„Boldog pap vagyok” – Ronta László harkányi plébános aranymiséjét ünnepelték

A közösséggel együtt ünnepelt Neven Marcic, a Horvát Köztársaság Pécsi Főkonzulátusának konzuli tanácsosa, Baksai Endre Tamás harkányi polgármester, Hitre Gabriella, Szalánta polgármestere, valamint Ronta László plébános rokonai, barátai és a hívek közössége.

Az aranymisés lelkipásztort és a megjelenteket Pavlekovics Ferenc pécsi plébános köszöntötte, aki elmondta, az ünnep a közösség hálaadása az aranymisésnek, hogy ötven éve nap mint nap járja a Krisztushoz vezető utat. Hálaadás a Jóistennek, aki ez idő alatt végig ott volt az aranymiséssel, védte és megtartotta választott hivatásában, valamint hálaadás a munkatársakért, akik a plébános mellett voltak és vannak élete állomásain, segítik őt mindennapi munkájában, végezetül megemlékezett az aranymisés szüleiről.

Ronta László plébános a liturgiában elmondta, nem ünnepelni szeretné magát, hanem hálát adni azért az ötven évért, amit az Isten szolgálatában töltött. Mint mondta, Istennek adta a szavát, márpedig az Istennek adott szót nem lehet visszavonni, ezért hálával a szívében, boldog papként állt az oltár előtt ezen a napon.

Ronta László Drávakeresztúron született 1947. szeptember 21-én, 1973. június 17-én szentelték pappá Pécsett. Káplánként Egerágon és Olaszon szolgált, azt követően Beremenden vikáriusként, majd helyettes plébánosként. 1993-tól Sellyén volt plébános, 2000-től a harkányi Jézus Szíve templomban szolgál, ahol ötvenéves papi jubileumát ünnepli.

Az aranymisében Đuro Hranić  đakovo-eszéki érsek szentbeszédében a papi hivatásról és szolgálatról, a papság és a család egységéről elmélkedett. Az érsek szívből gratulált az aranymisés jubileumhoz, egyben megköszönte Ronta Lászlónak a horvát ajkú hívek lelkipásztori gondozását és a Pécsi Egyházmegye horvát közösségének szolgálatát. Köszönetet mondott a plébánosnak a délszláv háború idején a horvát nép iránt megnyilvánuló szeretetért, mellyel különös tekintettel a Magyarországon menedéket talált horvát hívek, papok és száműzöttek lelki és anyagi gondozását végezte. Az érsek méltatta a horvát nyelvű szentmisék és egyéb liturgiák szervezésében, a horvátok vallási, kulturális és nemzeti identitásának megőrzésében, valamint a horvát hívek egyházi és társadalmi életbe való jobb beilleszkedésében való közreműködését a Pécsi Egyházmegyében és egész Magyarország területén.

Felföldi László pécsi megyéspüspök az olvasott evangéliumhoz kapcsolódva Jézus apostoloknak szóló beszédéről elmélkedett (vö. Mt 10,5–15). A főpásztor kiemelte: az emberek, a családok lelki sebeinek gyógyítása az Egyház feladata és a papok hivatása a lelkipásztori munkában. A küldetés másik nagy feladata az evangélium hirdetése, amit különösen is fontosnak nevezett mai világunkban: amikor csak a rossz és a gonosz bír hírértékkel, óriási ereje van az evangéliumnak, jó hírt kell mondani, mert az embereknek, a családoknak nem látszólagos programokkal teszünk jót. A világnak igazolásra van szüksége, változásra, az evangélium radikalizáló erejére. Jézus erre választott ki embereket, és meghívta őket arra, hogy örömhírt vigyenek: az Atya gyermekei, a Fiú testvérei és a Szentlélek templomai vagyunk. A kiválasztottakat pedig azért küldte, hogy gyógyítsanak és vele legyenek.

A püspök megköszönte Ronta László lelkipásztori szolgálatát, amiért elfogadta a további szolgálat felkérését és lehetőségét; egyben kérte, hogy a jövőben is a jó szív és a szeretet megélője és átadója legyen. Ötven év szolgálat az Úrral az oltárnál az áldozópap áldozata, ez a mai nap ajándéka és a mai nap hálaadása – zárta ünnepi beszédét Felföldi László.

Az ünnepi szentmise végén az egyházközség gyermekei köszöntötték Ronta László plébánost, aki aranymisés áldásban részesítette az ünneplő közösséget.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír