„Egy nagy családdá nőttünk” – Megáldották a felújított kisjenői templomot

Kisjenő lakosságát tekintve kisvárosnak számít, neve mégis ismerősen cseng a temesvári egyházmegyében. Római katolikus templomában ugyanis a keresztelőmedence melletti falon emléktábla hirdeti:

Ennek a keresztkútnak vizéből két püspököt kereszteltek: Radnai Farkast 1848-ban és dr. Boros Bélát 1908-ban. Hála ezért neked, Istenünk!”

Pál József Csaba megyéspüspök Kapor János helyi plébános meghívására érkezett most a templomba, hogy megáldja az épületet a felújítás után. Az ünnepi szentmisét megelőzően egy órát szánt a fiatalokkal való találkozásra, beszélgetésre.

A temesvári egyházmegye sajtóirodája kérdésére Kapor János plébános ismertette, milyen munkálatok zajlottak: az ablakok és a villanyhálózat teljes cseréje, hangosító berendezés kialakítása, karzat megerősítése, belső festés, valamint a főoltár és a két mellékoltár elkészítése.

A szentmisén koncelebrált Bakos Gábor bihardiószegi plébános, az egyházközség szülötte; Kapor János plébános; oltárszolgálatot végzett Baum Péter állandó diakónus. A liturgián jelen volt Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa képviseletében Grezsa Csaba főkonzul, részt vett az ünnepen Faragó Péter parlamenti képviselő, Deák Bálint Sándor simonyifalvi evangélikus lelkész, Bíró Zoltán, Ozsvár András, Pusztai Levente-Atilla helyi tanácsosok. Sok fiatal népviseletben vett részt a szentmisén, amelynek zenei szolgálatát a kisjenői és a simonyifalvi énekkar, valamint három fiatal, Szabó Hunor, Szabó Viktória és Molnár Eszter Zita végezte.

Magyar nyelvű szentbeszédében a főpásztor az evangéliumi részhez kapcsolódóan úgy fogalmazott:

a mulandó dolgok, mint például a fiatalság, az egészség, bizonyos épületek vagy intézmények, fontosak az életünkben, de nem lényegesek.

Lényeges az, ami nem múlik el. Ilyen például Isten jelenléte az életünkben.

„Indulás előtt Temesváron bementem a püspöki kápolnába, és próbáltam kérdezni Jézust, hogy mit üzen a kisjenői közösségnek, mi az, ami a leginkább fontos? Úgy éreztem, mintha azt mondta volna, hogy legyenek istenközpontúak. Isten legyen a legfontosabb az életükben.

Ha bízunk Istenben, akkor szabadok vagyunk.

Hányszor kérdezik a fiatalok, hogy amikor nehézség van, amikor bajban vagyunk, akkor hogyan higgyünk, akkor hogyan segít a Jóisten? Legtöbbször úgy segít, ha közben kiépítettünk egy bizalmi kapcsolatot vele, és a nehézségek közepette tudjuk, hogy csak azt engedi meg, ami a javunkra válik. De ha nincs bizalmi kapcsolat a Jóistennel, könnyen összetörünk, kétségbeesünk. Ezért fontos, hogy Ő legyen életünk középpontjában” – mondta a főpásztor.

A szentmise kezdetén a püspök megszentelte a vizet, amellyel meghintette a templom belső falait, az új oltárokat és a híveket. „Hallgasd meg itt egybegyűlt közösséged imádságát, és áldd meg ezt a felújított templomot. Add, hogy a hívek itt megtapasztalják közelségedet és szeretetedet. Erősítsd meg őket az egységben” – hangzott el a megáldási szertartáson.

A liturgia végén Kapor János plébános mondott köszönetet. „Az elmúlt hónapokban gyakran kimondtam ezt a szót: köszönöm. Köszönöm a Jóistennek, a Magyarok Nagyasszonyának, Szent Mihálynak, templomunk védőszentjének, és az égi pártfogóinknak, köztük Boros Béla érseknek, hogy gondoskodtak arról, hogy terveink, álmaink megvalósuljanak. Köszönöm a jótevőinknek is, akik nélkül aligha ünnepelhettünk volna ma. Köszönöm a püspökségnek és személyesen József püspök atyának a támogatást” – fogalmazott a lelkipásztor.

A plébános megköszönte továbbá Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára közbenjárását, hiszen a felújítási projektet támogatta Magyarország kormánya is, és Faragó Péter képviselőnek mindazt, amit a román kormány Vallásügyi Államtitkárságától kieszközölt az Arad megyei katolikus plébániáknak; köszönetet mondott a Kisjenői Polgármesteri Hivatalnak; Bíró Zoltán, Ozsvár András, Pusztai Levente Atilla tanácsosoknak; Péró Tamás Arad megyei tanácsosnak a támogatást; az egyháztanácsosoknak, a Kolping egyesület tagjainak és a híveknek az adományokat, a munkát és az áldozatkészséget; Bakos Gábor plébános ajándékát; a püspökség építészeti irodája mérnökeinek a munkálatok irányítását; illetve a cégeknek a kivitelezést.

„Ma egy nagy családdá nőttünk, hiszen együtt ünnepelünk, kisjenői, erdőhegyi, simonyifalvi, vadászi, székudvari, ágyai, gyulavarsándi és simándi hívek” – zárta beszédét a plébános.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír