A szakmai igazgató elmondta, hogy minden idősotthonban – függetlenül attól, hogy egyházi, civil, állami vagy önkormányzati fenntartású –, az idős emberek számára komoly sokkhatást okozott, hogy teljesen el kellett zárni őket a külvilágtól, a hozzátartozóktól. Különösen nehéz, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy ez a karantén mikor ér véget, hiszen ez nem a gondozókon vagy a vezetőkön múlik. Ezt persze az ellátott idős emberek többsége megértette, de a mindennapokban nagyon nehezen tudják feldolgozni, hiszen magunk is tapasztalhatjuk, már a bezártság tudatát is nehéz elviselnünk. A másik oldalon pedig ott vannak az aggódó hozzátartozók.
A gondozók napi munkája ezzel is megnövekedett, hiszen a bezártság érzését minden eszközzel igyekeznek oldani. Mint a Szeretetszolgálat honlapján is olvasható, legfontosabb küldetésüknek most azt tekintik, hogy ami csak emberileg lehetséges, minden óvintézkedést megtegyenek, és megóvják idős lakóik testi és lelki egészségét egyaránt. A lelki egészség védelme ebben a gyorsan eszkalálódó, rendkívüli állapotban a szokásosnál is nagyobb figyelmet kap. Mentálhigiénés munkatársaikkal ezért folyamatosan azon dolgoznak, hogy ami pozitívumot csak lehet, kihozzanak ebből a helyzetből, és a negatív hírek helyett a napfényt és az örömteli pillanatokat költöztessék lakóik szívébe.
Vajda Norbert hozzátette – a hozzátartozókkal való kapcsolattartás új, eddig nem megszokott formáit is biztosítják a gondozottak számára. Egyházi intézményként arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogy minden intézményben meg tudják ünnepelni a húsvétot. Most ez is komoly szervezést igényelt, hiszen ahol nem volt bentlakó pap, oda kívülről senki nem léphetett be (így a pap sem), de a modern technika segítségével ezeken a helyeken is sikerült méltóképpen ünnepelni a szent három napot.
A szakmai igazgató szólt arról is, hogy a védőfelszerelések beszerzése folyamatos, ehhez segítséget, illetve adományokat kaptak a Katolikus Karitásztól, de érkeznek védőfelszerelések állami forrásból is. Emellett a Szeretetszolgálat maga is folyamatosan vásárol eszközöket, és azokat eljuttatja az intézményeihez. A készletgazdálkodás persze nagyon nehéz, hiszen senki nem tudja, meddig tart még a veszélyhelyzet: meddig kell folyamatosan fenntartani a védekezést, emellett az igények is nehezen kalkulálhatók. Mint Vajda Norbert hangsúlyozta, mindezek ellenére vannak készleteik, az ellátást folyamatosan biztosítani tudják az ország különböző pontjain található intézményeikben.
A Szeretetszolgálat épp beszélgetésünk napján adott ki egy közleményt arról, hogy egyik intézményükben egy fekvőbeteg-ellátó gyógyintézetből visszaérkezett lakó esetében felmerült a koronavírus gyanúja. A kezdetekben tünetmentes lakót az érvényben lévő protokollok alapján az intézmény munkatársai mindvégig védőruhában, elkülönítve, szigorú izoláció mellett látták el, majd a pontos diagnózis és a szakszerű egészségügyi ellátás érdekében intézkedtek kórházba szállításáról. Kórházba kerülést követően a koronavírus tesztje pozitív eredményt mutatott. A közlemény hozzáteszi: az intézmény felkészült a fertőzésgyanús esetek ellátására, minden visszaérkező ellátottat izoláltan és védőfelszerelésben látnak el a higiéniai szabályok betartásával.
Telefonbeszélgetésünk során megkérdeztem, hogy a családos, idősebb és fiatalabb gondozók, az intézményekben dolgozó alkalmazottak miként élik meg a veszélyhelyzetet, hiszen munka után hazamennek gyerekeikhez, hozzátartozóikhoz, esetleg idős szüleikhez, a vírus működését pedig a világon még senki nem ismeri pontosan. A szakmai igazgató kiemelte: mindig tudták, hogy a Szeretetszolgálat munkavállalói nem átlagos munkavállalók, hozzáállásuk, lelkületük adja azt a többletet, amivel a lakók naponta találkozhatnak, s ezt most mindenki megtapasztalhatja, pedig a szociális ágazatban dolgozók bérezése semmiképpen sem nevezhető kiemelkedőnek.
A hírekben se hallani róluk, miközben ezek az emberek csendben dolgoznak. Nem csupán a szakápolók, hanem például a takarítónők, s mindenki más a háttérben kitartóan végzi munkáját – mondta Vajda Norbert, majd hozzátette: nem tudunk ezért nekik eléggé hálásak lenni.
Fotó: Bókay László (archív)
Bókay László/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria