A veszprémi érsek a következő szavakkal fordult a résztvevőkhöz:
„Hálát adunk azért, hogy az Egyház gyermekeiként az Egyház a maga liturgiájában és mindennapi életében összehív bennünket, hogy ünnepeljük a nagy titkot, Jézus Krisztus halálát és föltámadását.
S ahogyan hallottuk a befejező mondatokat: »Menjetek, tanítsátok, kereszteljétek meg őket, és én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.« Ezért vagyunk itt.
Hálásak vagyunk, hogy ilyen sokan el tudtunk jönni, és imádságos, néma légkörben tudtuk követni mindazt, ami az életünknek a drámája. Most az isteni drámának lehettünk részesei azon a módon, ahogyan az Egyház hagyományában ez a misztérium megjelenik. Mindannyian valamilyen szereplőivé váltunk az imént látott eseménynek, és most megszólít bennünket, hogy gyógyuljunk, hogy erősödjünk, hogy nagyobb szeretetre ébredjünk. Adja Isten, hogy ehhez legyen bátorságunk!
Most visszatérünk otthonainkba. A hegyről le kell menni, hiszen a színeváltozás hegye és a Golgota hegye valamilyen szempontból ugyanaz.
Induljunk haza méltósággal, hordozzuk szívünkben az átélt isteni élményt és annak erejét mindennapjainkban. Kívánok áldott szent nagyhetet és hogy örömteli módon tudjunk majd találkozni a feltámadás ünneplésében, és a feltámadás erejében tudjuk élni majd mindennapjainkat. Isten áldjon mindenkit! Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
Az érsek teljes beszéde IDE kattintva olvasható.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Kovács Bertalan
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria