„Az értelmezéshez menjünk vissza az Ókorba!” – Biblikus tanulmányi nap Zalaegerszegen

Manapság a Szombathelyi Egyházmegyében igazán pezsgő élet zajlik. Különösen igaz ez Zalaegerszegre, ahol a januárban meghirdetett missziós év keretében szeptemberben missziós héten hívták fel a figyelmet magukra és főként a Mindenható Istenre a város plébániai közösségei, s ahol – azóta – Alpha-kurzusra, „Élet a lélekben” szemináriumra, vagy éppen teremtésvédelmi előadás-sorozatra jelentkezhettek be hívők és keresők egyaránt. 

A legutóbbi szombaton a főpásztor a Szentírás egyes nehezebben értelmezhető részeit világította meg a Mindszenty József-iskolában. A nap folyamán több előadást is tartottak a következő témákban: Káin és Ábel története (Hogy lehet, hogy a testvérgyilkosság után mégis megsokasodott az emberiség?); Matuzsálem és általában egyes ószövetségi szereplők számunkra elképzelhetetlenül magas életkora (Alkalmas-e a biológiai testünk például 969 évig működni?); a vízözön (a Gilgames-eposz is tartalmaz hasonló kataklizmát, amely szónak ráadásul éppen vízözön az egyik jelentése – s ez valószínűsíti-e a bibliai történetet?), Bábel tornya (amelyről amúgy kiderült, hogy valójában Babilon – tényleg a sok nyelv összekeveredése okozta volna a vesztét?); Ábrahám áldozata (Kér-e, kérhet-e ilyet az Isten? Gyors megfejtés: nem lehet Isten dicsőségére az, ami az embert elpusztítja).

Néhány újszövetségi téma is napirendre került, mint például a hegyi beszédben elhangzó boldogságmondások, amelyek kapcsán fény derült az uralkodók elsődleges feladatára (ők a gyengék védelmezői); illetve az áteredő bűn fogalma (Szent Pál nem beszél a bűn biológiai öröklődéséről).

Székely János püspök a tőle megszokott módon, magával ragadó stílusban, szerteágazó nyelvi, történeti, teológiai tudással világította meg a felvetett témák rejtélyeit, amelyek gyakran izgalmas válaszokat, értelmezéseket eredményeztek.

Ezen az eseményen közel ötvenen vettünk részt, köztünk több plébános, hitoktató és állandó diakónus, akolitus és más világi hívő volt jelen.

A szünetekben kávézás-sütizés, jó hangulatú beszélgetések közben nemegyszer meghökkentő kijelentések is elhangzottak. Gyöngyös Balázs nagykutasi plébános megvallotta, hogy számára is tartalmazott új ismeretet a püspök atya tanítása. Balázs atya arról is beszélt, hogy a püspöki tanítás hitoktatók számára történő átadása folyamatosan, fokozatosan zajlik – az értelmezés nem marad meg szűk, privilegizált körben.

Marx Gyula állandó diakónus azt fejtegette, hogy miközben száz éve még szinte tiltott volt a világiak számára a Biblia önálló (értsd: lelkivezető nélküli) értelmezése, addig manapság már elvárás, de legalábbis erősen ajánlott a Szentírás forgatása.

Paksa Gergő azért jelentkezett erre a napra, hogy még jobban elmélyüljön a Szentírás ismeretében, és sajátos akolitusi szolgálatában is fel tudja használni a hallottakat. Számára is újszerű volt a megyéspüspök visszatérő buzdítása, hogy „az értelmezéshez menjünk vissza az ókorba!” – azaz ne mostani mentalitással olvassuk a Szentírást.

Perényi Judit óvodapedagógus a saját mindennapi életére vonatkoztatta a tanításokat.

Az Istennek milyen fontos a számunkra adott szabad akarat, amivel bennünket megajándékozott.

Erre döbbenek rá újra és újra!” – mondta, ez adott számára a legtöbbet: „...és ezzel az én méltóságomat emeli, hihetetlen szintre...”

Az előadásokat követő szűk egy órában Székely János megyéspüspök válaszolt néhány felmerült kérdésre, majd szentmisén vettünk részt az iskola kápolnájában.

Szöveg: Ercsényi Lajos akolitus

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír