„Aki keresztet vet, örök életet arat” – Kisvárdára érkezett a missziós kereszt

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Palánki Ferenc emlékeztette a résztvevőket arra, hogy 2017. november 20-án, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjainak római tartózkodása során Ferenc pápa is megáldotta a missziós keresztet.

„Mondhatjuk, hogy amikor ideérkezett a kereszt, akkor a Szentatya áldását is hozta. A kereszt 2000 év óta áldást hordoz, az Isten szeretetének a jele. Jézus Krisztus keresztje Isten mérhetetlen szeretetét közvetíti számunkra. Megölhették, megölhettük a bűneinkkel, de egy dolgot nem tudtunk elérni: hogy Ő ne szeressen bennünket. Ő végtelenül szeret, és mindent odaad értünk. Jézus nem szenvedni szeretne, a kereszténység nem a szenvedés, a zsugorodás vallása, a kereszténység a megújulás, az élet, az öröm, a boldogság, a növekedés vallása” — fogalmazott a főpásztor, majd hangsúlyozta: a kereszténység a szeretet növekedésének a vallása. Tudnunk kell, hogy mindent közösségben kell megélnünk, de mindenkinek saját felelőssége, hogy vállalja-e, elfogadja-e a kegyelmet, a keresztjét, és nap mint nap követi-e Jézust.

„Szent Ágoston gondolata, hogy az az Isten, aki téged megteremtett, létre, életre hívott a megkérdezésed nélkül, az az Isten nem fog téged üdvözíteni a megkérdezésed nélkül. Meg fogja kérdezni, hogy akarsz-e ember lenni, jó ember lenni? Mert az embernek akkor emberhez méltó az élete, ha Istenhez is méltó. Az ember az egyetlen olyan létező, aki felül is tudja múlni önmagát, és isteni életben tud részesedni” – folytatta homíliáját Palánki Ferenc.

„Néha azt gondoljuk, hogy a szentek azok, akik arra születtek, hogy szentek legyenek – utalt a missziós kereszten található ereklyékre a főpásztor. – Úgy vélhetjük, hogy könnyű volt az életük, hiszen őket Isten kiválasztotta, nekik minden sikerült. Ügyesek voltak, tudtak böjtölni, éjszakánként imádkozni, de mi, egyszerű halandó emberek, nem tudjuk őket követni. Ez nem így van, hiszen a szenteknek is volt bűnük, áteredő bűn és személyes bűn, mégis szentek lehettek, mert a keresztre tekintettek, és az a szeretetre hívta őket.”

Palánki Ferenc röviden elmesélte a diákoknak és a pedagógusoknak a missziós keresztet készítő Ozsvári Csaba ötvösművész életének utolsó mozzanatát, aki nagyon fiatalon halt meg. Amikor feleségével felajánlották életüket a Szűzanya szolgálatára, abban a pillanatban, amikor a művész kimondta a felajánló imádságot, rosszul lett, és meghalt. Temetését örömünnepként, mennyei születésnapként élték meg, és már szó van arról, hogy elindítják a boldoggá avatását. Hősies fokon gyakorolta az erényeket, teljesen odaadta magát Isten szolgálatára.

„A művész megalkotta ezt a gyönyörű keresztet, középen ott van a Szent Kereszt ereklyéje, valamint tizennyolc, Magyarország területén született szentnek az ereklyéje. Ezek az ereklyék mutatják, hogy minden szent – nem csak azok, akiknek az ereklyéje itt van – a megváltottság a gyümölcse. A szent emberek a megváltottak, akik megélték a megváltottságukat.”

A főpásztor felhívta a résztvevők figyelmét, hogy nem mondhatják azt, hogy én még fiatal vagyok, és még ráérek gyümölcsöt teremni. Hiszen keresztény vagyok, és nekünk már most kell a szeretetnek a gyümölcseit megteremni. Küldötteknek kell lennünk, apostolkodnunk kell.

Befejező gondolatként azt kérte a diákoktól: „Amikor majd ide jöttök a kereszthez, kérjétek Jézust, hogy adja meg nektek is azt a kegyelmet, hogy az életetek gyümölcsöző legyen, a szeretetnek a gyümölcsét tudja teremni már a mai napon. Amikor kilépsz a templomból, és ahogyan viszonyulsz az osztálytársaidhoz, tanáraidhoz, az embertársaidhoz, családtagjaidhoz, ahogyan szót fogadsz, és fölveszed nap mint nap a keresztedet: a te életed is gyümölcsöző lesz.” Palánki Ferenc egy szójátékkal zárta homíliáját: „Aki keresztet vet, az örök életet arat.”

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Pálinkás Tamás

Magyar Kurír