Egy iskola, amelynek nagy a lelke – Interjú a temesvári katolikus líceum igazgatójával

– 2019 óta vezeti ezt az iskolát, amely az egykori piarista gimnázium utóda. Ha valakinek be kellene mutatnia a Gerhardinumot, hogyan tenné?

– Ez egy olyan iskola, amelynek nagy a lelke. Amikor a szülőket megkérdezem, miért döntöttek az intézményünk mellett, általában három dolgot említenek: a biztonságot – lelki és fizikai értelemben egyaránt –, a jó kapcsolatot a diákok és a tanárok között, valamint az istenkeresést, vagyis az időtálló, alapvető értékek megismerését. Ezek azok a kulcsszavak, amelyek újra és újra előkerülnek.

– Egy nagy lélekkel rendelkező iskola – hogyan értsük ezt?

– A közösségi kapcsolatokról van szó, vízszintes és függőleges értelemben egyaránt: az emberek közötti kapcsolatról és az Istenhez fűződő kapcsolatról. A hit központi szerepet játszik az iskola mindennapjaiban. Minden napot reggeli imával kezdjük. Hetente egyszer van közös iskolai ima, és szintén hetente egyszer közös szentmise. Ehhez adódnak az éves lelkigyakorlatok – egy lelki hétvége a diákjaink számára. A tanároknak is vannak lelki napjaik, például karácsony előtt, húsvét előtt és a tanév elején, szeptemberben. Ez a lelki dimenzió számunkra nagyon fontos. A pedagógusok hozzáállását is át kell hassa a keresztény értékrend – érezhető legyen rajtuk, hogy a hitükből élnek. A piaristáknál ezt úgy nevezték: evangelizáció nevelés által, és ehhez a gondolathoz mi is ragaszkodunk. (…)

– Hány diák jár összesen a Gerhardinumba?

– Jelenleg 408 gyerek jár hozzánk – az óvodától a 12. osztályig, tehát az érettségiig. Van három óvodai csoport, tíz elemi osztály, hét gimnáziumi osztály és nyolc líceumi osztály. Emellett az iskolaépületben működik egy kollégium is, ahol körülbelül 65–70 tanuló lakik. Az internátus diákjai Temes, Arad, Krassó-Szörény és Mehedinți megyékből érkeznek.

– Sok iskolában egyre láthatóbb a drogprobléma. Önöknél milyen a helyzet?

– Voltak elszórt esetek, de alapvetően nagyon gyorsan felismerjük a problémákat, és igyekszünk azonnal segíteni. A tanárok és diákok közötti kapcsolat szoros és bizalmon alapul. A drogok nem jellemző problémája az iskolánknak.

– Hozzájárul-e a vallási nevelés ahhoz, hogy a diákok inkább távol maradjanak az ilyen szerektől?

– Igen, a hit döntő tényező ebben. Az osztályfőnökök sokat beszélgetnek a diákokkal, és emellett három pap is rendszeresen jár az iskolánkba. Szentmisét tartanak, gyóntatnak, és lelki beszélgetésekre is rendelkezésre állnak. A fiataloknak tehát vannak valódi, elérhető lelki kísérőik – mindenféle kényszer nélkül. Mi ajánlunk és kísérünk, de senkit sem kötelezünk semmire. Ezt a lehetőséget nagyon jól fogadják. (…)

– Mennyire nehéz olyan pedagógusokat találni, akik a lelki dimenziót is magukénak érzik és hordozzák?

– Nem mindig egyszerű. A tantestületünkben vannak katolikus, ortodox és neoprotestáns tanárok. Fontos, hogy a hitükből éljenek – hogy szeressék Istent, ismerjék a Szentírást, és ezt a hozzáállást sugározzák is. Ugyanakkor szakmailag is kompetenseknek kell lenniük. A kettőt összeegyeztetni nem magától értetődő. Lehet valaki nagyon jó keresztény, de kevésbé alkalmas pedagógus – vagy fordítva. Jelenleg tíz fiatal tanárunk van, nekik nagyon örülünk. (…)

– Mennyire számít manapság „modernnek” katolikus iskolába íratni a gyermeket?

– Véleményem szerint nem annyira modernségről, inkább normalitásról van szó. Aki stabilitásra vágyik az életben, világos értékekre, megtartó emberi kapcsolatokra, az egy katolikus iskolában sok támogatásra talál. Sok szülő ma már nemcsak a tudásra helyezi a hangsúlyt, hanem a gyermek jellemének formálására is. Beszélünk IQ-ról és EQ-ról – mindkettő fontos, és mindkettőt komolyan vesszük. Egy gyermeknek meg kell találnia a helyét egy közösségben.

– Tehát önmagában a tudás nem elég?

– Pontosan. Lehet valaki zseni, és mégis nehézségei adódhatnak a mindennapi életben – a kapcsolatokban, a párkapcsolatban, a baráti körben vagy akár a munkahelyen. A csapatmunka, az empátia és a szociális kompetencia döntő fontosságú. Lehet, hogy valaki szakmailag nagyon erős, de együttműködési készség nélkül nem jut messzire. Ezt is megtanulják nálunk a gyerekek. (…)

– Ön pap, tanár és iskolaigazgató egy személyben. Melyik munkakör áll Önhöz a legközelebb?

– Ez nehéz kérdés. Elsősorban pap vagyok – ez volt mindig is a hivatásom. Tanárnak lenni szintén régi vágyam volt, és ez is teljesült. Az iskolaigazgatói megbízatás később adódott hozzá: valakinek vállalnia kellett ezt a felelősséget, és én szívesen teszem, még ha sok adminisztrációval jár is. Rengeteg papírmunka, sok szervezési feladat, ami nem mindig könnyű.

A leginkább felszabadultnak azonban az órákon érzem magam. Románul és magyarul is tanítok hittant. A munkaköröket pedig úgysem lehet élesen elválasztani: az oktatásban pap is vagyok, a prédikációban pedig gyakran érzem, hogy tanárként viselkedem.

(Az interjú megjelent: Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien, 34. évfolyam / 8241. szám, Bukarest, 2026. február 18., szerda, 4–5. oldal.)

A teljes interjú magyar fordítását ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír