Tóth Tamás, az MKPK titkára hóvirágtortát készített a bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthonban

Bakonyszücs a hegység lábánál fekszik Bakonybéltől nem messze. A festői környezetben található zsákfaluban háromszázan élnek.

Bakos-Tóth Márta onkopszichológus, az intézmény egyik alapítója a budapesti Tűzoltó utcai gyerekklinikán dolgozott. Fontosnak tartotta, hogy a rákbetegségből felgyógyult gyerekek és családjuk fel tudják dolgozni az őket ért traumát, visszataláljanak a szerepeikbe, és pozitív élményekkel töltődjenek a rengeteg nehézség után. „Legyen egy olyan hely, ahol a családi funkciók helyre tudnak állni, hiszen az egy-másfél éves kórházi kezelés alatt az anya a beteg gyermekkel a kórházban tartózkodik, hiányától és az aggodalomtól a testvérek is sérülnek” – tudtuk meg az alapítás célját Forsthoffer Erzsébettől, az intézmény igazgatójától.

Az otthon azóta már nemcsak a rákkal küzdő gyermekek családját várja a 8-10 napos terápiás ciklusokra, hanem felnőtteket is. Három célcsoportnak nyújtanak itt lelki rehabilitációt: daganatos betegségen átesetteknek, súlyos egészségkárosodásban és fogyatékosságban élőknek. 2020 januárjától a Katolikus Szeretetszolgálat vette át az intézmény fenntartását, ekkor lett hivatalos neve a Katolikus Szeretetszolgálat Lelki Rehabilitációs Otthona.

Hogy miért éppen Bakonyszücsön van ez az intézmény, annak érdekes története van. Bakos-Tóth Márta a második világháború alatt született, családját az ötvenes években a Rózsadombról ide telepítették ki. Kislányként felfedezte a kis településben rejlő békét, nyugalmat, szépséget. Amikor a rendszerváltás után a plébániaépület majdnem hogy üresen állt, a kongó falak közé Rajczi Pál plébánossal együtt megálmodták a rákbetegségen átesett gyermekek nyaraltatását. Szendi József veszprémi érsek oda is adta nekik erre a célra a plébániaépületet, valamint vállalta a nyári lelki rehabilitációs hely fenntartását. Így született meg az országban ma is egyedülálló intézmény, akkor még Daganatos Gyermekek Lelki Rehabilitációs Központja néven, mely azóta is szüntelenül, egyre bővebb terápiás lehetőségeket nyújtva működik, és szolgálja a lélek gyógyulását.

Idővel a plébániaépület-székhelyű otthon bővült a közeli kálváriával szemben található ingatlannal, melyet 2017-től felújítottak és bővítettek. Ennek 2019-es átadását, a nagy álom létrejöttét Bakos-Tóth Márta már nem érhette meg, 2018. december végén elhunyt. A beruházást a Magyar Nemzeti Alapítvány, a Magyar Villamos Művek, a Magyar Nemzeti Bank és még sokan mások támogatták.

Az új épületegyüttes udvarán virágzik a Szent Erzsébet rózsája, de három éve elültettek egy életfát is, mely akármilyen kicsi, két madárfészeknek is otthont ad. Az udvar járólapjára a gondozók felfestettek egy ugróiskolához hasonló játékpályát, amit még a hetvenes korosztály is szívesen kipróbál. A kertben van tűzrakóhely, trambulin, hintaágy.

Az új építésű és az ízlésesen felújított régi házakban összesen 28 férőhely van hét négyágyas szobában, melyekhez általában fürdőszoba is tartozik. A kialakítás során fontosnak tartották, hogy a környezet kellemes és esztétikus legyen, a töltődést és a holisztikus szemléletű gyógyítást szolgálja. Mint ahogy az intézményvezető fogalmazott, „a test mellett a lélek egészsége adja a teljes egészségünket. Ha a lélek beteg, az előbb-utóbb testi tüneteket produkál. Ha jól vagyunk, stresszmentesen tudunk élni, örömök és élmények érnek bennünket, akkor az elveszített szerepeinket is vissza tudjuk kapni. Az apró kis célok megvalósítása lendületet ad ahhoz, hogy egyre nagyobbakat is ki tudjunk tűzni magunk elé”. Nem kell magyarázni, hogy ez a rákbetegséggel megküzdőknek mennyire fontos.

Pszichológus, zeneterapeuta, gyógytestnevelő és kézműves szakember foglalkozik az itt megpihenni vágyókkal meghatározott program szerint, melynek összeállításakor figyelnek arra is, hogy legyen megfelelő mennyiségű énidő. A környezet adta lehetőségeket is betervezik, hiszen a közelben van Pápa, Veszprém, Pannonhalma, Tihany, Bakonybél, Zirc és a Balaton, megannyi programot kínálva. A vendégek szeretnek ellátogatni a pápai termálfürdőbe, vasárnaponként pedig nem szalasztják el a lelki töltődést sem, a helyi templomban szentmisén vesznek részt vallási hovatartozástól függetlenül. A Szeretetszolgálat részéről Burányi Roland és Juhos Imre atya gyakran meglátogatják az intézményt, ami sokat jelent a vendégeknek. A településen kialakított fitneszpark kiváló lehetőség a mozgásra, de ki lehet sétálni a halastóhoz is, a családok pedig kedvelik a közeli játszóteret.

Látogatásunk során betekinthettünk az éppen itt pihenő gyöngyösi rákellenes liga 24 fős csoportjának terápiás hétköznapjába, például a gyógytornás foglalkozásba, sőt egy műveltségi játékba is, amelynek hangulata magával ragadó volt. A két egymással vetélkedő csoport virtuálisan végigutazta Európát, de nem akárhogyan, hiszen Piroska, a játék összeállítója és vezetője különösen figyelt arra, hogy régi kedves emlékeket mozgósítson. A játék hevében az idősek mintha gyermekek lehettek volna újra: ha valamilyen zene került sorra a kérdések között, bizony táncra perdültek, legyen az akár sramli, akár görög körtánc.

Az „élményfestésen” egy a koránál jóval fiatalabbnak tűnő hetvenhét éves hölgy hatalmas örömet élt át: nem gondolta volna, hogy hatvan év kihagyás után tud még festeni. De nem volt egyedül ezzel az érzéssel, mindenki büszkén mutatta a színes tájképet, amit épp az imént készített. Összhang, gazdag színvilág látható a festményeken, a „művészek” pedig boldogok, vidámak, csordultig energiával, amit az alkotás öröme  adott nekik. Valóságos csoda, hogy daganatos betegségen átesett embereknek ekkora pozitív kisugárzásuk és életerejük legyen.

Általában folyamatosan ki van használva a ház. A gyerekek az iskolai szünetekben látogatják az intézményt a családjukkal, hogy a tanítás alatt ne hiányozzanak még többet az iskolából, hiszen a kórházi kezelések egyébként is sok pótolnivalót hagynak maguk után. A nagymamák és nagypapák pedig inkább akkor jönnek ide, amikor az unokáik iskolában vannak. Tavaly, a járvány harmadik hulláma után májusban tudták újrakezdeni a terápiákat, akkortól kezdve év végéig 350-en látogatták meg az intézményt.

Forsthoffer Erzsébet három éve vezeti az otthont. Érkezésekor maga is rácsodálkozott a pozitív légkörre, amit itt tapasztalt. „Az ide látogató családok értékrendje teljesen átalakult. Az a fontos nekik, hogy együtt vannak, mindenki egészséges, és nagyon szeretik egymást. Ez a fajta mentalitás a munkatársakban is megvan. Egyszer a hetvenöt-nyolcvan éves nénikkel annyit nevettem, hogy kicsordult a könnyem. A betegségen átesettek tudják, hogy a megpróbáltatásuk által pluszdolgokat is kaptak: megtapasztalják, milyen közösséghez tartozni, kipróbálhatnak új lehetőségeket, kirándulnak, tornáznak, kézműves-foglalkozásokon vesznek részt.”

Az otthonban térítésmentesen, adományokból valósítják meg a terápiát. A beteg gyermeket nevelő családokban általában az édesanya táppénzre megy, és ez a betegséggel járó rengeteg pluszköltséggel hatalmas anyagi kiesést jelent a családoknak. Forsthoffer Erzsébet beszámolt arról is, mennyire örülnek az adományoknak és annak, hogy az Így főznek a magyar katolikusok szakácskönyv bevételeiből az intézményüket is támogatják. „Igyekszünk a kapott tallérokat megfelelően használni, hogy még jobb legyen a terápián részt vevőknek, és egészségesen térhessenek vissza az életükbe.”

*

Tóth Tamás június 8-án kora délután érkezett Szabó Attila séffel együtt, hogy az új épület konyhájában elkészítsék a hóvirágtortát, amit inkább csak hóvirágnak neveznek Kecskemét környékén, ahonnan Tamás atya származik. Mielőtt az új épület konyhájába betért volna, meglátogatta a csoportot az udvaron, akik sok nevetés és vidámság közepette idézték fel az itt szerzett élményeiket.

Az intézményvezető asszony, Forsthoffer Erzsébet, Szabó Attila és Tóth Tamás kötényt vettek, szétválasztották a három tojás sárgáját és fehérjét, előkészítették a cukrot, lisztet, vizet, tejet és természetesen a kétszersültet. A régi időkben a Hóvirág nevű kétszersültből készítették a süteményt a háziasszonyok, hiszen nem lehetett kapni mást a boltokban. A házi baracklekvárt a püspöki kar titkára különösen kedveli, de friss gyümölccsel, főleg málnával szintén nagyon finom ez az édesség. A kellékek közül nem maradhatott el a szakácskönyvből már jól ismert kézi rugós habverő sem, hiszen Tóth Tamás meggyőződése, hogy ezzel akkor is fel lehet verni a tojásfehérjét, ha abba nemcsak kristálycukrot, hanem lekvárt is teszünk. És be kellett látnunk, hogy igaza van. Ugyan hosszas munka eredményeként, de a baraclekvártól opálos fényű tojáshab valóban annyira megkeményedett, hogy kiállta a régi háziasszonyok próbáját is: még fejjel lefelé fordítva sem esett ki a vájlingból.

A sütés során az intézmény jelentőségén kívül megtudtuk azt is, hogy Tamás atyáéknál a hóvirágtorta családi recept, elkészítésében sokszor segédkezett édesanyjának, és volt rá példa, hogy a sütemény nem érte meg az összeállítás fázisát, mert az összetevők időközben elfogytak.

„Fontos hangsúlyozni, hogy az Így főznek a magyar katolikusok nem csak egy szakácskönyv – mondta a recept gazdája, az MKPK titkára. – A célunk az volt, hogy recepteken keresztül bemutassuk a katolikusok mindennapjait, mindnyájunk életét. A könyvben szerepelnek püspökök, művészek, de pedagógus, orvos, sportoló is, tehát különböző foglalkozású emberek, akik a recept apropóján az élethivatásukról, a gyermekkorukról, a kedvenceikről és az ars poeticájukról is beszámolnak. Szerettük volna megmutatni azt, hogy mi, katolikusok az élet különböző területein jelen vagyunk, a társadalom szövetét képezzük, részei vagyunk egy nagy egésznek, és mindannyian egy szebb, jobb jövőért dolgozunk Isten áldását kérve. A kötet valódi célja azonban az volt, hogy felhívjuk néhány intézményre a figyelmet, például a bakonyszücsi otthonra is.”

Az angol és magyar nyelvű recepteket tartalmazó, ajándéknak is kiváló kötetben a határon túli magyarság, sőt a diaszpóra magyarság is képviselteti magát; bemutatják a kulturális sokféleséget, amit a katolicizmus is jelent.

Szabó Attila volt pannonhalmi bencés diák, szakács szívesen segített most is Tamás atyának, mint ahogyan segédkezett a szakácskönyv létrejöttekor is. Míg Tamás atya a leggyengébbnek tartott láncszemmel foglalatoskodott, a séf beáztatta a kétszersült felét vízbe, majd alaposan kinyomkodva tortaalapot formázott belőle egy nagyobb lapos tányérra. Ezalatt Forsthoffer Erzsébet a tojások sárgáját hat kanál cukorral kikeverte, amihez később lisztet és tejet adott. Az így kapott krémet főzőlapon felforralták. Miután elkészült a tortatöltelék, kihűtötték, hogy mielőbb a tortaalapra tudják kenni, és erre tegyék a beáztatott kétszersült másik felét. A séf a felvert baracklekváros tojáshabbal gyakorlott mozdulatokkal bevonta a kész tortát, amire egy gyertyát is helyeztek, hogy két születésnapot is megünnepeljenek vele. Egyet utólag: a jelen lévő 71 éves hölgyét, egyet pedig előre: az intézmény harmincéves fennállását.

A főzés közben kisütött a nap, így az udvaron terítettek a majdnem negyven főnek. A születésnapi tortának óriási sikere volt, az ünnepelt nem akarta elhinni, hogy az MKPK titkára készít neki ilyet. A gyöngyösi Rákellenes Liga tagjai egy palack Gyöngyös város borával kedveskedtek Tóth Tamásnak, aki a szakácskönyvből több példányt is ajándékozott az intézménynek, amit a helyszínen Fritzné Tőkés Évával, a szakácskönyv szerkesztőjével, szöveggondozójával és Szabó Attila séffel dedikáltak. A Szabó Attila által már otthon elkészített „hóvirágok” is mind elfogytak, de nemcsak a testet, hanem a lelket is táplálták.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír