„Aki nekem szolgál, ...engem kövessen!” – Papszentelés Miskolcon

A homília központi gondolatának a főpásztor a liturgián felolvasott evangélium utolsó sorát választotta: „Legyetek hát tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes” (Mt 5,48).

„A papszentelésre vonatkozó régi iratok is használják a tökéletes szót, és mai imádságunkban is szerepel majd az a kérés, hogy

Isten tegye tökéletessé a szentelendőt a feddhetetlen életben és rendíthetetlen hitben,

és ez bizony nem fölösleges imádság” – fogalmazott Orosz Atanáz püspök.

Mindenszentek vasárnapja előtt, pünkösd ünnep zárásakor a lehetetlenségeket is megvalósító Szentlélek ajándékait és gyümölcseit ünnepeljük – emlékeztetett a főpásztor. – Ami embernek lehetetlen, az lehetséges a Szentlélek Istennek, aki kiáradt kétezer éve az apostolokra, és kiárad azóta is az ő utódaikra, és mindazokra, akiket Isten egyházának építésére és további terjesztésére jelölt ki. Parancsa teljesítésére megadja a lehetőséget és az erőt is. Ez az erő nem az izmainkban rejlik, hanem a Szentlélekben.

A papszentelési ima egyik fő szándéka is éppen a Szentlélek lehívása: „hogy szálljon le reá a legszentebb Lélek kegyelme”. Amikor megszentelődésről beszélünk, mindenekelőtt a mi Urunk, Jézus Krisztus állhat szemünk előtt. Jézus szentsége azonos Atyjának szentségével. Ez a szentség készteti őt arra, hogy az Atyától kapott dicsőséget megossza övéivel, egészen önmaga föláldozásáig – hangzott el a papszentelési homíliában. – Köztünk járt, és szentségében jót tett mindenkivel. Az ő főpapságát így mutatja be a Zsidókhoz írt levél: „Jézus mint igazán szent, a bűnösöktől elkülönített főpap, aki egyszer s mindenkorra bemutatott életáldozatával mindenkit megszentelt.”

A főpásztor – utalva a szentek példájára, kiknek ereklyéit a székesegyházban őrzik, és akiket e templom falfestményei, ikonjai ábrázolnak – kiemelte: „Szentelésre készülünk, és bekapcsolódunk abba a csodálatos sorba, amelyben a mi Urunk, Szentlelkét kiárasztva, megszentelte tanítványait, erőt adott a hitvallóknak, a szenteknek, s amelyben mai egyházunkat is egy beteg világban újra meg újra erőhöz juttatja és a szentség példáival előreviszi.”

Amikor a papszentelés során a szentség kiáradását is szemléljük, az evangélium egy hétköznapi, mégis nehéz próbatételt hoz szóba. Mert az életszentség, a tökéletesség nem egyszerűen az erények aszketikus gyakorlásában nyilvánul meg, hanem az irgalmasságban. „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” – hangsúlyozta Lukács evangéliumának sorát Atanáz püspök. – Legyetek irgalmasok, különösen is azokban a helyzetekben, amelyben a másik ember nem feltétlenül szolgál rá erre az irgalomra. Az ellenségszeretetről szól ez a mai evangélium. Egy papnak, diakónusnak tudnia kell, hogy ennek az erénynek gyakorlása végtelenül fontos, hiszen ellenlábasai, irigyei, megsértődők, neheztelők mindig lesznek. De Krisztus Urunk példáját talán e helyzetekben, ezekben az emberi kapcsolatokban kell leginkább követnünk. Nagy Szent Bazil egy kérdésre válaszolva azt mondta, hogy

bár a teremtéskor Isten a saját képére és hasonlatosságára akarta megteremteni az embert, de a kezdet kezdetén azért csak a képére teremtette, hogy a hasonlóságot a jóság és az irgalom gyakorlásával, Jézus Krisztus ezen erényeinek utánzásával a mindennapi életünkre való átvételével valósítsuk meg.

Ha tehát szívből megbocsátasz ellenségednek, hasonló leszel Istenhez. Ha olyan vagy ellened vétő testvéreddel szemben, mint Isten a bűnössel szemben: felebarátoddal szemben irgalmas, akkor hasonlítasz Istenhez. Tégy szert az irgalmas szeretetre és a jóságra, hogy magadra öltsd Krisztust – buzdított Orosz Atanáz püspök. – Az apostolok is le tudtak mondani azokról a gyöngeségeikről, amelyek korábban szembeállították őket egymással, az emberekkel. Fölvállalták, hogy őket is imádsággal, szeretettel halmozzák el, és így térítsék meg őket Krisztus egyházába. Tettekben mutatták be a felülkerekedés módját: „Gyalázóinkra áldást mondunk, az üldöztetéseket türelemmel viseljük…”

„Az a diakónus, aki most a tökéletességre szóló felhívást felolvasta, ezen az úton kell hogy tökéletesedjen, illetőleg a mindhalálig menő, mindenáron megvalósítandó szeretetben. Hiszen nekünk, keresztényeknek a tökéletességet a szeretetben kell megvalósítanunk, mindenekelőtt saját környezetünkben, családunkban, saját parókiánkon” – mondta a főpásztor.

Az újszentelt Troszt Ákos primiciás jelmondata: „Aki nekem szolgál, az engem kövessen!” (Jn 12,26).

Ákos családjában a papi szolgálat vállalása generációkon át ível: nagyapja, nagybátyja és édestestvére is mellette szolgált a papszentelési liturgián, továbbá Trescsula László atya, aki mellett Homrogdon, segédlelkészként folytatja diakónusként megkezdett szolgálatát.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír