Vanyó Tihamér atya 100. születésnapjára

Mint azt tegnap hírül adtuk, Vanyó Tihamér atya 100. születésnapját ünnepli. II. János Pál pápa saját kézjegyével ellátott üzenetben köszöntötte, és Mádl Ferenc köztársasági elnök is kifejezte jókívánságait az idős bencés szerzetesnek. Az alábbiakban rendtársa, Somorjai Ádám OSB köszöntő levelét közöljük. 
 
Gimnazista akkor lettem, amikor polgári időszámítás szerint Tihamér úr már nyugdíjas volt. Noviciátusom és növendékéveim alatt Karsai Géza és Csóka Lajos vitája volt ismeretes a szakmában, amely Anonymus azonosítása körül folyt. E három egyháztörténész jelentette számomra együtt a rendi, ill. a magyar történész szakmát a hetvenes években, Pannonhalmán. Lajos atya tanította a rendtörténetet, Tihamér urat mint tanáromat nem tisztelhettem. Viszont publikációi voltak azok, amelyek révén betekintést tehettem a kora-újkor magyar egyháztörténetébe. Ezeknek forrásvidékét ő térképezte fel a Vatikáni Titkos Levéltárban, és tette is közzé azokat.
 
Első fontos forrásközlése 1933-ban jelent meg, a Római Magyar Akadémia sorozatában. Az ötszázoldalas mű a magyar püspököknek Rómába küldött jelentéseit adta ki, és a bevezetésben a Trentói Zsinat hatását értékelte Magyarországon. 1935-ben, majd nagy, ötvenéves szünet után, 1986-ban jelent meg a bécsi nunciusok magyarországi vonatkozású jelentéseit dokumentáló két kötete. E három forrásközlés és értékelő tanulmány önmagában is megállta a szakma kritikáját, sőt, eligazító volt sokak számára. Csakúgy, mint a plébánia-történetírás módszertana, vagy az egyháztörténész szemhatára, mindkét módszertani bevezetés kutatók nemzedékei számára szolgált útmutatásul.
 
Tihamér úr, az említett Lajos atyával együtt, a harmincas évek végén induló Regnum, egyháztörténelmi szakfolyóirat hírnöke is volt számomra. Római tanulmányaim alatt, a nyolcvanas években gondolhattunk arra, hogy ezt valamilyen módon folytatjuk. A Magyar Egyháztörténeti Munkaközösség alapításakor is ez lebegett szemeink előtt, így jött létre a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, amely utóbb fölvette a Regnum alcímet és így jelenik meg ma is.
 
Nagy idő a száz esztendő, Tihamér úr még a régi Nagy-Magyarországon született és kapta első szellemi indításait. A Szekfű Gyula körül kialakult történészgárda tagjaként érett mesterré. Sokat dédelgetett terve volt a pannonhalmi egyháztörténész műhely, tanítványai köréből ki is került egy jó gárda, de sajnos ők külföldön, így pl. Brazíliában folytatták szerzetesi életüket. A második világháború utáni nehéz évtizedek szakmailag ugyan elhallgattatták, de a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban diákok nemzedékeit taníthatta. Majd, ahogy a kor viszonyai engedték, újra publikálni kezdett, sajnos, már megkésve.
 
Kedves Tihamér Úr, mostoha sors jutott osztályrészedül, de emberi példád, szakmai tisztességed eligazító erejű volt számunkra ez elmúlt évtizedekben. A Jóisten éltessen, és adjon erőt, jó egészséget!
 
Somorjai Ádám OSB