„Boldog vagy, Teofil testvér, ha átjár az Ige” – Papszentelés az országúti ferences templomban

A papszentelés jelmondata Szent Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből származik: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek.” (Róm 8,28). A mondat egyszerre fejezi ki az isteni gondviselésbe vetett bizalmat és azt a reményt, hogy a hivatás útján minden tapasztalat, találkozás és szolgálat Isten kezében nyer értelmet.

A Szentlélek formáló jelenléte

A szentmise kezdetén Kálmán Peregrin, a pesti ferences templom igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, és a szentségek titkára irányította a figyelmet. Mint fogalmazott: a szentségekben az anyagi elemek természetes valóságukban megmaradnak, a Szentlélek működése által mégis Krisztus kegyelmének hordozóivá válnak, „megszentelnek, tanítanak és formálnak bennünket. Ennek leszünk ma tanúi mi is” – mutatott rá.

A papszentelés liturgiája az Egyház ősi hagyományát idézte fel, hiszen a kézrátétel és a szentelő imádság az apostoli korig nyúlik vissza. A papság szentségének teljessége a püspök személyében összpontosul, az Egyház azonban már az Apostolok cselekedeteiben is olvasható módon először diakónusokat választott ki, majd az idők folyamán papokat is rendelt a szolgálatra. Ők azok a férfiak, akiket a püspök részesít a rá bízott szolgálat bizonyos feladataiból. Ezért a papszentelést mindig püspök végzi, hiszen ő részesült a szentségi rendben a tanítói és kormányzói hatalom teljességében, amelyből a helyi közösség szolgálatára meghatározott feladatokat ad tovább.

A szentelés központi mozzanata a püspök kézrátétele, majd a szentelő imádság, amelyben az Egyház a Szentlélek ajándékait kéri az új pap számára. Az imádságban elhangzik: „Újítsd meg szívük mélyén a szentség Lelkét, hogy tőled, Istenüktől kapják meg a papság e második rendjét. Életük pedig legyen mások számára példa.”

A szertartás során Teofil testvér nyilvánosan kinyilvánította szándékát, hogy vállalja az áldozópapi szolgálatot. A rendi elöljáró, Berhidai Piusz pedig tanúsította alkalmasságát, majd a püspök az Egyház nevében kiválasztotta őt a papság rendjére.

„Sikerüljön jól a papi életed!”

Martos Levente Balázs püspök homíliájában az emberi törékenységről, a boldogságmondásokról és a papi élet beteljesedéséről beszélt. Elmélkedésének kiindulópontja a szentelés emberi oldala volt: az izgatottság, a készülődés, a tökéletlenség tudata, amely még a legünnepélyesebb pillanatokat is kíséri. „Ami emberi, az még a legnagyobb pillanatokban is magán viseli a tökéletlenség pecsétjét. És

mégis: éppen ez a töredékesség válhat annak helyévé, ahol az Úristen kinyilatkoztatja a maga teljességét”

– jegyezte meg ennek kapcsán.

A püspök a boldogságmondások üzenetét állította a középpontba. Rámutatott, hogy az evangéliumi boldogság nem feltétlenül az emberi értelemben vett gondtalanságot jelenti. Isten ígérete azokhoz is szól, akik sírnak, szenvednek, szegénységet hordoznak vagy üldöztetést élnek át.

A boldogságmondások annak reményét hirdetik, hogy Isten kegyelme már úton van, és az emberi élet őbenne találhatja meg teljességét.

A bölcs ember – fogalmazott a püspök – tudja, hogy a jót kell választania, a rosszat pedig kerülnie, és arra törekszik, hogy élete Istenben teljesedjék be. Ebből a gondolatból született Martos Levente Balázs Teofil testvérhez intézett személyes kívánsága is: „Sikerüljön jól a papi életed!” Hozzátette: „Azt is szeretnénk, hogy

ez a siker ne csupán a tiéd legyen, hanem ezerszeresen tükröződjék azok életében is, akikkel találkozol.

Hogy az az áldás, amelyet ma számodra kérünk, személyeden és szolgálatodon keresztül mások számára is áldássá váljon.”

„Boldog vagy, Teofil testvér, ha átjár az Ige”

A homília egyik központi gondolata az Ige befogadása és továbbadása volt. A pap hivatása ugyanis nem merül ki az evangélium hirdetésében: az Isten szavának át kell járnia a lelkipásztor saját életét is, hogy szolgálata másokat is megelevenítsen.

Boldog vagy, Teofil testvér, ha átjár az Ige, és hirdetőjeként nemcsak téged ragyog be, hanem másokat is életre kelt”

– mondta Martos Levente Balázs, aki ezután a papi szolgálat közösségi dimenzióját is hangsúlyozta. Mint fogalmazott: ezentúl Teofil testvér feladata lesz, hogy az Eucharisztia asztala köré gyűjtse a rábízottakat, és szeretettel szolgálja őket. 

A püspök ezután egy személyes emléket is megosztott a jelenlévőkkel: néhány nappal korábban Teofil testvérrel a Szabadság hídon sétáltak, és a beteglátogatásról beszélgettek, amelyben a testvér már diakónusként is részt vett. A találkozás során különösen megragadta őt Teofil tekintete és az a benyomás, hogy olyan emberrel beszélget, aki Isten szeretetének eszközévé válhat. Martos Levente Balázs ezzel kapcsolatban azt fogalmazta meg, hogy

Isten nem elvesz valamit az ember személyiségéből, „éppen ellenkezőleg: azt reméljük, hogy az adott személyen keresztül még inkább átragyog majd Isten jelenléte”.

Krisztus önátadásának útján

A szertatás keretein belül Teofil testvér megkapta a stólát és a miseruhát, majd a püspök krizmával megkente a kezét. A megkenés a Krisztus küldetésében való részesedést jelzi: a pap szolgálatán keresztül Krisztus szenteli meg Isten népét. A kehely és a paténa átadása az eucharisztikus áldozat bemutatására irányította a figyelmet. Arra emlékeztetett, hogy

a papi szolgálat nem választható el Krisztus önátadásától. A papnak saját életét is ehhez az odaadáshoz kell igazítania.

„Ismerd fel, és kövesd is azt, amit teszel, és alakítsd életedet az Úr keresztjének titkához” – mondta a püspök.

A békecsók a húsvéti béke jeleként zárta a szentelés szertartását, kifejezve, hogy Teofil testvér immár maga is Krisztus békéjének szolgálója az Egyházban. A papszentelés végén Marton Levente Balázs azért imádkozott, hogy az ünnep ne csupán egyetlen testvér életében jelentsen új kezdetet, hanem az egész Egyházat is erősítse.

A papi hivatás gyümölcse ugyanis azok életében válik láthatóvá, akik a pap szolgálatán keresztül találkoznak Isten szeretetével.

Hivatás a ferences közösségből

Novák Teofil testvér vallásos családban nőtt fel, és már gyermekkorától érezte, hogy Isten valami nagyobb dologra hívja. Tanulmányait Szegeden, a Boldogasszony Iskolanővéreknél, majd a piarista gimnáziumban végezte. Hivatásának alakulásában meghatározó szerepet játszott a szeged-alsóvárosi ferences közösség: családjával ott vett részt a szentmiséken, ministrált, és rendszeresen szolgált a szegénykonyhán. Az alázatos, szeretettel végzett szolgálat révén egyre közelebb került Szent Ferenc lelkiségéhez.

2017-ben kezdte meg jelöltidejét, 2019-ben pedig letette első fogadalmát a Kisebb Testvérek Rendjében. Tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán végezte. Örökfogadalmát 2024 szeptemberében Szegeden tette le, majd 2025 decemberében Martos Levente Balázs püspök diakónussá szentelte. Zalaegerszegi szolgálata után papi feladatait a budapesti Margit körúti ferences közösségben kezdi meg.

Novák Teofil az országúti ferences templomban mutatja be újmiséjét október 18-án, vasárnap 10 órakor.

Forrás: Ferences Média

Szöveg: Ádám Rebeka Nóra

Fotó: Csorba Tatum

Magyar Kurír