„Az én békémet adom nektek” – Szentmise hivatásokért Andocson

A szentmise előtt a zarándokok megismerkedhettek a kegyhely történetével. Közös rózsafüzér imádsággal, majd Feketéné Szabó Márta, a kaposvári karitász vezetője tanúságtételével folytatódott a lelki program. Többek között megtéréséről, a szegények szolgálatáról, valamint életének azon eseményeiről beszélt, melyeken keresztül leginkább megtapasztalhatta Isten vezetését, kegyelmét és szeretetét.

A tanúságtételt követően bemutatkozott a tabi Karitász Junior, meghívva másokat is a tevékeny szeretet gyakorlására.

A papi és szerzetesi hivatásokért bemutatott szentmisében Varga László püspök Keresztelő Szent János szavait idézte: „Térjetek meg, mert elérkezett az Isten országa!” A Keresztelő ezzel az örömhírrel várta mindazokat, akik kimentek hozzá a Jordán folyóhoz, és ezzel az örömhírrel kezdi nyilvános működését az Úr Jézus Krisztus is.

„Térjetek meg, mert elérkezett az Isten országa!” Látható, tapasztalható egyéni életünkben, vagy egyházközségeink, közösségeink életében?

Tényleg elérkezett Isten szereteturalma kinek-kinek az életébe? Tényleg itt van közöttünk az igazságosság, a béke és az öröm a Szentlélekben?

Amíg ez nem válik nyilvánvalóvá és láthatóvá, addig újra és újra meg kell térnünk – mondta homíliájában a főpásztor.

Mit jelent a megtérés? Az Ószövetségben a próféták, amikor megtérésre hívták a választott nép fiait, az azt jelentette, hogy „elhagytátok az Isten törvényét, vissza kell térnetek és meg kell tartanotok Isten tanítását”. Az Újszövetségben ugyanez a felszólítás többet jelent: „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg…” A bűnbánattartás, ami az Ószövetségben is fontos volt, lényeges része a megtérésnek, de úgy tűnik, hogy maximum eddig jutunk el. Felismerjük és megbánjuk, jó esetben még meg is gyónjuk a bűneinket. 

Az evangéliumokban azonban ennél többről van szó.

A megtérés a szemléletváltást, az új, krisztusi nézőpontot jelenti.

Térjetek meg, változtassátok meg a gondolkodásotokat, legyen az egyetlen és legfontosabb viszonyítási pont az Úr Jézus Krisztus. Az ő személye, követése, az evangélium. Amíg nem hozzá igazítjuk a gondolkodásunkat és cselekedeteinket, addig nem leszünk kovász ebben a társadalomban; addig nem mi járjuk át a világot az örömhírrel, hanem a világ jár át minket az ő híreivel. S nem csoda, hogy erőtlen a kereszténység, s nincsenek jellé váló keresztények – szögezte le a megyéspüspök. – A megtérés a legfontosabb lépés a Krisztus-követésben. Nem elég vallásosnak lenni, templomba járni, becsületes embernek lenni, tartózkodni a bűntől – az evangéliumok ennél sokkal többet kérnek tőlünk: Krisztus-követést.

A nevünk is ezt jelenti: keresztény, christianus, krisztusi.

A keresztény embert Krisztus határozza meg, s a vele való kapcsolat.

Mennyi időt töltünk naponta Jézus Krisztussal? Senki más nem halt meg értünk, csak ő. Senki sem szeretett bennünket úgy, mint ő. Megértettük ezt a szeretetet? Eltalálta valaha is a szívünket? Megrendített már bennünket Isten végtelen szeretete, áldozata? Ő a végtelen Isten, aki ezt a világot megálmodta, megteremtette, fenntartja, aki a te életedet is megálmodta és elindította édesanyád méhében. Ez a végtelen Isten, aki mindennél nagyobb, megalázta magát miattad és miattam. A végtelen Isten emberré lett. Beszűkítette az életét egy csecsemő életébe.

Nemcsak emberré lett, hanem továbbment: közösséget vállalt a bűnös emberrel. Azokkal is, akikkel mi nem vagyunk hajlandóak szóba állni, akiket megvetünk, lenézünk, kerülünk, megítélünk – emelte ki Varga László püspök.

S Isten ennél is tovább ment: a végtelen Isten kiüresíti magát és beletestesül az ostyába. Egy darab kenyérbe, egy picike borba.

Elment a végsőkig – s mindezt azért, hogy az ő élete a tiéd legyen, hogy az Atya dicsősége, a tiéd is legyen. Hatalmas, megrendítő szeretet.

A szeretet miatt kell megtérnünk, nem félelemből, számításból – hangsúlyozta a főpásztor. – Ha megértettük Isten szeretetét, ha eltalált bennünket, akkor erre válaszként döntenünk kell. Követni akarlak. Nem akarom, hogy bármi más irányítsa az életemet, csak a te szereteted, személyed, szavaid, igéd. Amikor ezt a döntést meghozzuk, akkor ennek gyümölcsei lesznek. Az egyik, hogy elkezdünk az igazságban élni. Rengeteg hazugság van az életünkben; nem akarjuk tudni az igazságot magunkról, s nem akarjuk a teljes igazságot. De amikor betölt bennünket az ő végtelen szeretete, akkor felszínre kerül az igazság. Semmilyen más igazságnak nem fogjuk alárendelni magunkat, csak Krisztus igazságának, mert egyedül ez az igazság tesz szabaddá bennünket teljes szeretetre, teljes önátadásra, és szabaddá a félelmeinktől.

„Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek!” Megjelenik az életünkben az öröm, a derű is. Látszik a keresztényeken a krisztusi öröm? Isten országának öröme, békéje és igazsága? Pedig bennünk van – hangzott el a szentbeszédben.

A szentmise után a kegytárgyak megáldásával, majd agapéval ért véget a zarándoklat.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír