„Egy” legyünk, családjainkban és mindenütt – Pál József Csaba a családok szentévi zarándoklatáról

Hazatérésük után az ott szerzett élményekről, tapasztalatokról Pál József Csaba temesvári megyéspüspököt, a Romániai Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnökét kérdezte a temesvári püspökség sajtóirodája.

– A temesvári egyházmegyéből milyen létszámú csoport indult, illetve Romániából körülbelül hányan vettek részt ezen a zarándoklaton?

– A romániai római katolikus és görögkatolikus egyházmegyékből kétszázötvenhatan jelentkeztek erre a zarándoklatra. A mi egyházmegyénkből körülbelül negyvenen voltunk a 60 ezernyi zarándokból. Részt vett a zarándoklaton Hiticaș Macedon resicabánya-govondári plébános, egyházmegyei családpasztorációs felelős, valamint Tari M. Böbe schönstatti Mária-nővér, családpasztorációs referens.

– Milyen programokon vettek részt az ott töltött napokban?

– A zarándoklat virrasztással kezdődött a Spanyol lépcső tetejénél található Trinità dei Monti templom kertjében, ahol rövid beszédek, tanúságtételek hangzottak el, közben pedig énekeltek, zenéltek; nagyon jó hangulat alakult ki. A rendezvény szentségimádással zárult. Másnap, szombaton, május 31-én különféle konferenciákon, előadásokon vehettek részt az érdeklődők. A mi temesvári egyházmegyés csoportunk nagy része a Sant’Egidio közösség templomát kereste fel, ahol Vincenzo Paglia érsek tartott előadást az idősek értékéről. Mint arról később a résztvevők beszámoltak, Paglia érsek kiemelte: fontos a generációk közötti kommunikáció, hiszen a gyermekeknek szükségük van nagyszülőkre, a nagyszülőknek pedig a gyermekekre, unokákra. És kölcsönösen segíthetik egymást a tapasztalatok átadásával is.

Azon a napon én másik programot választottam, a LUMSA római katolikus egyetemen több, családokról szóló előadást hallgattam. Az egyik előadó, Gabriella Gambino, a Világiak, Család és Élet Dikasztériumának altitkára például arról beszélt, hogy a családpasztoráció és a tanulás mellett nagyon fontos, hogy a családok nagyobb közösségekbe, egyesületekbe tömörüljenek, mert egy család vagy kisebb közösség egymagában nem képes a mai kihívásoknak megfelelni. Olyan egyesületek alakulnak például, mint a nagymamák, az anyósok vagy olyan szülők egyesülete, akiknek a gyermeke homoszexuális. Itt a tagok megoszthatják egymással gondolataikat, értékeiket, segíthetnek egymásnak. Egy másik előadásban arról beszéltek, hogy a családban két fontos elem van: az egyik, hogy a házastársak mindvégig kitartsanak egymás mellett, a másik pedig a kapcsolat újratervezésére, újragondolására való törekvés, a kreativitás, amely harmonikussá teszi, megerősíti a családi kapcsolatokat, hogy közösen valami szépet valósítanak meg az életben.

Szombaton este részt vettünk a családfesztiválon a San Giovanni in Laterano téren. Kevin Joseph Farrell bíboros, a Világiak, Család és Élet Dikasztériumának prefektusa röviden üdvözölt minket, majd tanúságtételek következtek, amelyek sokunkat megérintettek. Az egyik család például elmondta, hogy a családfő annyira erőszakos volt, hogy emiatt börtönbe került. Akkor megszakadt a kapcsolat a házastársak között, és amikor letöltötte a büntetését, már nem is kereste a családját. A feleség közben egy keresztény közösségbe került, ahol ráébredt, hogy mégis tennie kellene valamit a férjéért. Így a férfit meglepte a születésnapján egy tortával, aminek az lett az eredménye, hogy most boldogan, keresztény módon élnek együtt. Egy ilyen kibékülés, megbocsátás Isten kegyelme nélkül lehetetlennek tűnik. Egy pap például arról beszélt, hogy az édesapja hite, imádságos lelkülete hogyan segítette őt abban, hogy felfedezze és elfogadja hivatását.

A zarándoklat csúcspontja a vasárnapi szentmise volt a Szentatyával, aki arról beszélt, hogy azért vagyunk itt, hogy az Úr akaratának megfelelően „egy” legyünk, családjainkban és mindenütt, ahol élünk, dolgozunk és tanulunk. Nagyon tartalmas homília volt, amelyet újra lehet olvasni az internetes honlapokon.

– Melyek azok a tapasztalatok, élmények, amelyek leginkább megérintették, a legszebbek, legmeghatározóbbak?

– Az egyik lényeges szempont szerintem az volt, hogy ez a zarándoklat megerősítette a családokat a reményben és a hivatástudatukban. Az ilyen találkozókra nagyon jellemző, hogy a sok-sok résztvevő ember hite összeadódik. Egy másik élményt a találkozások jelentették azokkal az emberekkel vagy műveikkel, akikben Isten akarata megvalósult. Ez lehet akár Michelangelo, Bernini vagy bárki más, akinek a munkássága vagy akár az egész élete az isteni akarat megvalósulását tükrözi. Megannyi tanúságtétel, amiből tanulhatunk. Itt említem meg például a Szentatyát is. Megcsodáltam a türelmét, a kedvességét, ahogy fogadott minket – egy alkalommal személyesen is találkozhattam vele –, vagy ahogy a családokhoz szólt. Sűrű programja ellenére mindig nyugodt hangon, derűsen, békésen, szeretettel szólt mindenkihez. Ez megerősített engem is a saját hivatásomban.

Nekem személyesen élményt jelentett elbeszélgetni egy ruandai, illetve egy brazil püspökkel, belelátni más egyházmegyék életébe.

A családos zarándoklat hivatalos programja után még Rómában maradtunk három napig, amikor idegenvezetők segítségével ismerkedtünk az Örök Várossal. Egyik alkalommal le tudtunk menni a katakombákba, ott szentmisét is bemutattunk az egyik kápolnában. Éreztük, hogy az őskereszténységgel van valamiképpen kapcsolatban a mi hitünk is, tanulhatunk az akkor élt emberektől. Például nagyon megérintett az, hogy a katakombákban gyakran találkozunk feltámadási szimbólumokkal, mivel az akkori keresztények nagyon mélyen hitték, hogy a holttesteket csak átmeneti ideig, a várva várt feltámadásig kell ide eltemetni. Ez az örök életbe vetett szilárd hit adott nekik erőt a kínszenvedések, az üldöztetések elviseléséhez.

Végül szerdán mindannyian részt vettünk a pápai általános kihallgatáson a Szent Péter téren. Hatalmas tömeg gyűlt össze akkor is. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy manapság a kereszténység, a vallás nem érdekel senkit. Itt azonban a világ minden tájáról összegyűlnek az emberek, és együtt imádkoznak. Ferenc pápa sírjánál is hosszú, tömött sorban várakoztak az emberek, nagyon lassan haladtunk csak előre, azután egy rövid fohász a sírnál, és már léptünk is tovább. Az emberekben tehát van hit, van vallásosság, és ezt ki is fejezik. Például láttuk, milyen sok az olyan család, akik keresztény módon élnek.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír