„Az új dolgok” pápája – 120 éve hunyt el XIII. Leó

Kultúra – 2023. július 20., csütörtök | 18:41

Éppen 120 éve, 1903. július 20-án hunyt el Szent Péter 256. utóda, XIII. Leó pápa. Nevét elsősorban a Rerum novarum kezdetű szociális enciklika (1891) kapcsán szokták emlegetni, ugyanakkor teológiai műveltsége, egyházpolitikája, előremutató intézkedései miatt is a nagy egyházfők közé sorolhatjuk őt.

XIII. Leó (Vincenzo Gioacchino Pecci, 1878–1903) – egyáltalán nem rövid, negyedszázados – pápasága két jól ismert, történelemformáló egyéniség, Boldog IX. Piusz (1846–1878) és Szent X. Piusz (1903–1914) közé ékelődik.

Ahogy Tóth Tamás egyháztörténész, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára rámutatott: egy egyre inkább szekularizálódó, a keresztény értékekkel szakítani akaró világban kellett az Egyház értékeit és jogait védelmeznie. Az ő idejére esik a német Kulturkampf éppúgy, mint a francia nyíltan egyházellenes törvényalkotás időszaka.

Enciklikáiban a híveket a hit szerinti életre buzdította. Nemcsak elítélte kora tévedéseit, hanem szembenézett a fölmerült problémákkal, és válaszolni is próbált azokra. Védelmébe vette az államok önállóságát és méltóságát, függetlenül az államformától; védte a népek jogait, és hangsúlyozta, hogy a katolikus tanítás nincs ellentmondásban egy mértéktartó demokráciával.

Ő volt az első pápa, akit a Pápai Állam megszűnése (1870) után választottak meg. Az úgynevezett római kérdésben azonban nem járt sikerrel: a pápai szuverenitás kérdését csak 1929-ben sikerült megoldani, amikor létrejött a Vatikánvárosi Állam.

A Rerum Novarum (Az új dolgok) kezdetű enciklikája szociális területen és a munka témakörében korszakalkotó útmutatás volt. Az ipari forradalom két hullámban söpört végig a kontinensen, és a találmányok, mint James Watt gőzgépe korábban elképzelhetetlen emelkedést idéztek elő a termelésben. Ezzel együtt viszont tömegek váltak munkanélkülivé, a munkás értéke egyre csökkent. Ezt csak tetézte a népességnövekedés, amely főleg vidéken éreztette hatását, és ami szintén a városokba való költözésre ösztönözte a nincstelen tömegeket. Az ipari központokban összezsúfolódott munkásokat azonban kizsákmányolták, veszélyes, egészségkárosító tevékenységet végeztettek velük. A dolgozók az elégedetlenségük kinyilvánítására különböző egyleteket, munkásmozgalmi szervezeteket hoztak létre. Ugyanakkor a munkások jogos elégedetlenségét kihasználva különböző politikai mozgalmak a szabadság és egyenlőség jelszavával érvelve politikai előnyt kovácsoltak maguknak.

A 19. századra nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyháznak a legmagasabb szinten kell véleményt formálnia ebben a kérdésben, s fel kell lépnie a kizsákmányolás ellen, és bár helyi kezdeményezések voltak, a pápai megnyilatkozás egyre csak késett. A Rerum novarum kiindulópontja a munkások mérhetetlen szenvedése, kizsákmányolása, majd ezt követően a dokumentum felvázolja, hogy miért nem életképes a szocialista megoldás. Végül a harmadik, leghosszabb részben az Egyház, az állam, valamint a munkaadók és munkavállalók kötelezettségeit foglalja össze.

Csonta István a Vasárnap című katolikus hetilap 2021/20. számában megjelent írásában úgy fogalmazott: a Rerum novarum jelentősége nemcsak abban áll, hogy temérdek olyan kérdést válaszolt meg az evangélium szemszögéből, ami a munkásságra vonatkozott, hanem abban is, hogy elindította az olyan enciklikák sorozatát, amelyek időről időre feldolgozták, aktualizálták a társadalom problémáira adott katolikus választ.

XIII. Leó pápa teológiai és tudományos munkássága is kiemelkedő. Felkarolta a biblikus tudományokat, megreformálta a bencés és ferences közösségeket. Tudományos elkötelezettségének egyik bizonyítéka, hogy megalapította az Aquinói Szent Tamás Pápai Akadémiát. Nevéhez fűződik a Vatikáni Titkos Levéltár (mai nevén Vatikáni Apostoli Levéltár) 1881-es megnyitása, valamint a modern Vatikáni Csillagvizsgáló létrehozása is.

Pápaságának huszonöt éve alatt az Egyház igazi világegyházzá lett. Közel kétszázötven püspökséget alapított, és csaknem ötven apostoli vikariátust, illetve prefektúrát állított fel, köztük a kelet-indiai (1886) és a japán (1891) egyházi szervezetet. Elsőként ismerte el a keleti rítusok jogát, és lemondott a latin rítus és egyházfegyelem terjesztéséről a más rítusú katolikusok között.

1896-ban, a magyar állam megalapításának ezredik évfordulóján engedélyezte a Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya) ünnepet. XIII. Leó pápa és a magyarországi helyi egyház közötti szoros kapcsolatot elevenítette fel 2021. március 14-i adásában a Vatikáni Rádió. XIII. Leó pápasága alatt a magyar egyház három körlevelet kapott. Ezekről bővebben ITT és ITT olvashatnak.

Az Egyházról Magyarországon. XIII. Leó pápa működésének (1878–1903) néhány magyar vonatkozása. Enciklikák, beszédek, levelek című kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig: 9–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Forrás: Magyar katolikus lexikon; Romkat.ro; Wikipédia

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria