Teljes szívüket adták oda Istennek! – Ökumenikus imaórát tartottak Budapesten korunk vértanúiért

Az imádságon részt vett és imádsággal szolgált Sajgó Szabolcs SJ, a testvéregyházak részéről Gonda László református lelkész, Fórizs Zsolt baptista lelkész, Dmitro Sziderenko ukrán ortodox pap.

A Sant’Egidio közösség évről évre megrendezi az új vértanúk imádságát azoknak a katolikus, ortodox, protestáns keresztényeknek az emlékére, akik életüket adták az evangéliumért. Az ortodox dallamvilágot idéző énekek, a mártírok felsorolása, a gyertyagyújtás, a könyörgések után újra és újra felcsendülő Kyrie eleison komoly, ünnepélyes légkörben segítette az imádságos elmélyülést, egyszerre erősítette a résztvevőkben a vágyat a tanúságtevők rendíthetetlen hitében való osztozásra és az együttérzést a szenvedő régiók népeivel.

„Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága” – Mohos Gábor püspök Máté evangéliuma ötödik fejezetének felolvasott szakasza alapján arról elmélkedett, kik is valójában a mártírok. A görög szó tanút jelent, olyan embert, aki megismert valamit, amiről tanúságot tesz. Találkozott Jézussal, aki ma is él, nem maradt a halál hatalmában. Aki előtt, ha megnyitjuk a szívünket, átalakítja az életünket. Azt kéri, hogy ne csak egy kis darabot, hanem a teljes szívünket, egész életünket adjuk oda neki. A hegyi beszédben azt kéri, a követői legyenek a föld sója, a világ világossága. Ajándékul hozza a hitet, amit ha befogadnak, tettek következnek belőle.

A püspök Szent II. János Pált idézte, aki azt mondta, a hit és az erkölcs elválaszthatatlan egymástól, a hit átalakítja az életet. Ha mindennapi, élő kapcsolatban vagyunk Jézussal, akkor a föld sója, a világ világossága leszünk.

A vértanúság a tanúságtevő élet megkoronázása.

A vértanúk nem egy pillanat alatt lesznek azzá, hanem egész életük hitelesen vezet ahhoz a pillanathoz, amikor földi életüket odaadják. Pedig szeretik az életet, annak gazdagságát,

nem jellemző rájuk a „halál kultúrája”, amely napjainkban terjed. Tudják, hogy az életük túlmutat a földi életen, amelyet már átjár az Istennel való örök élet. Amikor azonban választás elé állnak, Péter apostollal együtt mondják: „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.”

Nem keresik a halált, de nem menekülnek el előle.

A világ szemében akit megölnek, azt legyőzik, elteszik az útból. Isten tanúságtevőinek halála azonban hatalmas hitbeli forrássá válik. Brenner János példáját idézte, akiről a hatalom azt hitte, eltette az útból, ma mégis nagyon sokan merítenek hitet belőle. És ahogyan az igazi tanúról, Jézus Krisztusról felismerte a százados, hogy „valóban Isten Fia volt”, úgy a vértanúk halálában is felismerik az emberek, különösen az egyszerű emberek, hogy ők Isten tanúi.

Isten ma is ad nekünk tanúkat, akik megerősítik a hitünket – hangsúlyozta a püspök. – Isten kegyelme, hogy az életüket is odaadják. Ahhoz, hogy valóban a föld sója, a világ világossága legyünk,

nekünk is oda kell adnunk az életünket; szelíden, de határozottan kell tanúságot tennünk.

Kérjük Istent és tanúságtevőit, járjanak közben értünk, hogy az evangélium tanúi lehessünk, megélhessük velük azt a közösséget, amelyben maga Isten az, aki összekapcsol bennünket – kérte végül Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök.

A homília után ünnepélyes, megrendítő felsorolás következett: földrészenként hallhattuk azoknak a nevét, akik az elmúlt évtizedekben életüket adták az evangéliumért, illetve azokét, akik az elmúlt évben szenvedtek vértanúságot, adták életüket hitükért és a szegényekért. Magyarországról a közelmúltból megemlékeztek Szarvas Andrásról, a váci egyházmegyei Cibakháza plébánosáról, a szegények barátjáról, aki 2013-ban, 73 évesen rablógyilkosság áldozata lett, és Andorka Eszter evangélikus lelkésznőről, akit 2003-ban egy drogfüggő fiatal pártfogoltja ölt meg.

Évről évre megrendítő végighallgatni a sok nevet, történetet. Olyan emberek történetét, akik életüket ajándékként adták oda másoknak, másokért, és akiknek ez az evangéliumi élet botrány volt mások szemében, olyannyira, hogy nem tűrték meg őket maguk között, mint Christian de Chergé testvért és a tibhirine-i Notre Dame-kolostor trappista szerzeteseit; a dél-afrikai Boldog Benedict Daswa családapát; a pakisztáni Shahbaz Bhattit, aki a béke és a muszlimok, keresztények és más vallási kisebbségek közötti testvériség bátor és szelíd tanúja volt.

Számos név hangzott el a közelmúltból is. Megemlékeztek mások mellett Rosztyiszlav Dudarenko atyáról, az ukrán ortodox egyház papjáról, aki Kijev közelében 2022. március 5-én fegyvertelenül, keresztjét a magasba tartva próbált meg feltartóztatni egy orosz páncélos osztagot, amikor lelőtték.

A latin-amerikai és az afrikai vértanúk minden évben sokan vannak, történeteik megrendítőek, mint Marcelo Pérezé, egy negyvenes éveiben járó, őslakos származású jezsuita papé, akit idén október 20-án gyilkoltak meg Chiapasban motoros férfiak, miután vasárnap szentmisét mutatott be. Elkötelezett volt a béke és az emberi jogok védelme mellett. Venezuelában Josiah Asa K’Okal Consolata misszionárius holttestét január 2-án találták meg Guarában. Bátran védelmezte a warao indián törzset és asszonyaikat az emberkereskedelemtől. Kamerunban 2023. március 1-ről 2-ra virradó éjszaka ölték meg Olivier Ntsa Ebode atyát, aki ismert volt a béke és a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségéről. A Kongói Demokratikus Köztársaságban a 82 éves flamand szalézi Pol Feyen atyát 2023. december 12-ről 13-ra virradó éjjel Kinshasában halálra késelték...

A Sant’Egidio közösségnek is vannak vértanúi, mint a salvadori William Quijano, aki szegény gyerekekkel foglalkozott, de ezt a marasnak nevezett bűnbandák nem tűrték; a kongói Floribert Bwana Chui, aki nem engedett a korrupciónak, és akiről apostoli útja során Ferenc pápa is megemlékezett. Közel kerülnek hozzánk az imádság során napjaink történései, így a távoli Észak-Mozambik, ahol súlyos támadások érik az északi falvakat, amelyekben a közösség számos tagja is életét vesztette.

Minden egyes név, történet után gyertyát gyújtottak a meghaltakért. Az egyes földrészeken vértanúságot szenvedettek nevének felolvasása után ünnepélyesen behozták a földrész keresztjét, és letették az oltár, Krisztus arcának ikonja elé. A Miatyánk magyar és ukrán nyelven is elhangzott, a békeölelés és az áldás után pedig a vágyott béke dala csendült fel: „Az Úr békéje vezessen bennünket. Az Úr békéje betölti majd a földet.”

Fotó: Fábián Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír