„Az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év” – Templomszentelési évfordulót ünnepeltek Selyeben

A csereháti faluban, Selyeben több száz görögkatolikus élt még a 20. század második felében is. A katolikus szertartások végzéséhez sokáig a Tiszta család kúriájában épített kápolnát használták, de ez már igen kicsinek bizonyult. Kovaliczky György atya 1959-től szolgált a településen, az ő kezdeményezésére indult a templom építése, egy olyan időszakban, amikor igen nehéz volt erre engedélyt kapni. Emiatt került például szokatlan helyre, a szentély mellé a torony, hiszen annak építésére nem kaptak engedélyt. A helyiek azonban elérték, hogy a tűzvész megelőzése ürügyén őrtornyot emeljenek, ahonnan a határt jó messzire be lehet látni. Így épült meg a templom tornya, akkor még üvegből, amit azóta, állagának romlása miatt is, hagyományos sisakra cseréltek.

A templomot 1973-ban szentelték föl. A megvalósuláshoz a faluból külföldre elszármazottak adományai is nagyban hozzájárultak. A templom ikonosztázionja is összefogással készült el. A helyiek saját kertjükből adományozták azokat a diófákat, amelyekből erdélyi mesterek faragták ki az állványzatot 1996-ban, Polyák Péter parókusi szolgálata idején.

*

A templom felszentelésének évfordulóján tartott szentmisén Orosz Atanáz püspök beszédének elején a Leviták könyvéből idézte Isten rendelését; „Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet” (Lev 25,8), mely után a következő, az ötvenedik év szentnek, jubileumi, vagyis örvendetes évnek számítson.

A főpásztor különleges egybeesésnek nevezte, hogy ezen a napon az evangélium is ünnepről szólt, egy királyról, aki a fia menyegzőjét tervezte, és sokakat meghívott (Mt 22,2–14).

Ez a király a mi Istenünk, aki az egész teremtett világ Ura, aki gondját viseli minden embernek, és tudja, kit miért és hová hív. Akinek ő meghívót küld, annak lelkiismereti kötelessége elfogadni a meghívást, felelősségteljes döntést kell hoznia életéről, üdvösségéről, hiszen sok minden múlik a meghívás elfogadásán – hangsúlyozta szentbeszédében a miskolci megyéspüspök.

Nagy a felelősség, hogy örök sorsunkat szemmel tartva éljünk szabadságunkkal – mondta a főpásztor. – Ötven év óta ezen a szent helyen a Mennyei Király, a Mennyei Atya rendezi a „vendégséget” az Ő egyszülött Fia, az Isten Báránya számára, hiszen az Isten Fiának áldozatát, a Bárány menyegzőjét mutatjuk be minden ünnepen és vasárnapon, és hozzá csatlakoztak azok, akik itt ebben a templomban megkeresztelkedtek, vagy akik bűneiket Isten színe előtt bevallották és bűnbocsánatot nyertek.

Hallottuk az evangéliumban azt is, hogy a Király megbünteti azokat, akik lázadnak ellene, akik a meghívást közvetítőket elutasítják, vagy nem öltenek menyegzői ruhát – mondta homíliájában Orosz Atanáz. – A használt ruha nem szégyen, csak az a szégyen, ha nem megyünk el az Isten házába, vagy ha valami miatt bűneinkkel piszkoljuk be magunkat és ezzel szégyenítjük meg a szent összejövetelt.

Törekedjünk arra, hogy a lelkünk ünneplőbe öltözzön, és a Mennyei Király, e templom gazdája örömét lelje mindegyikünk lelkében és szívében.

A templom ünnepén a belső templomot is megünnepeljük, megköszönjük Istennek, hogy keresztelésünk pillanata óta építgeti ezt az „embertemplomot” is, és minden megkeresztelt hívőt, a legkisebbet is, felbecsülhetetlen értékű templommá alakít – fogalmazott a főpásztor.

Ha ezen a Szent Liturgián igazán ünneplőbe öltöztettük szívünket, ha sikerült föleleveníteni bűnbánatunkat, akkor a szentáldozás pillanatában a Bárány menyegzői lakomájában részesülhetünk, és a Szentháromság egy Isten lakóhelyeivé válhatunk.

Hiszen Jézus azt ígérte az utolsó vacsorán, hogy „aki szeret engem, és megtartja parancsaimat, azt én is szeretni fogom, hozzá megyünk és lakást veszünk benne” (Jn 14,23–24).

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír