Tegyetek meg mindent, amit Jézus mond – Diakónussá szentelték Pásztor Richárdot

A Szent Liturgián felolvasott evangéliumi szakasz kérdése, „Mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” mintegy előkészítette a prédikációt tartó Keresztes Szilárd gondolatait a szolgálatról. A szerpapi rendről, a diakonátus szentségéről, a szolgálókról szóló bibliai szövegrészeket emelt ki az emeritus püspök. Ezek segítségével a szolgálat milyenségét, a feladatokat, az emberek közti fogadtatását és jutalmát, végső értelmét fogalmazta meg.

Elsőként a kánai menyegző eseményeit vette sorra, ahol Jézuson és Márián kívül egyedül a szolgák látták és tudták, honnan került elő a lakodalmas bor legjava. Olybá tűnik, mintha Jézus ezzel a történettel meg akarta volna dicsérni a szolgákat, akikről ugyan nem tudjuk, hogy kik voltak, de azt igen, hogy mit tettek. Mária nekik mondott szavai (»tegyetek meg mindent, amit csak mond nektek«) „a mi szolgálatunk összefoglalása” is – vont párhozamot a szerpapok, papok és a menyegzőn tevékenykedő szolgálók között Keresztes Szilárd püspök.

Hosszan olvashatjuk a Bibilában, hogyan nevelte, mire küldte Jézus az apostolokat. Jézus elmagyarázta, elmondta, mit kell tenni, s mindezt úgy fogadni, ahogy Mária szólította fel a szolgákat: „Amit mond nektek, azt tegyétek meg.” A kánai menyegző erről szólt, megkezdődött az Isten országa, minden jövendölések beteljesülése, már itt van az a Messiás, aki képes a vizet borrá változtatni, a bort a saját vérévé tenni, aki képes ezt a beteg emberiséget átváltoztatni az Isten képmásárára, képes az egész világot átváltoztatni az Isten dicsőséges országára – mondta a szónok.

A szolgálókról gondolkodva arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a mindennapok nehézségeit kell mérlegelni, a kihívásoknak megfelelni, hanem „a szolgálatban előre kell tekinteni a végpontra, a világ végpontjára és az életünk végpontjára. Mert Isten, aki elindított a szolgálat útján, elég erős ahhoz, hogy bármilyen göröngyös úton végigvezessen minket egészen addig, amíg be nem teljesedik terve” – fogalmazott Keresztes Szilárd.

Második evangéliumi történetként felolvasta a királyi menyegzőről szóló példabeszédet: a szolgákat háromszor küldi el a király, a meghívott vendégek mégsem érkeznek meg. „A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt.”

Íme az Isten terve és Isten tervének sorsa: ő mindig hív mindenkit a menyegzőre,

hiszen az egész történelemben a teremtéstől kezdve az utolsó ítéletig minden arról szól, hogy Isten eljegyezte az ő egyszülött Fiának a világot és legfőkképp az embert, mindent elkövet, hogy ez a szent szerelem, házasság, ez az isteni menyegző meg is történjen – hangsúlyozta az emeritus püspök. – Ehhez szükség van a szolgákra, akik hirdetik: minden kész, gyertek a menyegzőre. Minden kész, vagyis „kezünkbe adta tanítását, ránk bízta a szentségeket, mindenekelőtt saját testét és vérét, ránk bízta szeretetét, hogy áldozat legyünk az áldozattal, szolgák legyünk a szolgákkal”. Az élet nyugalmát, az üdvösséget kínálja fel Isten.

De a példabeszédben a szolgák sorsa is kirajzolódik: egyeseket megvertek, másokat meg is öltek. „Csak azoknak a szolgáknak van igazi bemenetelük,

csak azok találnak örömöt a diakónusi, majd a papi szolgálatban, akik készek arra, hogy szenvedjenek az őket küldő Mesterrel együtt.

Hiszen Krisztus a kereszten pecsételte meg a maga küldetését, a maga örömét, az emberiség üdvösségét.

A Timóteusnak írt levelet idézve erősítette meg ezt a kijelentést a szónok: „Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre tesz szert, és bizalmat szerez magának a Krisztus Jézusra alapozott hitben” (1Tim 3,13). Hiszen a szolgálat keservei azt eredményezik, hogy erősebbek, biztosabbak legyünk a hitben, szilárdabbak a szeretetben, határozottabbak a nehézségben, a szenvedésben.

Ahogy Izajás próféta bemutatta az Úr szolgáját jövendölésében: ez a szolga a maga egyéniségével, szelídségével hat az emberekre, csendben van, és türelmes, nem akar hírnevet szerezni. Ezeket az Izajás-féle tulajdonságokat fogalmazza meg Jézus: „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – ez a szolgálatnak az evangéliuma” – mondta Keresztes Szilárd püspök.

Jézustól tanuljunk szelídséget, jóságot, egyszerűséget, udvariasságot, nem nagy szavakkal és kiabálással, hanem a szelíd ember természetes vonzásával kell az embereket nem magunkhoz, hanem Krisztushoz kötni.”

Megszólítva a szentelendőt újra az evangélium szavaival erősítette hivatásában: „A szolgálat végső értelmét így adta meg Jézus: »ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya«” – zárta beszédét az emeritus püspök.

Pásztor Richárd szentelési napjától kezdve a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely diakónusaként teljesít szolgálatot.

Szöveg: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Zadubenszki Norbert

Magyar Kurír