Áldozat nélkül nincs valódi közösség – Mirko Štefković nagybecskereki püspök Szabadka-Szentkúton

Külhoni – 2026. augusztus 30., vasárnap | 18:30

Augusztus 30-án, vasárnap tartották a Szabadka melletti Szentkút, a Könnyező Szűzanya Egyházmegyei Kegyhely búcsúünnepét. A zarándokok magyar és horvát nyelvű szentmiséken vehettek részt, melyek főcelebránsa és szónoka Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök volt, aki az ünnep vigíliáján, szombaton este tartott bűnbánati liturgiát is vezette.

A búcsú ünnepére idén is triduum keretében készültek a hívek és zarándokok a Könnyező Szűzanya Egyházmegyei Kegyhelyen. Augusztus 27-én és 28-án, csütörtökön és pénteken az esti szentmiséket rózsafüzér-imádság előzte meg. Augusztus 29-én, szombaton bűnbánati liturgiát tartottak, amelyen gyónási lehetőség is volt; majd gyertyás körmenetben folytatták az ünnepre való lelki készületet.

A szabadkai Könnyező Szűzanya Egyházmegyei Kegyhely, vagy ismertebb nevén Szentkút (horvátul Bunarić, szerbül Vodice), a Szabadkai Egyházmegye 2021-ben egyházmegyei rangra emelt kegyhelye, amely tükrözi Szabadka város vallási és nemzeti sokszínűségét.

Az ünnep vigíliáján tartott bűnbánati liturgiát is Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök vezette, aki az esti szentmisében horvát és magyar nyelvű szentbeszéddel fordult a zarándokokhoz. Elmélkedésének középpontjában a kiengesztelődés szentsége, a lelkiismeret-vizsgálat, a saját bűneinkkel való őszinte szembenézés állt Isten irgalmasságának fényében.

A szentgyónás nem pusztán a bűnök felsorolása, hanem találkozás Isten irgalmával, amely megtisztítja, alakítja és megváltoztatja az embert

– hangsúlyozta Mirko Štefković püspök.

Kalkuttai Szent Teréz anya hetente járult a kiengesztelődés szentségéhez – mondta a főpásztor. – Ezt akkor érthetjük meg igazán, ha a gyónásban nem kizárólag súlyos bűneink megvallását látjuk, hanem Isten irgalmával való találkozást, amelyben engedjük, hogy megtisztítson, formáljon és megváltoztasson bennünket.

„Míg az eszköz a használattól eltompul, a lelkiismeretre ennek ellenkezője igaz: minél többet használjuk, annál érzékenyebbé válik.” A lelki átalakulás egyik döntő pillanata, amikor az ember képes felismerni saját hibáit; amikor már nem azt mérlegeljük, hogy mások mennyiben hibásak, hanem feltesszük magunknak a kérdést: miben kell változnom? A nap végén álljunk meg Isten előtt, adjunk hálát a jóért; és kérdezzük meg magunktól, miben lehettünk volna jobbak, mit tettünk, amit nem kellett volna, mit mulasztottunk el, kit bántottunk meg, és mit tehetünk másként a következő napon – buzdította a híveket a nagybecskereki püspök.

A  keresztény élet mércéje nem merül ki a súlyos bűnök elkerülésében. Jézus többet kérdez: só voltam-e, világosság voltam-e, megtettem-e azt a jót, amit megtehettem volna? Vizsgáljuk meg, milyen helyet foglal el Isten az életünkben; hogyan viszonyulunk családtagjainkhoz, szomszédainkhoz, munkatársainkhoz, közösségünk tagjaihoz, hogyan beszélünk másokkal és másokról, miként viselkedünk a közösségi médiában; mivel tápláljuk gondolatainkat, hogyan használjuk Istentől kapott képességeinket és időnket, vállaljuk-e a felelősséget, s hogy mennyi jó marad el a halogatás miatt – hangzott el a tanításban.

Mirko Štefković szentbeszédének egyik központi képét Péter apostol történetéből merítette, aki Jézus felé indult a vízen, majd amikor a hullámokra figyelt, megijedt és süllyedni kezdett. Péter ekkor felkiáltott: „Uram, ments meg!” 

„Testvéreim, ez a szentgyónás! – hangsúlyozta a püspök. – Amikor látom, hogy süllyedek, nem kell bűnbakot keresnem, és nem kell összehasonlítanom magamat valakivel, aki talán még mélyebbre süllyed. Krisztusra kell tekintenem, és felkiáltanom: »Uram, ments meg!«

Ahogyan Jézus azonnal kinyújtotta kezét, és megragadta Pétert, úgy történik a kiengesztelődés szentségében is: Krisztus felemel, megment és megajándékoz szívünk békéjével.”

Isten jelenlétének fénye az irgalom fénye: ahol a bűn sötétséget hozott, ott világosságot gyújt; ahol valami rabul ejtett, ott szabaddá tesz; ahol pedig elestünk, ott kezét nyújtja és felsegít bennünket

– fogalmazott a főpásztor. – Félelem nélkül álljunk az Úr elé, és így imádkozzunk: „Íme, előtted állok úgy, ahogy vagyok. Mutasd meg, amit fel kell ismernem. Tisztíts meg, gyógyítsd sebeimet, szabadíts meg a bűn kötelékeit.”

Végül a Boldogságos Szűz Mária, a Könnyező Szűzanya közbenjárását kérte, majd az evangélium szavait idézte a nagybecskereki megyéspüspök: „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és magasztalják mennyei Atyátokat.” „Ragyogja be ez a fény ezt a szentkúti éjszakát!” – zárta tanítását Mirko Štefković. 

A bűnbánati liturgia után a híveknek lehetőségük nyílt szentgyónáshoz járulni. Az esti program gyertyás körmenettel és szentmisével folytatódott.

*

Augusztus 30-án, vasárnap számos hívő és zarándok érkezett a Könnyező Szűzanya Egyházmegyei Kegyhelyre, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak a szabadka-szentkúti búcsún.

A búcsúi szentmisén az ünnepi bevonulás a Szűzanya kegyképének magasba emelésével kezdődött. 

Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök szeretettel köszöntötte Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspököt, a közélet képviselőit, a paptestvéreket és a nagy számban összegyűlt híveket, zarándokokat. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy Mária oltalmazó palástja alatt tárják az Úr elé imáikat, hálájukat, könyörgéseiket, életük terheit, és kérjék a Könnyező Szűzanya közbenjárását.

Szentbeszédében a főcelebráns, Mirko Štefković püspök kiemelte: Mária boldogsága nem gondok és könnyek nélküli életet jelentett. Isten meghívásának elfogadásával olyan küldetést vállalt, amely egész életét meghatározta. Az angyali üdvözletkor kimondott válasza – „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!” – egész életének magatartásává vált.

Áldozat nélkül nincs valódi közösség – hangsúlyozta a főpásztor. – Miközben az ember könnyen belemerül a világ nagy problémáiról szóló vitákba, valódi küldetése gyakran egészen közel van hozzá: családjában, környezetében, a mellette élő emberben. „A Boldogságos Szűz Mária nem nagy beszédekkel változtatta meg a világot. Egyszerűen szolgált ott, ahová Isten állította” – hangzott el a homíliában.

„A közösség nem úgy épül, hogy mindenki csupán azt figyeli, mit kaphat. Akkor épül, amikor valaki felmeri tenni a kérdést: Mit tudok én adni? Mivel tudok én hozzájárulni? A család nem azért marad együtt, mert mindenki mindig erős, hanem azért, mert egymást tartja, amikor valamelyikük elfáradt. Az egyházközség nem azért él, mert mindenki ugyanúgy gondolkodik, hanem azért, mert készek vagyunk egymást szolgálni.

Az Egyház nem tökéletes emberek közössége, hanem olyanoké, akik Krisztustól megtanulták megmosni egymás lábát.

Ezért ma a Könnyező Szűzanya előtt azért imádkozunk, hogy mi is meg tudjuk, megtanuljuk ezt a szeretetet élni. Ne azt a szeretetet, amelyről sokan beszélnek, hanem azt, amely képes áldozatot hozni. Nem azt a szeretetet, amely arra vár, hogy a másik változzon meg, hanem azt, amely megkérdezi: mit tehetek én? Mert ahol nincs áldozat, ott az emberek előbb-utóbb eltávolodnak egymástól. Ha azonban van valaki, aki szeretetből kész áldozatot hozni, ott hely nyílik a másik ember számára. Ott növekszik a megértés, megszületik az elfogadás és épül a közösség.”

A Könnyező Szűzanya alakjához kapcsolódva a megyéspüspök Simeon jövendölését is felidézte: „A te lelkedet is tőr járja át.”

Mária könnyei nem Isten távollétéről, hanem szeretetének mélységéről tanúskodnak. Isten kegyelme nem azt jelenti, hogy az ember mentesül az áldozattól, hanem erőt ad ahhoz, hogy az áldozatot szeretetté és szolgálattá alakítsa.

A szentbeszéd középpontjában Jézus Krisztus keresztáldozata és feltámadása állt. A főpásztor rámutatott: Krisztus imája nem úgy talált meghallgatásra, hogy az Atya megkímélte őt a szenvedéstől és a haláltól, hanem úgy, hogy a halálé nem lehetett az utolsó szó. A keresztet a feltámadás követte, Krisztus önmagát adva szerzett üdvösséget az emberiségnek.

Homíliájának végén Mirko Štefković püspök a Könnyező Szűzanya közbenjárását kérte, hogy a megtanuljunk számítás nélkül szolgálni, egymás terhét hordozni és akkor is bízni Istenben, amikor még nem látják a megoldást. „Amikor pedig fáj az áldozat, és úgy érezzük, hogy veszítettünk, emlékeztess bennünket Fiadra: az ő keresztje, bár teljes vereségnek látszott, nem a sírban végződött, hanem a feltámadásban.

A Könnyező Szűzanya közbenjárására Jézus feltámadásának fénye ragyogja be életünk sötét útjait!” – zárta szentbeszédét a nagybecskereki megyéspüspök.

Szöveg: Illés Hajnalka, a Nagybecskereki Egyházmegye sajtóreferense

Forrás: Szabadkai Egyházmegye

Fotó: Bojan Nikolić; Marko Miščević

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria