„az üdvösség e Szentsége legyen nekem is üdvösségemre” – Szentségimádási nap a győri szemináriumban

A II. Vatikáni Zsinat előtt március 7-én ünnepelte az Anyaszentegyház Aquinói Szent Tamást, aki 1274-ben költözött át az örök hazába. Mivel ez a nap általában nagyböjtre esik, ezért a zsinat 1969-ben Szent Tamás liturgikus emléknapját január 28-ra helyezte, ennek ellenére – megőrizve a hagyományt – a szemináriumban március 7-én tartják a szentségimádási napot.

A nap ünnepélyes laudessel (reggeli dicsérettel) és szentségkitétellel kezdődött, amelyet a heti diakónus vezetett, majd a nap folyamán félórás váltásban őrizték a kispapok az Oltáriszentséget.

Várszegi Asztrik OSB első elmélkedésében saját lelki és szellemi fejlődésén keresztül világított rá a kispapi, papi évek nehézségeire, például a rendszeres zsolozsmára, az evangélium tettekké és életté váltására, valamint a tanítványság tudatosítására, amelynek előfeltétele az Istennel való személyes szeretetkapcsolat.

Felhívta a szeminaristák figyelmét arra, hogy a keresztény élet egy döntéssel születik, mégpedig a sátánnak való ellentmondással, illetve emlékeztetett, hogy a Jézushoz való tartozás nem egy teológiai kijelentés, hanem személyes valóság, döntés.

A második elmélkedésben a nyugalmazott pannonhalmi főapát arról beszélt, hogy miért nehéz kereszténynek lenni, hiszen 2000 év van mögöttünk, a maga örömeivel és terheivel egyaránt, de meg kell találnunk azt, Aki minket igazán boldoggá tesz.

A nap a szentségeltételt követően szentmisével zárult, a prédikációban az egykori főapát elmondta, hogy a kenyértörés gesztusában megmutatkozik a megtöretés és az önodaajándékozás.

„Hálásan köszönjük Asztrik atyának a közös elmélkedést, az építő gondolatokat és az Úr imádásában eltöltött közös időt. Isten áldása és Szent Benedek oltalma kísérje életét és hivatását!” – írta beszámolója végén Rákos József szeminarista.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Brenner János Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír