„Aki engem lát, látja az Atyát” – Nagypénteki szertartások egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban végezte a nagypénteki szertartást Németh István püspöki titkárral és az egyházközség papjaival, akolitusaival és ministránsaival.

A szertartás kezdetén a papok piros miseruhában, némán vonultak az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborultak az oltár előtt. A papok földre borulása az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota.

A főpásztor homíliájában évről- évre Jézusnak a kereszten elhangzott szavairól elmélkedik. Most Jézus hetedik, egyben utolsó mondatához érkezett: „Beteljesedett!” (Jn 19,30)

Az egyetemes könyörgések után a feketevasárnapon letakart feszületről levették a leplet és kezdetét vette a kereszthódolat: a hívek csókkal illeték, és térdet hajtottak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett.

Végül a főpásztor a szent sírhoz vonult és néhány percig csöndben imádkozott, majd a hívek is fohászkodtak majd és csendben virrasztottak.

A teljes beszámoló ITT olvasható, valamint Palánki Ferenc püspök szentbeszéde is meghallgatható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

Nagypénteken az egri bazilikában tartott szertartás kezdetén csendes bevonulást követően a vértanúkra utaló piros miseruhában Ternyák Csaba érsek az asszisztenciával együtt az önátadás jelenként leborulva imádkozott az oltár előtt.

Ternyák Csaba érsek a homíliában elmondta: Jézus Krisztus szenvedéstörténetét sokszor hallottuk már, mégis újra és újra megrendít minket, amikor virágvasárnap és nagypénteken nemcsak egyes szakaszait hallgatjuk meg, hanem a teljes történetet. Lelki szemeink előtt ma is újra lejátszódott minden, és látjuk Őt a testi, lelki szenvedés súlya alatt görnyedni, majd a kereszten függve meghalni.

Az érsek kiemelte:

Jézus egy az Atyával, amikor a keresztet hordozza, és akkor is, amikor meghal a kereszten. Amikor az ütésektől, fáradságtól és szenvedéstől elgyötört arcát látjuk, akkor is azt mondja nekünk: „Aki engem lát, látja az Atyát.”

Isten dicsősége, annak ragyogása, amit az emberi szem nem képes elviselni, éppen a kereszten függő Krisztus arcán ragyog fel igazán. Itt mutatkozik meg Isten valódi nagysága, amelyet leginkább a fájdalmak férfijában szemlélhetünk, akiről Izajás próféta azt mondta: Nem volt sem szép, sem ékes, nem volt vonzó, megvetett volt, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat (vö. Iz 53,2–3).

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Sinkovics Andrea

Fotó: Kissné Vanyó Boglárka/Szent István Televízió

Forrás: Egri Főegyházmegye

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Az idei nagypénteki szertartást – április 18-án – Erdő Péter bíboros, prímás vezette az esztergomi bazilikában. Az egyházi év legcsendesebb és legmegrendítőbb napján a hívő közösség együtt emlékezett meg Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról, valamint sírba tételéről.

Erdő Péter bíboros a homíliájában rámutatott:

Isten végtelenül szeret minket. Krisztusban szabad utat nyitott mindnyájunk számára az Atyához, az örök boldogság lehetőségét teremtette meg. Ez az ember hivatásának teljessége.

De rajtunk múlik, hogy válaszolunk-e erre.

Krisztus kereszthalála az Atyának mindhalálig engedelmes Istenember szeretetének drámája. Nem a fizikai szenvedés, hanem az engedelmes szeretet éri el benne csúcspontját a világ történetében. Krisztus mindenkiért meghalt, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. A főpásztor kiemelte:

előttünk a szabadság lehetősége, előttünk a viszontszeretet útja.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Mudrák Attila

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

*

Győri Egyházmegye

Urunk szenvedésének ünnepén reggel Veres András megyéspüspök imaórát vezetett a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. Ugyanitt került sor a főpásztori liturgiára délután, a kereszthalál órájában. A nap végén a főpásztor vezetésével keresztutat jártak a hívek Győr belvárosában. 

Ma az Egyház nemcsak szemlélődik, hanem hódol is a kereszt előtt. Elődeink már az Ősegyházban a győzelem jelének tekintették a keresztet. Miként a győztes hadvezér fegyvereire, úgy tekintettek elődeink Krisztus keresztjére, hiszen a kereszten váltott meg bennünket, ezért mutatták fel győzelmi jelvényként. És ezért kell nekünk is büszkének lenni a keresztre. Aki szégyelli, az nem ismeri Isten szeretetét.

Járuljunk bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk. Ha a keresztet szemléljük, akkor egészen biztosan erőt, reményt, bátorítást nyerünk saját keresztjeink viseléséhez.

Mindnyájan megkaptuk saját keresztünket, amely nemcsak fájdalom és nehézség, hanem öröm és hála is. Krisztusi lelkülettel hordozzuk mindnyájan személyre szabott keresztjeinket. Adja Isten, hogy a mai nap kegyelmeivel még készségesebben hordozzuk a mindennapokban saját keresztünket, és örömmel, büszkeséggel tekintsünk Krisztus keresztjére – fogalmazta meg fohászát a prédikáció végén a Győri Egyházmegye főpásztora.

A főpásztor a szertartás zárásaként az Örökimádás kápolnában felállított Szent sír előtt imádkozott.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Ábrahám Kitti

Forrás: Győri Egyházmegye

*

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nagypéntek délelőtt Királyi imaórákra várták a híveket Debrecenbe, délután pedig az alkonyati zsolozsmára, vagyis a sírbatételi vecsernyeére. A szertartást Kocsis Fülöp érsek-metropolita és a főegyházmegye papjai az Istenszülő Oltalma görögkatolikus főszékesegyházban felállított sír körül végezték.

Szarka Gergely, a főszékesegyház parókusa prédikációjában a Jézus és Pál apostol törvényszék elé állítása közötti párhuzamról beszélt. Amikor Pált zsidó farizeusok és törvénytudók Gallió helytartó elé hurcolták, ő elkergette őket, mert saját tanításról, személyekről és törvényekről szóló vitában nem akart partner lenni.

Jézust is hasonlóan rángatták Pilátus helytartó elé. Hosszasan vitázott a zsidókkal, hajlandó lett volna elengedni Jézust, de a vádlók rávilágítanak: ha elbocsátja azt, aki önmagát királlyá tette, akkor Pilátus nem a császár barátja.

Ez volt Jézus legnagyobb tette: bizonyította tökéletes szeretetét, vállalta a fájdalmat és a kínhalált, hogy megválthassa a világot. Egy koponyához hasonló dombon római vitézek és poroszlók ácsoltak három keresztet. Kettőn gonosztevők szenvedtek. A harmadikon, a középsőn az Isten báránya. Utolsó leheletével, mielőtt végleg a dicsőség királyává vált volna, annyit mondott végül: „Beteljesedett!”

A sírbatételi vecsernye után elindult a szokásos körmenet az Attila téri főszékesegyház körül, élén Kocsis Fülöp metropolitával, a paptestvérekkel és a hívekkel. A főpásztor feje fölé emelte a síri leplet, a plascsenyicát. A körmenet végén áldást kaptak a hívek, majd csókkal illették a keresztet. A szertartás a plascsenyica (sírlepel) elhelyezésével zárult, ami előtt térdre borulva imádkoztak a résztvevők. Ezt Húsvét éjjel a feltámadási szertartás első mozzanataként az oltárra fogják helyezik, és ott marad egészen a mennybemenetel ünnepét megelőző napig.

A teljes beszámoló ITT olvashstaó.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

*

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Keresztúti ájtatosságot vezetett a Nagyboldogasszony-főszékesegyházban Bábel Balázs érsek nagypénteken.

Az esti szertartás keretében prédikációjában az érsek Jézus halála kapcsán erőteljes kérdést tett fel: Lehet-e ünnepelni a halált?  A mai ember nem szeret temetésre járni, amögött, hogy szétszóratja hamvait az a gondolat áll, hogy ne emlegessük a halált és az elmúlást. Mi megünnepeljük Jézus halálát. A passió, amely a szertartás része, fennkölt magasságba emeli a szenvedéstörténetet. Abban már benne van az ember művészete és a feltámadás ténye is.

Krisztus halálának mélységes értelme van, hiszen szeretetében odaadta önmagát.

A főpásztor Krisztus halának okairól elmélkedett. A külső okait könnyebb megérteni, mint a belső teológiai okokat. A külső okokhoz tartozik, hogy a zsidók szigorú monoteizmusa megbotránkoztatónak tartotta, hogy valaki magát Isten Fiának nevezte. Látszólag felülírta a vallási szokásokat is. Külső ok volt, hogy sokan hittek Jézusban egy olyan országban, amely a Római Birodalom által megszállt terület volt. Amikor sokan követnek valakit, vagy valamit könnyebben kialakul lázadás. Ezért is volt könnyű a római vezetőt rábírni a halálos ítéletre.

A teológiai okok ettől nehezebbek. Istennek nem kellett sem a világot megteremtenie, sem megváltania. Semmi külső hatalom nem erőltette rá, ezt szeretetből tette. Fia eljött közénk és vállalta az emberlétet és a kereszthalált. Ebben a kereszthalálban benne volt az isteni igazságosságnak való megfelelés is. Jézus ugyanis elégtételt, megváltást adott az ember bűneire. Az Ő élete szolidáris élet volt. Azért vállalta, hogy velünk sorsközösséget vállaljon. A emberről sok minden el lehet mondani, de azt el szokták felejteni, hogy az élőlények közül a legtöbbet az ember szenved. Mert tudatában van a rá váró szenvedésnek és a halálnak. Az állat a közvetlen veszélyt érzékeli, de a halálra nem gondol. Az ember már fiatalon is tud arról, hogy meg kell majd halnia. A modernkori ember azt hitte, hogy majd megoldja a problémákat. Voltak nagy jelszavak, de megmagyarázhatatlan a mai világban az erőszak terjedése. A háború csak halált hoz és szenvedést.

Jézus testi és lelki szenvedésben is előttünk jár. Vérrel verítékezett az olajfák kertjében, és a testi szenvedések mellett átéli a kereszten az elhagyatottságot: „alászállt a poklokra”. Az Ő szenvedése megváltó szenvedés. Isten szeretete végtelen. A Fiát adta értünk.

Ennek ellenére beszél a Szentírás Isten haragjáról. Isten szentsége nem tűri a bűnt, ez az isteni harag lényege.

Jézusban Isten kiengesztelte a világot önmagával. Nagy és csodálatos titok ez.

Jézus kereszthalála választás elé állít minket és arra indít, hogy ellene mondjunk a bűnnek és kapcsolódjunk az élet Istenéhez.

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

 

Kaposvári Egyházmegye

Jézus Krisztus kínszenvedésének, kereszthalálának és sírba tételének napján Varga László kaposvári megyéspüspök vezetett nagypénteki szertartást a Nagyboldogasszony-székesegyházban. A liturgia elején a főpásztor, Varga Péter plébános és az asszisztencia csendben vonult az oltárhoz, majd a megyéspüspök leborult előtte, megjelenítve az önmagát kiüresítő, emberrel azonosuló Krisztust.

„Nagypéntek, a keresztre feszítés a szeretet és a szabadság diadala – emlékeztetett szentbeszédében Varga László püspök, majd János evangéliumának szavait idézte: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Győzött a Szeretet! Isten elment a végsőkig az irántunk való szeretetében. Elajándékozta az életét, egészen elégő áldozattá vált irántunk való szeretetében.

És nagypéntek a szabadság győzelme, mert önként, szabadon cselekedte mindezt. Nem elvették az életét, hanem odaadta értünk szabadon, szeretetből. Ebben is példát adott nekünk. Egy olyan Istennek vagyunk a fiai, leányai, képmásai, aki a szentháromságos szeretet. Ennek a szeretetnek a titka, belső élete az önajándékozás, önmaga elajándékozása a másiknak, szeretetből.

Amikor szeretetből odaadjuk az időnket, energiánkat, szolgálatunkat, vagy bármit a másiknak, akkor ugyanezt cselekedjük. Követjük azt, amire Jézus példát adott. Ebben el lehet menni a végsőkig, teljesen elégő áldozattá válva a szeretetben, hiszen ezt tette velünk az Isten, mert így szeret bennünket, s példát adott a számunkra. Minél teljesebben éljük meg ezt az önelajándékozást, annál jobban növekszik bennünk az öröm, s annál teljesebb lesz a szeretet – hangsúlyozta a kaposvári főpásztor.

A teljes beszámoló ITT olvasható, a szentmise IDE kattintva visszanézhető.

Fotó: Kling Márk

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

*

Miskolci Egyházmegye

Nagypéntek Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének napján a hagyomány szerint ilyenkor nem végeznek Szent Liturgiát, mert maga Krisztus az áldozat a kereszt oltárán. Krisztust a hagyomány szerint a nap kilencedik órájában feszítették keresztre, ebben a délutáni órában kezdődött a sírbatételi nagyvecsernye szertartása a miskolci székesegyházban Orosz Atanáz püspök vezetésével.

„Ki volt vagy volna méltó nagypénteken Urunk halálhírét megfelelő módon megfogalmazni? Talán egyedül a mennyei Atya, aki minden látszat ellenére sem hagyta őt pácban, még akkor sem, ha az evangélisták egy zsoltár kezdőszavait idézve úgy gondolták volna. Jézus vállalta azt a kétségbeesett, minden reménytől megfosztott emberi nyomorúságot is, amelyet az Istentől megfosztott, bűnös ember érzett. A 21. zsoltár elkeseredett szavai törtek ki vérző kebléből: „Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?”

Bár Jézus azzal a segélykiáltással halt meg, amely az Istentől való mély elhagyatottságát fejezi ki, mégis kitartott a bizalomban és Istennek felajánlott önátadásában.

Bár radikális szolidaritását az emberekkel megtartva még az Atyától való teljes elhagyatást is vállalta, ezt másokra való tekintettel tette. Hogy ők már sohasem érezhessék magukat menthetetlenül elhagyatottaknak.

Ma is biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené.

A keresztút bennünket, hívőket biztosít arról is, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem húsvét: a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a végtelen jóság, Isten, a feltámadt Élet győzelme.

Orosz Atanáz püspök nagypénteki homíliája ITT olvasható.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

*

Pécsi Egyházmegye

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Spányi Antal megyéspüspök a fehérvári székesegyházban tartott esti szertartáson arról elmélkedett, hogy Jézus keresztáldozatával megmutatta Isten örök, igaz és önzetlen szeretetét. Szeretetből kell nekünk is Isten dicsőségét szolgálnunk ebben a világban.

Az esti szertartás kezdetén, a csendes bevonulás után a főpásztor arcra borult a Jézust jelképező oltár előtt, amely díszek nélkül, üresen állt, emlékeztetve a kietlen, kopár Golgotára, ahol a megváltás keresztje volt. Majd a passió eléneklése következett.

„Nagypéntek arra hív minket, hogy szembesüljünk a mulandósággal, és nézzünk szembe mindazzal, amit életünkben tettünk vagy elmulasztottunk megtenni. Jézus Krisztus a Golgotán keresztáldozatával átvállalta az emberiség bűnét, és megváltott minket, mindannyiunkat. Személyes bűneinkért halt meg, hogy nekünk örök életünk. Látva Jézus megkínzását és halálát, megdöbbenünk önként vállalt szenvedésén. (…) Hogy valóban Isten gyermekei és Jézus testvérei lehessünk, üdvösségünk ára nagy volt.

Krisztus így meggyógyítja lelkünk bűn okozta sebeit, elveszi életünk terheit, feloldja bilincseinket és elvezet az atyai ház örömébe. Találkozzunk úgy az áldozatok árán is minket szerető Krisztussal, hogy Őt követve Isten dicsőségét szolgáljuk ebben a világban”

 – fogalmazott a püspök.

A liturgia végén a papság és az asszisztencia teljes csendben távozott a templomból.

A városi keresztútról ITT olvashatnak.

A teljes beszámoló ITT olvasható, a szentmise ITT visszanézhető.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Marcell

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

*

Váci Egyházmegye

Vácon a szertartást Marton Zsolt megyéspüspök vezette a Nagyboldogasszony-székesegyházban az egyházmegye szeminaristáinak asszisztenciájával és Varga László karnagy vezényletével a váci székesegyház kórusának zenei szolgálatának kíséretében.

Megrendítő a csend, amelyben a nagypénteki szertartás kezdődik. Ezen a napon az Egyház nem mutat be szentmisét, a bevonulás teljes csendben történik elővételezve a szenvedéstörténet fájdalmát. A papság az oltár előtt leborul ezzel is kifejezve a legteljesebb hódolatot, amelyet Megváltónk áldozatáért nyújtani tudunk.

Marton Zsolt rövid szentbeszédében Jézus személyével és kereszthalálával kapcsolatban három szempontot emelt ki: Jézus istenfiúi méltósággal lép vádlói elé, elfogadja sorsát, ezzel fölé emelkedik, a halál fölé emelkedik.

Jézus a tragédiában is szeret és az utolsó pillanatig fenntartja a kapcsolatot az Atyával, nem lázad ellene.

Jézus keresztje az élet forrása, kereszthalála kapu számunkra is, amelyen keresztül új élet nyílik meg. „Nem vezet más út Istenhez, csak a Gologtán át.

Aki a kereszttől menekül, Jézustól menekül

– emlékeztetett Marton Zsolt.

A könyörgések, a szentáldozás, majd a zárókönyörgés után az asszisztencia teljes csendben hagyta el a templomteret, hogy a hívekkel együtt a feltámadási ünnepig a sírban nyugvó Jézus értünk vállalt áldozatán elmélkedjen.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Nagypéntek délutánján a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban a liturgiát a veszprémi főszékesegyházban Udvardy György veszprémi érsek vezette, aki homíliájában arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten válasza az ember bűnére Jézus Krisztus a kereszten.

A szertartás középpontjában Jézus Krisztus szenvedéstörténetének elhangzás és a kereszt előtti hódolat állt. A főpásztor elmélkedésében hangsúlyozta:

a bűn nem pusztán egy rossz döntés vagy erkölcsi tévedés, hanem a bizalom megrendülése Isten iránt, a vele való kapcsolatunk elszakadása. A bűn szétszedi az emberi életet, tönkreteszi kapcsolatainkat, és megfoszt bennünket a jövőtől, a reménytől.

„A bűn a közösségeink légkörét is megrontja – figyelmeztetett az érsek –, és teret enged a gonoszságnak. Ebben a reménytelen állapotban azonban nem maradunk magunkra: Isten, aki szeret, segítségünkre siet. Nem büntet, nem vádol, hanem magára veszi bűneink következményét, némán, vád és panasz nélkül vállalja a keresztet – helyettünk.”

Udvardy György érsek emlékeztetett:

Jézus halála nem véletlenszerű tragédia, hanem az isteni igazság és irgalom legmélyebb kinyilatkoztatása. A kereszt nem a vereség jele, hanem az örök élet kapuja. Jézus Krisztus áldozata visszaadja számunkra a lehetőséget, hogy újra Atyának szólíthassuk Istent.

Krisztus mint főpap ma is közbenjár értünk. Ez a közbenjárás adja az Egyház szentségi életének alapját, különösképpen a bűnbocsánat szentségét. Isten Jézusban nem csupán megbocsát, hanem közösséget is teremt.”

A főszékesegyházban ünneplő közösség a kereszt előtti hódolatban személyesen is kifejezhette hitét és háláját: Isten nem hagyta magára az embert, hanem saját Fiát adta érte, hogy örök életünk legyen.

„A kereszt, amelyen Jézus Krisztus meghalt, nem pusztán emlék – zárta gondolatait a főpásztor –, hanem élő reményforrás. Tudjuk róla, hogy Ő az élet Ura. Nem csak a feltámadás után, hanem már a kereszten is.”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt fotó: Berta Gábor/Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír