„Bátorság, mi bízunk bennetek!” – Ferenc pápa a szinódusi fiatalokhoz

A Szentatya végighallgatta a fiatalok tanúságtételeit, megtekintette énekes-táncos jeleneteiket, majd az előre megírt beszédet félretéve röviden összefoglalta a benyomásait.

Az előre megírt beszédében a pápa köszönetet mondott a fiataloknak tanúságtételükért és kérdéseikért, amelyek ennek a találkozónak értékes ajándékait jelentik. Jelentőségteljes a szombati esemény címe is: „Mi másokért. Rendkívüliek, szolidárisak, kreatívok”. A szinódusi atyák munkájuk során elmélyítik majd a fiatalok részéről előterjesztett témákat, hogy folytathassák velük a párbeszédet.

Ferenc pápára mély benyomást tettek a fiatalok személyes, szenvedélyektől és fájdalomtól áthatott történetei, amelyeket vágyak, törekvések, botlások jellemeznek, de az újrakezdésre irányuló akarat is, hogy pozitív módon nézhessenek szembe az élet kihívásaival, szebb célok felé haladva.

A fiatalok helyesen azt kérik az Egyháztól, hogy ismerje meg jobban a fiatalok világát, hogy jobban tudja értelmezni szükségleteiket, és számukra hatásos kezdeményezéseket mozdítson elő. A szinódusi atyák minden bizonnyal a fiatalok témáiból indulnak majd ki, amelyeket a szinódusi előkészületek során és ma is világosan és pontosan felvázoltak.

A fiatalok jól leírták és saját bőrükön tapasztalták korunk emberének illúzióit, aki azt hiszi, hogy uralhatja a világot, és olykor nem veszi észre, hogy saját magát is bálványok uralják, mint a pénz, a hatalom, az élvezetek. Ezért igazságtalanságokat és korrupciót terjeszt maga körül. Elbeszéléseikben azonban a legmeghatóbb annak a felfedezése volt, hogy lehetséges egy másmilyen élet: Jézus nem hagy magunkra minket kalandunkban, különösen azokban a pillanatokban, amelyek kemény próbára tesznek bennünket.

A pápa éppen ezért biztos abban, hogy főleg a fiatalok által az Egyház találkozik a mai világgal. A fiatalok nem pusztán az Egyház jövője, hanem jelene is. Az Egyház pedig nem akarja részvételüket a jövőre elhalasztani, arra kérve őket, hogy várják ki a sorukat.

A kilépő egyháznak szüksége van misszionárius dinamizmusra, amelyet mindenekelőtt a fiatalok képesek nyújtani. Szüksége van hittől áthatott, lelkes személyekre, akik el tudják kötelezni életüket az evangelizáció érdekében egy olyan világban, amelyet a szociális, kulturális, technológiai átalakulás jellemez, egy olyan világban, amely összezsugorodott a globalizáció miatt, és növekvő interkonnekció jellemzi a kommunikáció fejlődése következtében. Az Egyház ezért nem az új nemzedékek felé, hanem az új nemzedékekkel lép ki, és a szinódus egy olyan munkának a gyümölcse, amelynek a fiatalok főszereplői voltak és maradtak – állapította meg Ferenc pápa.

Elmondta, hogy különösen nagy hatást gyakoroltak rá a fiatalok kérdései. Nem annyira a „miért”-re, hanem inkább a „hogyan”-ra keresik a választ a létező problémák megoldásához. Hogyan halljuk meg a belső hangot a minket körülvevő ezer zaj közepette? Hogyan éljünk egy versenyre épülő társadalomban másfajta szellemiséggel? Hogyan segítsünk a szenvedőknek, a munkanélkülieknek? Hogyan éljük meg következetesen hitünk alapelveit? Hogyan szabaduljunk meg az önzés kötelékeitől? Hogyan támogassuk az Egyház lelkipásztori elkötelezettségét? Hogyan folytassunk párbeszédet a miénktől eltérő vallási és erkölcsi meggyőződésű emberekkel?

Kérdéseitekkel azt a vágyat nyilvánítjátok ki, hogy a változás főszereplői kívántok lenni, és teljes mértékben részt akartok venni az Egyház küldetésében – folytatta a Szentatya. – A főszereplés és a részvétel első módja éppen ez: a kérdésfeltevés, mert a kérdések pontosan abból a választ kereső magatartásból erednek, amely az új nemzedékek sajátossága. Olyan kutatás, amely nem akar megállni az elméletnél, hanem el kíván jutni a gyakorlathoz, az életstílus, a magatartásforma megválasztásához. Bizonyos értelemben a kérdések fontosabbak a válasznál – vagy legalább is egyformán fontosak – mert soha nem találunk jó választ, ha nem teszünk fel jó kérdéseket.

A pápa végül, csakúgy, mint szerdán, a szinódust megnyitó szentmise homíliájában, most is utalt a II. vatikáni zsinat fiatalokhoz írt üzenetére, úgy fogalmazott, azok a Szentlélek erejével teli szavak kifejezik a saját és a szinódusi atyák érzéseit is a fiatalok iránt, hálájukat az ifjúság örömteli jelenlétéért.

„Kedves fiatalok, az Egyház bizalommal és szeretettel tekint rátok. Az Egyház gazdag és hosszú múlttal rendelkezik, amely mindig élő benne. Az emberi tökéletesség felé halad az időben, a történelem és az élet legvégső elrendeltetése felé. Az Egyház a világ valódi ifjúsága. Birtokolja mindazt, ami a fiatalokat erőssé és széppé teszi: a képességet arra, hogy örüljön annak, ami kezdődik, hogy önmagát adja meghátrálás nélkül, hogy megújuljon és mindig újra elinduljon új vívmányok felé. Tekintsetek az Egyházra, és meglátjátok benne Krisztus arcát, aki az igazi alázatos és bölcs hős, az igazság és a szeretet prófétája, a fiatalok társa és barátja. És éppen Krisztus nevében köszöntünk titeket, az ő nevében buzdítunk és áldunk meg benneteket.” (1965. december 7.)

Ferenc pápa arra buzdította a fiatalokat, hogy haladjanak tovább útkeresésükben. A szinódusi atyákkal együtt ismételte: „Bátorság, mi bízunk bennetek!”. Végül az Úr áldásáért fohászkodva búcsúzott a VI. Pál termet megtöltő fiataloktól.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír