Vigyázzunk jobban egymásra – Jubiláns házaspárok ünnepeltek Győrben

„A hálaadás ünnepén köszöntöm a házaspárokat, akiket megszólított a hívás, hogy Istennek hálát adjunk, egymás s a magunk életét Isten kezébe tegyük, és kérjük Isten kegyelmét, hogy irgalmas szeretettel tudjuk élni a mindennapokat” – fogalmazott köszöntőjében Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

Veres András megyéspüspök kezdeményezésére indult a házassági jubileumukat ünneplő párok szentmiséjének hagyománya, mely igazi tanúságtétel a házasság szentségéről. Idén már a felújított és egy éve felszentelt székesegyház fogadta a házaspárokat. Délelőtt az 5., 10., 35., délután a 40–60. jubileumot ünneplő házaspárok gyűlnek össze, hogy megújítva házassági fogadalmukat Isten áldását kérjék a folytatásra.

„Sokszor állunk értetlenül az előtt, ki miért szerette meg éppen azt a férfit, nőt” – Veres András ennek a csodájából kiindulva a szeretetről tanított: a férfi és a nő szerelme mögött valami más erő működik, az Isten akarata, az isteni szeretet, mely egymás felé fordította, szeretetre méltóvá tette őket.

Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember vele született képessége a szeretet. Az igazi szeretet az isteni szeretethez akar igazodni, visszavonhatatlan és teljes önátadásra kész.

Vajon tényleg megkopik ez a szeretet, ahogy állítják sokan?

A jelenlevők tesznek tanúságot arról, hogy az egy életen át gyakorolt önátadásban kiteljesedő szeretet az idők során mélyül, erősödik. Isten, aki az ember boldogságát akarja, a kinyilatkoztatásban is körülírja, milyen erények elsajátítására törekedjen valaki ahhoz, hogy boldog legyen a házasságban.

A közös hit, a közös alapot adó értékrend és az igazi szeretet át tudja segíteni az embert a nehézségeken, melyek az ember életének velejárói. A házasság szentsége folytonosan ható szentség, benne Isten elénk adja ajándékait, hogy az ember képes legyen a nehézségeket felülmúlni. Megtapasztaljuk, hogy a hit erejével meg tudunk küzdeni ezekkel, így tudunk hűségesek és állhatatosak lenni. A nehézségek formálnak minket, szükségünk van a küzdelmekre.

Amikor a pár kimondja az igent, a teljes önátadásra mondja ki, amiből ha az évek haladásával nem von vissza semmit, és még átadja azt is, amit esetleg visszatartott, akkor a szeretet növekedni tud.

A szeretetben való élet lassan azzá neveli az embert, akinek Isten elgondolta őt.

Ugyanakkor a szeretetben vagyunk a legsérülékenyebbek. Mennyire fájdalmas megélni a visszautasítást, a meg nem értést. Mindenki sérül, és hordozza ezt a fájdalmat egy életen keresztül.

Ha készek vagyunk ezzel a tudattal élni, elfogadjuk, hogy szeretetben sérülékenyek vagyunk, jobban vigyázunk egymásra.

S ha hibázunk is, Isten szeretetében meg tudjuk újítani, amit elrontottunk, erőssé, bátorrá, áldozatkésszé és irgalmassá válunk, és 10-20-30-40 együtt megélt évet ünnepelhetünk majd – zárta szentbeszédét Veres András.

A homíliát követően a párok megújították a házasságkötéskor tett ígéretüket. A szentmise végén Veres András püspök, Reisner Ferenc általános püspöki helynök, valamint Böcskei Győző és Császár István osztották ki egyesével a jubileumi emléklapokat a házaspároknak.

Molnár János és Vaskó Erzsébet 50. évfordulójukat ünneplik. Már 3 gyerekük is házas, 13 unokájuk van. „Rendszeresen eljövünk a jubilánsok miséjére, ez nagy erőt ad nekünk a folytatáshoz. Amikor nehézségeink vannak, eszünkbe jut, és tudjuk, összetartozunk, a küzdelmekben is erőt kapunk” – mondja Erzsébet. János hozzáteszi: „Olyan élmény ez, amit szavakban nem tudok megfogalmazni. Hosszú távra kihat, örülünk, hogy itt lehetünk.

Látjuk a még nálunk is idősebb házasokat, ahogy mosolyognak, merítünk ebből a mindennapokban.”

János és Erzsébet egy utcában laktak, egy iskolába jártak, és sokat játszottak együtt. „Felnőttünk, én katona lettem, Erzsébet főiskolára járt.

Én valamit egyre kerestem, nyáron a telet, télen a nyarat, hétvégén a hétköznapokat. De csak nem találtam.

Úgy voltam, ahogy a költő írta: Bejártam érte a világot, és ott állt mögöttem. Megházasodtam, s megnyugodtam” – meséli János. Ő a bőbeszédűbb. Mondja is, különbözik a habitusuk, de az értékrend közös, ezt hozták mindketten a szülői házból, és ezt vitték el gyerekeik is magukkal, és folytatják ebben a mederben életüket. „Szinkronban vagyunk. Amikor voltak nehézségek – fizikai dolgozó vagyok, építkeztünk, nem éltünk könnyen –, nem egyszer forgolódtam álmatlanul éjjel az ágyban, Erzsi megérezte, kitalálta a gondolatomat.”

Erzsébet boldog, mert gyerekeik úgy választottak párt, hogy követik a szülői példát: „El kell fogadni egymást, akkor tudnak egymásba kapaszkodni” – mondja. „Megházasodtam, tudtam, hogy ezt az életet szeretném élni. De nem voltam készen, fel kellett nőnöm ehhez a feladathoz. Nagyon fontosak a gyökerek, hogy kaptam egy mintát. Örülök, hogy a gyerekeink átadják ezt az unokáinknak. Olyan jó ezt látni” – magyarázza János.

Erős Mária és Levente Mosonból, a Nepomuki Szent János-plébániáról érkezett a szentmisére. A 35. házassági évfordulójukat ünneplik, mindig már előre készülnek, hogy a kerek évfordulókon eljussanak a jubiláns házasok szentmiséjére. „Egyre előrébb kapunk helyet.

Jó látni, hogy a házastársi kapcsolat a maga nehézségével és szépségével sokak számára tartós kötelék. Megerősítő ebben a közösségben lenni.

Fontosak nekünk és a gyerekeinknek is a példák. Három lányunk van, ketten már házasok. 35 év távlatából nézve azt üzenném a fiataloknak, amikor kimondják az oltárnál az igent, gondoljanak arra, hogy ez nem pusztán az adott pillanatra szól. Az embert formálja az élet, akkor is érvényesnek kell lenni az igennek. Akkor tudjuk ezt megtartani, ha meg tudunk újulni ebben a kapcsolatban. A gyerekek nevelése mellett kell hogy egymásra is jusson idő” – mondja Mária. Férje hozzáteszi: fontos nekik a vasárnapi együtt látogatott szentmise, a vasárnapi családi ebéd, aminek az elején hagyomány, hogy felolvasnak egy zsoltárverset. Mária szerint azok, akik az evangélium szerint próbálnak élni, kapnak egy biztos kapaszkodót.

Öt gyereke van a 15. évfordulót ünneplő Bartal házaspárnak. „Fontos az évforduló, a kerek különösen. Megállunk, és hosszabban visszatekintünk. Egyesével haladunk, törekszünk közösen minél tovább eljutni” – mondja Gergő. – Szép ez az ünnep, látni, hogy mennyien vannak előttünk, mennyi embernek sikerül, holott a mai világ nem ezt mutatja. Megerősítő élmény.

Mi azzal ünneplünk, hogy mindennap dolgozunk a házasságunkon”

– így Orsi. „Szeretjük a családias témákat, törekszünk arra, hogy kettesben tudjunk beszélgetni, a mi időnk az este fektetés utáni része. Így a gyerekekkel együtt tölthető időből sem veszünk el. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy kialakult ez a szokás, érezzük a jó hatását” – mondja a férj. A házaspár egy ifjúsági közösségben találkozott először, azóta is tagjai a közösségnek. „Ez a schönstatti lelkiség, ami most is erősít minket. Megtanultuk, hogy a hétköznapokban is tennünk kell a házasságunkért. Napi szinten dolgoznunk kell együtt érte.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír