„Csak a mű számít” – Pécsi Györgyi: Soha mások ellen

Nemcsak irodalomtörténészi és kritikusi, de szerkesztői és szervezői munkája is a hazai kulturális élet fontos alakjává avatja Pécsi Györgyit. Legújabb kötetének esszéi-tanulmányai is érdemi módon gyarapítják életművét. Különösségük pedig abban áll, hogy – pályáján sokadszor – a szerző a határon túli magyar irodalom kánoni elismerésben töredékesen részesült alkotóira irányít értelmezői figyelmet.

Pécsi finom érzékkel és hatalmas tudással méri föl a különbséget a környező országok kulturális magyarságának önképe között. Tanulságos az a meglátása is, hogy a magyarországi kritikai látószögek mennyire más-más igénnyel, érzékenységgel és belátással nyílnak rá a romániai, a (poszt)jugoszláv és a (cseh)szlovákiai magyar irodalmiságra.

Szakszerű, de könnyen követhető elemzések, visszatekintések és összegzések ezek a szövegek, a szakmán túli irodalombarátokat is szép eséllyel szólíthatják meg. Igen sokat tanulhatunk a kötetből az elmúlt évtizedek irodalomtörténeti fejleményeiről, irodalmi életéről és (kultúr)politikai viszonyairól – miközben az aprólékos hivatkozások tudósi szabatosságát a szerző személyes emlékei, alanyi elkötelezettségei, vallomásos önmeghatározásai egészítik ki.

Esetenként megindítóan bátor kitárulkozások ezek – melyeket szakmai önreflexió is nyomatékosít: „…bevalljuk vagy sem, az irodalommal, költészettel, művészettel először magántörténeteinken keresztül találkozunk. […] Az irodalomtörténész, kritikus, recenzens megpróbál elfogulatlan lenni. Néha óvatosan bevallja, hogy elfogult – nyilván, különben mi a fenének foglalkozna heteket, hónapokat, éveket egy könyvvel, verssel, életművel (gionosan szólva: fillérekért). Valamit keres, valamire választ vár a műtől, saját kérdéseire, saját dilemmáira – mindig személyes érdekeltsége vezeti, ezért más minden műolvasat, műértelmezés.” (14–16.) (A saját személyes elfogultságaival számoló szellemi magatartásnak köszönhető, hogy az irodalomtörténet-írói és műértelmezői fősodorba szőtt anekdotikus mellékszálakat sem érezzük idegen anyagnak, sőt.)

Ide tartozóan rokonszenves módszertani credo ugyanakkor a szövegközeli alapállás, a szoros olvasás fölvállalt eszménye: „Vallom, hogy csak a mű, a szöveg számít. A művészet, a költészet egyetemes szentségében legvégül érdektelen az alkotó személye, személyisége, jelleme, erkölcse, származása, pénzügyi és hatalmi helyzete, érdektelen a kor, a körülmények, a cél, az eszköz…” (15.)

A legtágasabban – szinte kismonografikus távlatossággal – Gion Nándorral és Szőcs Gézával foglalkozik írás; de Láng Gusztáv (s az általa vizsgált Dsida Jenő), Szilágyi Domokos, Szilágyi István, Farkas Árpád, Ferenczes István, Lőrincz György, Grendel Lajos (valamint Nagy Gáspár) és Tóth László művei, könyvei, munkássága is részletező ismertetést kap. Lezsák Sándor költői portréja és Reményi József Tamás emlékének megidézése után a könyvet beszélgetés zárja, melyben – a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi lexikonprojektjének ürügyén – Radics Péter kérdéseire Pécsi Györgyi fontos, sőt maradandó válaszokat fogalmaz. Csak példaképpen idézem azt a részletet, mely az irodalmi „szekértáborok” közti ellentétek és kapcsolódások bonyolult természetére int: „Az irodalmi művek interferenciája, kölcsönhatása nagyon sokrétű. Csoóri Sándor akkor is hatással van a polgári írókra, Tandori Dezső a népiekre, ha ez a kapcsolat direkt módon nem mutatható ki.” (311.)

A kötetcím krisztusi iránymutatása Dsida Jenő verséből származik, de Pécsi Györgyi méltányosan szabatos olvasataira is érvényes. Az alcím (Olvasópróbák) óvatos mértéktudása is ezt erősíti, a szerző vissza-visszatérő jelzője, a „dilemmás” is erre utal. Soha mások ellen – hanem mindig valamiért: az olvasás szabadságáért, a nemzeti kultúrának – mint olvasati módok sokszínű rendszerének – az elevenségéért állnak ki Pécsi Györgyi vállaltan értéktudatos esszéi, tanulmányai.

Pécsi Györgyi: Soha mások ellen, Nap Kiadó, Budapest, 2025.

Fotó: Lambert Attila; Nap Kiadó

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. december 21–28-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.