társadalmi és szociális problémái szerény súllyal jelentek meg – mondta az előadó.

A szegedi alföldi katolikus nagygyűlés nem maradt elszigetelt esemény: 1923-ban Kecskeméten, 1924-ben Gyulán, 1925-ben Szentesen, 1926-ban Szolnokon, 1927-ben Kalocsán, 1930-ban pedig ismét Szegeden tartottak ilyen rendezvényt.

A KATTÁRS keretében megtartott egyháztörténeti konferencia következő előadója, Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes Kerkai Jenő SJ (1904–1970) alakját idézte fel, és méltatta sokrétű népnevelő munkáját.

Kerkai Jenő Szegeden végezte filozófiai tanulmányait, 1935 őszétől a szegedi szeminárium prefektusa és dogmatikatanára volt. Megalapította a KALOT mozgalmat (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete), amely rövid, tizenegy éves léte során „üstökösként” robbant be a magyar történelembe.

Kerkai együtt dolgozott Bálint Sándorral, és a KALOT-ot Glattfelder Gyula is lelkesen támogatta. Az európai szinten egyedülálló katolikus agrárifjúsági mozgalom a pártoló tagokkal együtt félmillió tagot számlált, Rajk László kommunista belügyminiszter általi megszüntetéséig.

Miklós Péter egyetemi tanár (Kodolányi János Egyetem), eszmetörténész, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ főigazgatója A katolikus társadalmi értékek közösségi megjelenési modelljei Szegeden az 1930-as–1940-es években, különös tekintettel Sík Sándor munkásságára címmel tartott eszmetörténeti előadásában leszögezte: a kereszténység lényeges eleme elsősorban a közösségben, az emberek közötti kapcsolatokban, s így a cselekedetekben és a tettekben megjelenő és megélt hit, s ez a sajátosság a modernitásban újabb hangsúlyokat kapott és sajátosabb tartalmakkal gazdagodott.

Gondolhatunk itt a tömegsajtó megjelenésére, amely a kommunikációs forradalmakra – ezek íve Gutenberg nyomdájától a világhálóig terjed – reagálva alakult ki: napjainkban is ezen folyamatok mentén formálódik a katolikus sajtó – mondta az előadó.

Miklós Péter kifejtette: a 19–20. század fordulóján – az Egyház társadalmi tanításának reprezentálására – megjelent a katolikus elkötelezettségű Néppárt a hazai közéletben, amelyet az első modern magyar pártként tart nyilván a politikatörténet.

Élénk sajtótevékenységet folytatott ez a szervezet, s nyitott volt a női egyenjogúság vagy éppen az etnikai kisebbségek kérdései iránt. Emellett mai fogalmaink szerinti civil szervezeti hátteret teremtett magának olvasókörök létrehozásával.

Az előadó részletesen beszélt Kerkai Jenő SJ személyéről és művéről, a KALOT-ról, valamint Sík Sándor piarista szerzetes, költő, esztéta közösségszervező tevékenységéről.

A két világháború között a szegedi egyetem irodalomtörténész-professzoraként dolgozó piarista szerzetes pedagógusként, cserkészvezetőként, irodalmi lap szerkesztőjeként egyaránt katolikus szellemiségű közösségeket hozott létre.

Nyitott személyiség volt: a falukutatással, könyvkiadással, ismeretterjesztő előadások, művészeti programok szervezésével is foglalkozó, egyébként protestáns gyökerű, ugyanakkor a baloldalhoz is kötődő Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma – amelynek legjelesebb tagja Radnóti Miklós volt – is felkeltette a figyelmét és kivívta az elismerését. Olyannyira, hogy a művészeti kollégium gondozásában egy kötete is megjelent – emelte ki Miklós Péter.

Vajda Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Levéltárának igazgatója a szegedi egyetemisták 1921 és 1944 közötti keresztényszociális mozgalmait mutatta be, különös tekintettel a KALOT és Glattfelder Gyula püspök szerepére. (Minderről bővebben Vajda Tamás korábbi tanulmányában olvashatnak.)

A konferencia záró előadását Horváth Gábor, a GFE tanszékvezető professzora tartotta, bemutatva a Fogadalmi templom szentélyének egy részletét, amely az „apostoli királyságra” utal teológiai, történelmi kontextusban.

Horváth Gábor előadásához vatikáni államtitkársági forrásokat, levelezéseket, terveket, hazai és olasz sajtócikkeket és legfőképpen Glattfelder püspök prédikációit használta fel.

„Magyarország államformája 1945-ig királyság volt, amit apostoli királyságnak nevezünk. Glattfelder püspök híve volt az apostoli királyságnak, amit Szent Istvánról szóló prédikációiban rendszeresen értelmezett.” Ebbe az irányba mutat a szegedi Fogadalmi templom (valamint a templomtéren látható ábrázolások) összetett szimbolikája is, amely ezek alapján feltárható, érthetővé tehető – mutatott rá az előadó.

Szerző: Körössy László

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír