„Csak azért is van humán kultúra Magyarországon” – Kódexkiállítás nyílt Esztergomban

Egyszerűen fantasztikus élmény a mai ember számára egy középkori vagy éppen néhány kora újkori kódex látványa. Letűnt korok titkai tárulhatnak fel előttünk, ha nem is teljes mélységében, de legalább a felszínből megsejthetünk valamit.

A kézzel írt szövegek, az ecsettel festett színes iniciálék, díszes stilizált növényi motívumok csodálattal töltenek el bennünket, amikor erre lehetőségünk van egy-egy tárlat kapcsán Magyarországon, vagy akár külföldön.

Március 11-én az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban nyílt kiállítás a 15. és 16. század kódexeiből, ahol például láthatjuk többek között a híres Bakócz-graduálét, ezt a kétkötetes, latin nyelvű pergamenkódexet a 15. század végéről, 16. század eleji fatáblás, barna bőrkötésben, sarok- és köldökveretekkel, és még sok minden mást is, de erről majd később.

A megnyitó rendezvény leglényegesebb eleme azonban a most megjelent esztergomi kódexkatalógus bemutatása volt. A szürke színű, külsőleg nem túl díszes, elég nagyméretű, vastag könyv pontos címe: Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, az Érseki Simor Könyvtár és a Városi Könyvtár kódexei. Belül viszont a könyv-katalógus utolsó negyedében fakszimile minőségű színes illusztrációs gyűjteményt találhatunk a kiállított és a témában szereplő fontos kódexekből.

A kötet tipográfiája szerény, visszafogott, mindenképpen funkcionális; a szövegek jól tagolva, áttekinthetően jelennek meg. Hiszen egy ilyen katalógusnak ez is a célja: a tartalom pontos közlése, az információk eljuttatása a kutatókhoz és az érdeklődő közönséghez.

Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár kiállításmegnyitóján Erdő Péter bíboros azt mondta a kezdetekről: „Több mint negyven évvel ezelőtt Mezey László vezetésével a Fragmenta kutatócsoport – amit a Magyar Tudományos Akadémia alapított, támogatott – elkezdte kiadni a különböző magyarországi könyvtárakból a középkori kódextöredékeket. Ez volt az a hosszú és igényes munka, aminek a során újabb és újabb kötetek keletkeztek, Mezey professzor úr halála után Vizkelety Andrásnak a vezetésével és ugyanannak a magas színvonalú kutatói közösségnek a munkája eredményeként.

Ez a kötet beleilleszkedik a sorba, mégis egy kicsit más. Más azért, mert nemcsak fragmentumokat, hanem teljes kódexeket mutat be, és azért is, mert nagyobb a formátuma, és sokkal részletesebben közli az információkat. Legyen szó akár a vízjelekről, akár az összes többi körülményekről, amelyek az egyes kódexeket kísérik, olyan felvilágosítást kapunk, ami az embert egy kicsit szinte meg is rendíti. Aki azonban ezt megérti, mert tényleg érthető, fegyelmezett, és semmilyen engedményt nem tesz, és magyarul is tud, mekkora közösség az?

Három héttel ezelőtt eljuttattuk ezt a vatikáni könyvtárba is, ahol nagy örömmel fogadták. Aki a görög kéziratok szakértője, egy magyar ember, ő beszélt róla az ottaniakkal, akik azt mondták, hogy ez fantasztikus, a maga műfajában kiemelkedő darab; milyen kár hogy magyarul van. Mondtam nekik vigasztalásul, hogy ne izguljanak, lesz ennek egy német nyelvű kiadása is, legalábbis én így tudom. A sorozatban egyébként kezdettől fogva kérdés volt, hogy a kódexek, illetve töredékek leírásának mi legyen a nyelve. Eleinte Mezey professzor úr azt mondta, természetesen latin. Vizkelety professzor úr szerint azonban ma már élő nyelveken csinálják ezt, legyen német. Áttekintve a magyarországi könyvtáraknak a kánonjogi állományát, hiszen engem mindig is ez érdekelt, elővettem a kódexkatalógusokat. Mi az ebből, amit Magyarországon használtak? Bizony nagyon kevés.

Tegyük fel kérdést: mi van az egyházi könyvtárakkal? Nagy László volt az, aki az egyházi könyvtáraknak a kódexanyagával foglalkozott. Felmerült, hogy milyen jó lenne kiadni egy szép leíró katalógust. De aztán változtak az idők, a könyvtáraknak az állománya is jelentősen eltért, végül is odajutottunk, hogy Esztergomra koncentrálhattunk. Legalább próbáljuk meg az Esztergomban lévő egyházi könyvtáraknak a kéziratos kódexanyagáról a katalógust összehozni. Szerencsére a magas szintű szakembergárda adva volt. Talán az én kérésem is szerepet játszott abban, hogy belefogtak ebbe a száraz, de igényes munkába. Én akkor azt reméltem, hogy három-négy év alatt ezt megcsinálják. Aztán telt-múlt az idő, végül is több mint tízéves munka van ebben a kötetben.

Átnéztem nagy lelkesedéssel, köszönetet mondtam a szerzőknek, elismerésemet fejeztem ki a nagyszerű munka iránt, és azt mondom, hogy

minden ellenkező látszat ellenére ez bizonysága annak, hogy csak azért is van humán kultúra Magyarországon!

Adja Isten, hogy ennek a német nyelvű kiadása ezt a külföld felé is még nagyobb erővel bizonyítsa. Hálás köszönet mindazoknak, akik ennek a kiadványnak a megjelenését lehetővé tették” – fejezte be beszédét Erdő Péter bíboros.

Részlet Szovák Kornél egyetemi tanár megynyitóbeszédéből: „A török foglalás, 1543 utáni szétszórattatást követően rövidesen újra kezdődött a könyvanyag gyűjtése, a régi bibliotéka helyén új gyűjtemények keletkeztek. Nagy hangsúlyt fektettek középkori kéziratok beszerzésére. Míg a középkori könyvtárban a kéziratok a napi rutin és művelődés alapvető eszközei voltak, az újkorban életre kelt gyűjteményekben már műkincsjellegük vált uralkodóvá.

A két korszak világát virtuális hídként két kézirat köti össze itt, Esztergomban, (...) minden kétséget kizáróan biztosan állítható, hogy a középkorban is használták őket.

Az a könyv, aminek bemutatását most rám bízták, egy nagy számvetés a középkori múlttal, a mai valósággal, összességében pedig a magyar művelődéstörténettel.

A kézikönyvek sajátos típusa a topográfia. Most kezünkbe vehetjük a kódextopográfia esztergomi kötetét, mely kevés, de indokolható kivétellel felöleli mindazon kéziratokat és tartalmazza a velük kapcsolatos korszerű ismeretanyagot, melyek ma esztergomi gyűjteményekben vannak, a Főszékesegyházi Könyvtárban, a Simor és a Városi Könyvtárakban.”

Ha visszamegyünk a kiállítótérbe és továbbnézegetjük a kiállított kódexeket, akkor láthatjuk többek között a Nagyszombati kódexet, amely magyar nyelvű katekétikus és ájtatossági olvasmányokat tartalmaz. Ez a magyar nyelvű papírkódex 1512–1513-ban Budán készült, budai vaknyomásos reneszánsz bőrkötésben. A Jordánszky-kódex magyar nyelvű Biblia, 1516–1519-ben Magyarországon, a lövöldi (ma Városlőd) karthauzi kolostor műhelyében készült, fatáblás, barna, vaknyomásos, gótikus bőrkötésben.

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír