„Akik megérkeztek: feltámadnak” – Iancu Laura versei

Visszatérők és megérkezők

az üres házak eresze alatt
kinek virágzik a nárcisz
s a jácint mézillatot
és húsvét után a tulipán
kinek a szemébe lobbant
sárga és piros lángokat

a lapulevél alatt reggelre
talpra állnak az új hajtások
és a gólya egyetlen szándékkal
megtette a visszautat
de az üres házakban
tavalyiak a hallgatások

az új beköltözők
felsöprik a rózsaszirmokat
ha nem sírnak táncolnak
ha nem háborúznak hógolyóznak
s egy kimondhatatlan napon elutaznak
de nem oda ahová a gólyák a fűmagok

hiába egy a neve a halálnak
a visszatérők csak újjászületnek
de akik megérkeztek: feltámadnak

* * *

A nyájat kiengedték a rétre

Édesapámnak

reggel óta mutatom képedet
hol Krisztusnak hol Máriának
fölmutatlak mint egy idegent
kit csibész kölykök kövekkel dobálnak
s mint jött-mentet mutatlak
akit a kutyák megugatnak

vitéz lábad már nem ér földet
bolondozik a szemed is
Keletnek látja a sötétet
és kései ziláltsággal
komor indulót ver a szíved

miért hagyták hogy ezt tegye veled
akárki tette vagy hagyta
az idő az ősbűn törvénye
hát nem tudják a szó: atya
Istentől van levédve
nincs kezdete nincs vége

fújd furulyád fújd balladáid
a nyájat kiengedték a rétre
elmém farkasait is ijeszd el
jaj édesapám felfalnak élve  

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír