„Apa diakónus” – Interjú a Pécsi Egyházmegye szerpapjával, Priskin Zsolttal

Priskin Zsolt szoftverfejlesztő, a Paksi Atomerőmű nagyvállalati programjain dolgozik tizenöt éve. Családapa, férj és immár felszentelt diakónus is. Szentelési jelmondata: „Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni” (Lk 12,48). A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola egykori hallgatója.

Az interjúban elmondta: „Itt figyeltem fel a diakonátus szentségére, noha ekkor még nagyon távol éreztem magam ettől.

Teológiai tanulmányaimnak köszönhetem azt a többletet, ami betöltötte az űrt az életemben. Újjászülettem.

Számtalanszor éreztem, hogy ez sok, hogy ez nekem nem fog menni, mégis megszerettem, mert tudtam, hogy minden nehézség mögött az isteni szándék áll. Így kezdtem a küldetésteljesítés útján járni és katekumenátus csoportokkal együttműködni. Ezek mind az erőteljes megtérés hatásai. Felnőtt megtérő vagyok, akárcsak a feleségem. (...) A legidősebb lányom iskolaválasztás előtt állt, amikor felébredt bennünk a kíváncsiság, majd növekedni kezdtünk. Csodálatos volt. Mi és a két nagyobbik lányunk tudtuk, hogy valami különleges történik velünk... új világnézetet nyertünk. Már ennek birtokában született meg a második két gyermekünk, így lettünk nagy család. Most pedig mindannyiunk számára természetes, hogy »apa diakónus«.

Megtérésem óta egy étized telt el, ami tele volt ajándékokkal. Rengeteget kaptam, ha a családomra vagy az élet apróbb dolgaira gondolok, ezért csak arra tudok koncentrálni, hogy nekem ezt valahogy vissza kell adnom a Jóistennek. Erre csak egy módom van, ha az ő szeretetét viszonzom és továbbadom az embereknek...

A hit, az isteni szeretet számomra maga a kiteljesedés, ezáltal nyert értelmet az életem.

Ami kétséges volt korábban, vagy amiben folyamatosan csak a miérteket kerestem, abban megerősített a vallásgyakorlás. Már nincsenek olyan kérdések, mint régen. Mára, úgy érzem, otthonra leltem a hitben. A hazatérés pedig mindig ajándék. Az élet minden területén nyugalmat, bölcsességet és szeretetet kapok a Jóistentől. Ugyanakkor most is rosszul érint, ha azt látom, hogy az emberek a közösségi médiában folyamatosan a negatívumoknak adnak hangot, és nem hajlandóak észrevenni az élet ajándékait. Valamikor magam is így gondolkoztam, és nem vettem észre azt a bőséget, amivel az Úr elhalmoz. Ez egyfajta vakság, amiből, Istennek hála, mindenki kigyógyulhat.

Fontos feladatomnak látom, hogy a szentségekre vezessem az embereket. (...) megteszem mindazt, amivel segíthetem a plébánosomat és vele együtt a közösséget.”

*

Priskin Zsolt Szekszárdon született 1978. április 16-án. Nagy hatással volt rá Kirsch János (†2012) állandó diakónus, Bacsmai László plébános, Ravasz Csaba káplán és a szekszárdi Szent József Iskolaközpont közössége. Barics Gábriel káplán ösztönzésére 2013-ban jelentkezett a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola teológia mesterképzésére. Felesége, Margit és négy lányuk, Rebeka, Boglárka, Panna és Luca türelemmel támogatták tanulmányi évei alatt. Ez idő alatt Cseh Péter Mihály atya ösztönzésére alakult ki benne a hivatástudat a diakónusi szolgálat iránt. Diakónusi hivatását elősegítette és mentorálta jelenlegi plébánosa, Petkó Tamás atya. A főiskolai tanulmányokat a Kanter Károly Felnőttképzési Intézet kétéves diakónusképzése követte Máriabesnyőn, amelyet idén fejezett be.

Az MVM Informatika Zrt. szoftverfejlesztője. Rendszeresen vállal katekétaszerepet a szekszárdi katekumenátusközösségben. Gyakran jár idősotthonokba és otthon lévő idősekhez beteglátogatóként, áldoztatóként. Több lelkiségi csoport vezetőjeként formálódott hivatástudata (Plébániai Evangelizáló Sejtek Rendszere, családcsoport). Óraadó hitoktató. Életpályáját felesége mindvégig segítette, ő maga is sok szerepet vállal a szekszárdi plébánia életében. Házasságukat tovább erősíti a szekszárdi Házas Hétvége közösség, amelynek 2018 novembere óta tagjai.

Az interjú teljes szövege ITT olvasható.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Bicskei Melinda, Vermes Nikolett

Magyar Kurír