Prédikációjában a püspök az olvasmányok és az evangélium alapján az élő Istennel való találkozásról beszélt, valamint arra buzdította a jelenlévőket, hogy merjék rábízni életüket Jézus szavára.
„Illés próféta történetét olvastuk a Királyok könyvében, aki már találkozott Isten hatalmával, s bizonyította a választott népnek, hogy csak egy Isten van, az ő Istenük, és a bálványok nem istenek. Átélte, hogy milyen óriási hatalma van Istennek, amikor könyörgött hozzá, és Isten tüzet bocsátott le az égből, mely az oltárral együtt elemésztette az áldozati állatot. Hatalmas tapasztalat, óriási öröm. Majd jön az összetöretés.
Mivel Illés lemészároltatja az összes Baál-prófétát, menekülnie kell. A magasságból a mélységbe zuhan, nincs semmije, ki van szolgáltatva, bujkál a királyné haragja elől. A pusztában Isten arra hívja, hogy menjen fel a hegyre, és találkozzon vele.
Mennydörgés, földrengés, villámlás és vihar, de Isten nincs sem a mennydörgésben, sem a sziklák összetörésében, sem a viharban.
Isten a csendes szellő susogásában jelenik meg Illésnek. Ez egy teljesen új tapasztalat. Miközben átéli, hogy Isten mindenható és mindenekfölött való, a gyengeségében megtapasztalja, hogy Isten rejtett. És találkozik vele”
– fogalmazott a megyéspüspök, majd egy személyes tapasztalatát osztotta meg a jelenlévőkkel.
Egy évvel a pappá szentelése után súlyos betegség tört rá, műtét előtt állt. A testi tünetek mellett lelki nehézségek is gyötörték: méltatlannak tartotta magát a papságra, mert nem tudta szeretni az ellenségeit, ami „Jézus tanításában az egyik legfontosabb parancsok egyike”.
„Ebben az összetört állapotomban találkoztam egy olyan, karizmatikus paptestvérekből álló csoporttal, akik hittek abban, hogy Isten ma is gyógyít. Kértem, hogy imádkozzanak felettem. Rám tették a kezüket, imádkoztak a gyógyulásomért, és egy pillanat alatt meggyógyultam. A műtét elmaradt.
Azonban még ennél is nagyobb dolog történt. Úgy hívják a karizmatikus testvérek, hogy újjászületés a Szentlélekben. Megtapasztaltam azt, ami a Szentírásban olvasható, különösen az Apostolok cselekedeteiben, hogy a Szentlélek élő valóság, és ma is működik, jeleket és csodákat tesz, hogy Isten megdicsőüljön.
Ebben a megújulással teli tapasztalatban évekig éltem a szolgálatomat. És egyszer azt mondtam Jézusnak, hogy »ismerem a karizmáidat, ismerem az adományaidat, átéltem, hogy mekkora hatalmad van. Szeretnék találkozni veled«. Nem is sejtettem, hogy mit kérek.
Ez a találkozás a csendes szentségimádásban valósult meg. Ott fedeztem fel a csendes szellő susogásában, a csendes jelenlétben az Istennel való találkozás örömét és békéjét. És ez a tapasztalat mind a mai napig megtart, éltet, betölt. Mert
annál több nincs, mint Isten jelenlétében lenni, befogadni az ő irgalmát és szeretetét.
Kívánom minden fiatalnak és minden jelenlévőnek, hogy legyen tapasztalata az Istennel való találkozásról. Mert a mi hitünk nem elmélet, hanem Krisztusban való élet.
Isten az örök Jelen. Nem múlt és nem jövő. Ő az, aki van. És meg kell tanulnunk jelen lenni annak jelenlétében, aki a Jelenlét.
Ez nem luxus. Mindenkinek van rá ideje – vagy lesz –, ha akarja, s komolyan gondolja” – fogalmazott a főpásztor.
Péter vízre lépésének evangéliumi szakaszával kapcsolatban úgy fogalmazott: „Péter hajlandó rábízni magát Jézus szavára, melyről megtapasztalja, hogy igaz. Megtapasztalja azt, amit a „halászképző iskolában” nem tanítottak neki, hogy lehet járni a vízen. Ez a tananyag kimaradt.
A keresztény élet tanulásából is sokszor kimarad, hogy rá lehet bízni magunkat Jézus szavára, és ez a szó megtart, megment.
Hiszen hallottuk, hogy amikor elkezd kételkedni, akkor süllyedni kezd. S akkor Jézus kiemeli a vízből.
Van-e tapasztalatunk arról, hogy Jézus szava igaz a mi életünkben is? Ha igen, akkor merünk-e erről beszélni? A hit hallásból ered. Mások is szeretnének tapasztalatot szerezni arról, hogy az Ige, Jézus szava örömhír és igazság.
Ti vagytok a tanúk. Nemcsak a bérmálkozásra készülő fiatalok, hanem mindannyian, akik meg vagytok keresztelve és hisztek Krisztusban. Tanúi lehettek annak, hogy amit Isten mond, az igaz. És ebben a szóban meg lehet bízni. Erre a szóra rá lehet tenni az életünket és a hétköznapi dolgainkat is.
Ez nem mese, és nem különleges, misztikus szenteknek fenntartott út: ez a normális keresztény élet útja. Rábízni magunkat arra, aki a legjobban szeret bennünket.
Meg merünk-e bízni a legnagyobb szeretetben, vagy inkább engedjük lebeszélni magunkat újra és újra, mondván, hogy ez lehetetlen? Kívánom, hogy mindenkinek legyen tapasztalata arról, hogy Isten szava élő, eleven és megbízható szó, amire mindenki ráteheti ma is az életét – zárta prédikációját a megyéspüspök, majd kiszolgáltatta a bérmálás szentségét a fiataloknak.
A szentmise végén Borza Miklós balatonszemesi plébános köszöntötte a jelenlévőket, majd köszönetet mondott a megyéspüspöknek, hogy évről évre ellátogat Balatonszemesre.
Fotó: Kling Márk
Videó: Bohár Dániel
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria










