„Adjátok a Szentet a szenteknek szentül” – Krizmaszentelés a megújult veszprémi főszékesegyházban

Nagycsütörtök délelőttjén az krizmaszentelési szentmise vezeti be a szent háromnap ünneplését, amelynek keretében a hagyományok szerint a papság is évről évre megújítja Istennek és az Egyháznak tett fogadalmát. Ennek megfelelően Udvardy György érsek a Veszprémi Főegyházmegye területén szolgáló papokkal és szerzetespapokkal közösen mutatta be a szentmisét. A főpásztor mellett az oltár körül szolgált többek között Takács István általános helynök, főszékesegyházi plébános; Tornavölgyi Krisztián püspöki irodaigazgató; Megyesi Ferenc szertartó; Bérczi Bernát, a Zirci Ciszterci Apátság kormányzóperjele; Mihályi Norbert Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság perjele. A főegyházmegyében működő rendek képviseletében rendtársaival együtt  jelen volt Tömördi Viktor OFM, a sümegi ferences kolostor házfőnöke is.

A megjelenteket – köztük Soltész Miklóst, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárát, illetve Pásztor Edinát, az államtitkárság főosztályvezetőjét – elsőként Takács István köszöntötte. Röviden szólt a 2020-ban megkezdett felújítási munkálatokról és azok jelenlegi állásáról, és emlékeztetett, a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház kiemelt szerepet tölt be nem csupán a főegyházmegye, de a magyarság életében is. „Jó újra itt együtt lenni, ebben a fényben fürdő székesegyházban a szívünket fölemelni. Szeretnénk a nagycsütörtöki szentmisében mindezért hálát adni. Szeretnénk meghívottságunkat tudatosítani, Krisztussal való szövetségünket újra kimondani” – fogalmazott, hozzátéve, különleges hely ez számunkra, hiszen a falak ma is őrzik az egykori középkori székesegyház köveit, amelyek „látták” Boldog Gizellát és Szent István királyt.

Olyan székesegyház a miénk, amely a kereszténység egyik legősibb őrhelye volt a magyarság számára, s amely a történelem viharaiban időről időre újjászületve egyszerre tudott és tud emlékeztetni örökségünkre, vigaszt adni a jelenben és reményt adni, a jövő felé fordítva tekintetünket.”

Az általános helynök kiemelte, az új oltárban Boldog Gizella, Szent Imre herceg és Szent István király ereklyéit helyezték el, hiszen általuk kapott meghívást a kereszténységre a magyar nemzet. „Évmilliók földtani változásai préselték, csiszolták, alakították ezt a gyönyörű követ, hogy most szépségével a legszebb reményt szolgálja, amely megjelenik a szentmiseáldozatban” – mondta a főszékesegyház új oltáráról, amelyet olasz mesterek faragtak egy mintegy öt tonnás ónixtömbből, s melynek megáldására ugyancsak a szentmisében került sor.

Hosszú idő után újra felcsendült az eredetileg 1910-ben készült, ám most szintén megújult és kibővített, immár 12 tonnás és 2333 síppal rendelkező orgona. A liturgikus zenei szolgálatot Dankos Attila, a Szent Mihály-főszékesegyház zeneigazgatója vezetésével a főegyházmegye területén működő kántorokkal kiegészített Szent Mihály kórus látta el.

Miután a szintén új ambót szenteltvízzel hintette meg az érsek, az olvasmányban Izajás próféta szavait hallottuk (Iz 61,1–9), a szentlecke a Jelenések könyvéből, az evangélium pedig Szent Lukács könyvéből (Lk 4,16–21) hangzott el.

A Szent Mihály-főszékesegyház az első a tizennyolc épület közül, amely a veszprémi várnegyedben 2020 és 2025 között ütemezett beruházás során megújul. Udvardy György érsek többször is hangsúlyozta az elmúlt időszakban – legutóbb április 3-án, amikor időkapszulákat helyeztek el a templomban –, hogy szimbolikus jelentősége lesz annak, amikor a főtemplom először nyitja meg az idén nagycsütörtökön ismét a kapuit.

„Ma fülünk hallatára beteljesedett az írás” – idézte az evangélium szavait az érsek, hozzátéve: a sokat hallott ige teremtő erővel érint meg bennünket. Krisztusban az ígéret beteljesedett. Nem jövőbeli valóság, hiszen Ő az atya irgalmát a Szentlélek által jelenvalóvá tette, és személyétől elszakíthatatlan szolgálatra hív. Modell ő az Egyháznak és mindannyiunknak. S nem csupán abban az értelemben, hogy olyan, akit csodálni és követni szeretnénk, hanem formál bennünket. Ugyanazt éljük át, mint azok, akik a zsinagógában hallották Jézust, amint magyarázta az Írást, magára vonatkoztatva azt. A zsinagóga szent hely, a kinyilatkoztatás helye – emlékeztetett Udvardy György. – Olyan hely, ahol Isten bizonyosan jelen van, ahol a kimondott szónak teremtő ereje van. A székesegyház is ilyen hely: Isten szentségének a jele. Az egység jele. A Tanítás ereje itt érhető leginkább tetten.

Itt szentel meg bennünket Isten a keresztség, a bérmálkozás által, itt kapunk hivatást és mondunk rá igent, akár a papi hivatásra, akár házasságra hív meg bennünket. Itt erősödünk, amikor elgyengülünk, akár betegségben, akár keresztény mivoltunkban, ide menekülünk a bajban.

Ez a liturgia színhelye, ahol minden azért van és azt a célt szolgálja, hogy Isten dicsőségét hirdesse – hangsúlyozta a főpásztor.

„A küldetés, amit kaptunk, méltóságra emel bennünket, a szolgálat méltóságára – fordult az érsek a papsághoz. – Azért vagyunk itt, hogy az egykor kimondott szavainkat megerősítsük, s hogy a szentségek bátorítsanak bennünket. Szükséges, hogy erősödjünk. Egészen bizonyos, hogy a következő időszak hitünk próbája lesz.

Krisztus méltóságát nem őrizgetnünk kell, hanem általa formálnunk a világot. Ehhez mindig megújuló hitre és bizalomra van szükség, lendületre, fantáziára és nem utolsósorban bátorságra.

És honnan vesszük a bátorságot, ha nem az Istennek tett ígéretünkből és a szentségekből? Hiszen Ő kiválasztott, magához hívott és ránk bízta a kincseit.”

Az érsek megköszönte a papság kitartását, hűségét és szolgálatát, hogy ebben a változó és forrongó világban is helytállnak és töretlenül hirdetik az örömhírt. Arra kérte őket, legyenek a világban továbbra is a szegények felé odafordulás elöljárói s a kiengesztelődés példaadói, hiszen mindenfelől és egyre inkább feszültség vesz körül bennünket, amit közösségeinkben, családjainkban, országunkban, a világban is megtapasztalunk, így ma mindennél fontosabb, hogy a püspök, a papok és minden hívő ember hittel és bizalommal, bátran Krisztus nyomában járjon.

A homília után a papság Egyháznak tett ígéreteinek megújítása következett.

„Akartok-e a mi Urunk, Jézus Krisztussal egyre szorosabban összeforrni, és önmagatokról lemondva hozzá teljesen hasonlóvá lenni? Akarjátok-e a megváltás hűséges szolgáiként az Eucharisztia szent áldozatát bemutatni, a többi liturgikus cselekményt végezni, és Isten igéjét hirdetni? Akarjátok-e Krisztust mint Fejünket és Pásztorunkat követni – nem földi javakra vágyakozva, hanem csakis a lelkek iránti szeretettől vezettetve?” – kérdezte papjait főpásztor, ők pedig mindannyiszor egybehangzóan felelték: „Akarjuk!”

A főpásztor ezután arra kérte a híveket, imádkozzanak lelkipásztoraikért: árassza el őket az Úr bőséges kegyelmével, hogy Krisztusnak, az örök Főpapnak hű szolgái lehessenek, akik az üdvösség forrásához, Krisztushoz vezethetnek minden embert.

„Imádkozzatok értem is, hogy hűségesen teljesíthessem az apostoli hivatást, amelyet
rám, méltatlan szolgájára bízott az Úr. Legyek egyre tökéletesebb képmása köztetek
Krisztusnak, a papnak, a jó pásztornak, a tanítómesternek, mindenki szolgájának” – kérte az érsek is.

Ezután a főpásztor megáldotta a főszékesegyház új oltárát. Az eucharisztia liturgiáját a krizmaszentelés szertartása követte.

A szentelésre előkészített olajakat – a szent krizmához való olajat, a betegek olaját és a keresztelendők olaját – fémedényekben egy másik asztalra helyezték. A betegek olaját és a keresztelendők olaját megáldotta a főpásztor, a krizmához való olajat pedig megszentelte. Az aktust a főegyházmegye papsága áldásra emelt kézzel kísérte.

A szentmise végén elhangzott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által Ferenc pápa látogatása alkalmából írt imádság, majd Udvardy György érsek köszönetet mondott paptestvéreinek az eucharisztia közös ünneplésért, illetve mindazoknak – a magyar kormánynak és a szakembereknek, kivitelezőknek egyaránt –, akik a főszékesegyház felújításában valamilyen formában részt vállaltak.

Végül az érsek Lékai László bíboros, a főegyházmegye egykori papja, majd főpásztora szavaival búcsúzott, amelyeket minden nagycsütörtökön elmondott a liturgia után a sekrestyében papjainak: „Adjátok a Szentet a szenteknek szentül.”

A záróáldást követően a főegyházmegye papjai a Gizella Hotelben vehették át az egyes plébániák számára összekészített csomagokat, melyek a keresztelendők, a betegek olaját és a krizmát tartalmazták.

A Szent Mihály-főszékesegyházban május közepéig csak vasárnaponként lesz liturgia, a munkálatok teljes befejezése után azonban már hétköznapokon is lesznek szentmisék.

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír