„Az angyalok velünk vannak” – Ibolya asszony felemelkedése a hajléktalanságból máltais segítséggel

Állítása szerint csoda, hogy itt van. Földi Lászlóné ma 67 éves, életének első felében házasságban élt, volt két gyermeke, lakása, munkahelye. Férjétől való eltávolodása és lányának tragikus halála azonban mindent megváltoztatott, az alkohol rabjává vált, és az utcára került, hosszú éveken át élt hajléktalanként, újságot árulva és kéregetve.

Többnyire a Déli pályaudvar melletti aluljáróban éjszakázott, itt ismerkedett meg a Máltai Szeretetszolgálat utcai szociális munkásaival. Az alkoholbetegségből való kilábalása 2017-ben, közel hatvanévesen egy kórházi kezelést követően, az ő segítségükkel és a XII. kerületi önkormányzat rehabilitációs programjának támogatásával kezdődhetett meg. Hamar munkába is állt, egy átmeneti szállásról pedig 2020 végén Bicskére költözhetett. (Az erről szóló történet ITT olvasható.)

„Besokalltam” – mondta a felépülését megalapozó elhatározásról. „Akartam magamnak egy szép öregkort – tette hozzá. – Segítség nélkül nem megy. Ez nem úgy van, hogy az utcán vagyok, gondolok egyet, hogy jó ember leszek, fogom magam, és elindulok, keresek egy munkahelyet… Hogyan menjek el oda? Se ruhám, se pénzem, se ennivalóm…” Leszögezte: az első időkben külső segítség kell ahhoz, hogy az ember egyáltalán el tudjon menni a munkahelyre, vagy például hogy tisztán tudjon megjelenni ott. Állítása szerint amikor elkezdett dolgozni, bizonyítási vágy volt benne. Három hónap közfoglalkoztatottság után teljes állásba került az MMSZ hajléktalanlábadozójában. Itt később egy, az utcán megismert barátja felemelkedésében is segíteni tudott.

Ibolya asszony azóta sem fogyasztott alkoholt, takarítói munkája stabil volt, miközben egy csigolyatöréses baleset is nehezítette az életét, de abból is felépült. Időközben nyugdíjba ment, de részmunkaidőben most is jár takarítani.

Földi Lászlóné sorsának jóra fordulását végigkövette Pálinkás Péter, aki szociális munkásként – a Máltai Szeretetszolgálat más munkatársai mellett – segítette őt többek között ügyintézések, költözések során vagy például pénzügyi kérdésekben, és rengeteg személyes beszélgetéssel. „Nagyon mélyen volt, mondhatni, züllött életet élt, miközben több nehéz sorsú alkoholista társát istápolta” – mondta interjúnkban. Állítása szerint csaknem 15 éves szakmai pályafutása során az Ibolya asszonnyal elért siker jelenti a csúcsot, miközben leszögezte: sokszereplős a történet, de elsősorban a gondozott kitartása vezetett ide. Kapcsolatukat és megbízhatóságát jól jellemzi, hogy amikor fél évvel azután, hogy Pálinkás Péter 2023 tavaszán munkahelyet váltott, és a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (Retörki) üzemeltetési vezetője lett, és új takarítót kerestek, a korábbi szociális munkás Ibolya asszonynak ajánlotta fel a lehetőséget. Ez a részmunkaidős állás adja meg most neki a nyugdíj melletti keresetkiegészítés lehetőségét.

A XII. kerületi önkormányzati lakásba 2023 őszén költözhetett be, itt már nem kap anyagi támogatást, a Máltai Szeretetszolgálat csak kezese az ingatlannak, vagyis a bérlő kijelölője. A lakás felújítását az MMSZ által megbízott szakemberek végezték, de Földi Lászlóné – köszönhetően az elmúlt évekbeli takarékoskodásának – jelentősen hozzájárult a költségekhez, a bútorokat pedig mind ő szerezte be.

Ibolya asszony az interjú végén könnyeivel küszködve adott hálát azoknak, akik hittek benne, és nem „rohadt csöves”-ként álltak hozzá. „Hét év alatt elértem oda, ahova nagyon sok ember egy életen át nem ér el. Azt hiszem, ezt nem sokan csinálják végig. Az angyalok velünk vannak, mellettünk élnek.”

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Fotó: Kovács Bence

Magyar Kurír