2025. május 6., kedd
Ivett, Frida, Zsóka
Ivett, Frida, Zsóka
A pocsaji templomban korábban is volt képfal, azonban az 1950-es években nagyon rossz állapotba került, felújításra szorult. A képek közül sem sikerült mindet sértetlenül megőrizni. Kruppa Kirill parókus és a településről elszármazott hívek azonban úgy érezték, hogy ideje lenne visszaállítani az ikonosztáziont.
Április 12-én, lázárszombaton (a virágvasárnap előtti szombaton azt ünnepeljük, hogy Krisztus föltámasztotta negyedik napja sírban fekvő barátját, a szent és igaz Lázárt – a szerk.) gyűltek össze a hívek, hogy együtt adjanak hálát az új ikonosztázionért.
„Lázár meghalt, eltemették, betették a sírba, már negyednapja volt ennek, és amikor Jézus megérkezik, kiszólítja őt a sírból, Lázár pedig kijön. Az Egyház szemünk elé helyezi ezáltal a föltámadás eseményét.
Láthatjuk, ahogy Krisztusnak hatalma van élet és halál fölött. Mi is a szereplői vagyunk az eseményeknek”
– fogalmazott az ünnepi eseményen Kocsis Fülöp érsek.
„Láttat velünk sok dolgot az Egyház, most mégis egy ikonosztáziont, egy falat emeltünk ide. Ez furcsa lehet, hiszen eddig mindig láttuk az oltárt, láttuk a papot, mindent, ami a szentélyben történt. Most meg egy fallal takarjuk el a szent eseményeket és cselekményeket. Vajon miért?” – tette fel a kérdést a metropolita.
A Szent Liturgia nem más, mint az Isten országának megjelenése. Amikor a Szent Liturgia végén részesülünk az eucharisztiában, az már a mennyország terített asztala, „ugyanazt a mennyei mannát, az égből leszállott kenyeret esszük, amelyet majd a mennyországban a mindenható Isten megoszt velünk. Ez azonban szemmel nem látható. Ezt csak a hitünk látja, hogy a kenyér és a bor a Szent Liturgián Krisztus testévé és vérévé lényegül át” – emelte ki a főpásztor.
A Szent Liturgia igazi eseményét nem lehet fizikai szemmel látni, de most már az Egyház segít az itt élőknek, hogy megerősödjenek a hitükben.
Ezért is köszönet az ikonosztázionért, hiszen ezáltal gazdagodhatott a templom, a mi hitünk, a település, gazdagodik ez a közösség. Az igazi gazdagodás, hogy a hitünkben erősödhetünk meg” – fogalmazott Kocsis Fülöp.
A Fekete-Körösök vidékéről Pocsajba betelepülő román nemzetiségű lakosság 1743-ban jelezte Rómához való csatlakozási szándékát. Ettől az időponttól tehát a magyar lakosság mellett a román ortodox kisebbség a görögkatolikus egyházi szervezet tagja lett. Az idő múlásával a román nemzetiségű lakosság körében végbement a nyelvcsere és az asszimiláció folyamata, s mára az utódok szinte teljesen elveszítették sajátos bihari nyelvjárásukat – írja Kanyó Árpád, a Karászi Esperesi Kerület esperese a korabeli adatokra hivatkozva.
Az ikonosztázion története
A bizánci rítusban szinte nélkülözhetetlen ez a liturgikus berendezési tárgy. Pocsajban 1830-hoz kötődik az első írásos bizonyíték annak meglétéről. A 20. század közepére azonban nagyon rossz állapotúvá vált a fából készült szerkezet. 1957-ben meg is kezdődtek a munkálatok és az ikonosztázion azonnali lebontása. A püspöki jóváhagyásról azonban érdekes módon semmi említés nem történik. Azonban a képeket mégis értékesíteni kezdték. A helybeliek emlékezete szerint ezek közül sokat az egyik szomszédos ház, Mikola Péter lakásának padlására vittek: a vászonra festett képek azonban elporladtak, jó néhány pedig eltűnt közülük. Szemtanúk szerint a képállvány faanyagát egyesek nyúlketrecként hasznosították.
A fennmaradt iratok alapján a pocsaji ikonosztázion lebontásának hátterében a kor latinizáló mentalitása állhatott. A múlt századi görögkatolikus világképbe nem illettek bele az ikonfestészet tradicionális alkotásai, ezeket a katolikus szellemiségtől „idegennek”, zavaró tényezőnek tartották. Így történhetett meg sok egyházközségben az ikonosztázionok lebontása, és ekkoriban köszöntött be a szobrok egyfajta reneszánsza.
A pocsaji templom új ikonosztázionjának szentelése
Pocsajban a korábbi képek közül összesen hetet tudtak visszaszerezni az egyházközség tagjai, ezeket restaurálták: ezek az ikonok a mellékoltár mellett kaptak helyet. Az új alkotást Janka Gábor atyának köszönhetik, aki gyönyörű munkát végzett. Emellett a Pocsajról elszármazott híveknek is nagy-nagy köszönet jár, hiszen az ő adományaik nélkül nem valósulhatott volna meg ez a csodás liturgikus tárgy.
A hat nagyobb ikont Fónyad Gézáné és családja; Búzás Lászlóné; Gál Attila és családja; Nádró János és családja; Búzás Bernadett, Búzás Ildikó és családjaik; Balázs Mihály és családja; a hat középső ikont Kruppa Kirill atya és családja; Kocsisné Hóra Irén és családja; Rácz Péterné és a Farkas család; Sárköziné Kanál Mária és családja; Fantoly Pál és felesége, Anna állíttatta.
Köszönet illeti a többi adományozót is: Kecskés Gyulát és családját; Szána Máriát; Szakállas Csabát és családját.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
45
