„A béke a rend nyugalma” – Gondolatok Európa jövőjéről

Az utóbbi időben sokat beszélünk a békéről és a háborúról. Az elmúlt évtizedek viszonylagos nyugalma után újra dörögnek a fegyverek. A hirtelen jött háborút követően sokan eltöprengtek azon, hogy mi is okozta az újabb veszedelmet.

Szent Ágoston korának háborús tapasztalataiból kiindulva azt üzeni nekünk, hogy a „béke a rend nyugalma” [1].

Ezt az jelenti számunkra, hogy ahol hosszú időn keresztül értékekre épülő rend uralkodik, ott megvalósulhat a béke. Az egyházatya állításából viszont az is következik, hogy ahol viszont nincs értékrend vagy felrúgják az értékrendet – vagyis nincs rend –, ott előbb-utóbb háborúk törhetnek ki. Érdemes elgondolkodnunk, hogy kontinensünk egy részén, Európa keleti felében mi zavarhatta meg a „rend nyugalmát”, és mit kellene tennünk azért, hogy újra béke legyen.

A jelenlegi helyzet jobb megértéséhez egy konferencia előadásai és egy tanulmánykötet adhatnak eligazítást, utóbbit az első világháború kitörésének századik évfordulóján adták ki.

Az egyik szerző, Glatz Ferenc szerint az 1914-ben kitört világháború nem ért véget, a második világháborúban folytatódott – és a jelenben is tarthat. [2]

Miért? Szent Ágostonnál találjuk a választ. A 19. század elején Európában nem tudott megvalósulni a rend nyugalma. Ennek külső és belső okai is voltak. Egyrészt ellentétek feszültek az akkori európai nagyhatalmak között, másrészt belső ellentétek voltak a nagyhatalmak országai között is. A nagyhatalmak közül elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchiában, az Orosz Birodalomban és a törökök által birtokolt területeteken (Oszmán Birodalom) belül voltak ellentétek. A birodalmakra jellemző belső feszültség kapcsán általánosan megállapítható, hogy az ott élő népek önállósulni akartak, önálló nemzetté akartak válni, a birodalmak azonban ellenálltak ennek a természetes, nemzeti értékeket és érdekeket védő törekvésnek.

A birodalmak és a nemzeti törekvések közötti ellentét erősödött fel a 19. század elején, a háborút kirobbantó szikrát a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolása jelentette 1914. június 28-án. Az ezt követő „Nagy Háború” következménye az Osztrák–Magyar Monarchia, Oroszország és az Oszmán Birodalom szétesése volt. A szétesési folyamat az I. világháborút követően folytatódott. Ellentét jött létre a megerősödő Német Birodalom, s korábbi ellensége, az Antant és az új birodalom, a Szovjetunió között.

Az I. világháborút lezáró békeszerződések nem bizonyultak időtállónak.

Az újabb szörnyű traumát jelentő II. világháború után sokan úgy gondolták, hogy jelentős áldozatok árán ugyan, de az ellenségeskedés lezárásával megvalósulhat a béke Európában, ami ideig-óráig látszólag sikeresnek is bizonyult. Azonban a megmaradt feszültségek miatt az újabb szövetségek felbomlottak – elsősorban a marxizmus-kommunizmus meghatározta ideológia vezette területeken –: szétesett a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia. A legutóbbi időben pedig Oroszország és Ukrajna között tört ki báború, ami azt mutatja, hogy Európa keleti fele nem egységes.

Gyertyagyújtás a békéért (vallásközi imaóra az Avilai Szent Teréz-templomban, 2022. november 13. Fotó: Merényi Zita)

Lesz-e végre béke Európában? – kérdezhetjük.

Sajnos úgy tűnik, hogy egy esetleges kikényszerített vagy megalkuvásokra épülő békekötés sem jelentene tartós nyugalmat.

Új világhatalmak, birodalmak jönnek létre, amelyek egyre nyíltabban a világ újrafelosztásáról beszélnek, és megváltozott erőviszonyok szerint kérik-követelik a részüket. A politikai nagyhatalmakon, birodalmakon kívül a gazdasági hatalmak is, amelyek a háborúban érdekeltek lehetnek, egyre fontosabb, időnként akár meghatározó jelentőségű szerepet játszanak. Így a rend nyugalma mint a béke feltétele egyre nehezebben megvalósíthatónak tűnik.

Mit tehet ilyen helyzetben egy Krisztust követő, keresztény ember?

A keresztény embernek, lehetőségei szerint, fel kell emelnie a hangját a nagyhatalmak elnyomó törekvéseivel szemben vagy a belső megosztottsággal szemben, és az igazságra és igazságosságra épülő békét kell hirdetnie.

Ennek a békének az elsődleges feltétele az emberi természetben hordozott és a kinyilatkoztatott értékek képviselete. De talán még ennél is fontosabb az, hogy a keresztény ember a „rend nyugalmát” mint Istentől kapott ajándékot a szívében hordozza. Ekkor van lehetősége arra, hogy azokban a váratlan helyzetekben, ahová az élet sodorja, a hétköznapi beszélgetésekben, és ha kell, vitákban is képviselni tudja a békét, nem mint emberi küzdelem vívmányát, hanem mint a Szentlékek ajándékát. Ha azt teszi, akkor Isten békéjének közvetítőjévé tud válni.

JEGYEZET

[1] Szent Ágoston, Isten városa, 19, 13.
[2] Glatz Ferenc, Európa nagy háborúja és az új világrend kialakulása in: Európai testvérháború 1914-1918, Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány, Budapest, 2014. 19-41 old.

Szerző: Beran Ferenc

Fotó: Vatican News, Merényi Zita

Magyar Kurír