„Egymás keresztjét hordozzuk, lélekben mindvégig társak vagyunk!” – Ökumenikus keresztút volt Vácon

Az ünnepi menet a Préposti palota kapujától indult, majd a város történelmi és egyházi szempontból jelentős pontjainál elmélkedett a keresztút misztériumairól. A menet utolsó állomásának a Hétkápolna adott otthont, ahol a Váci Férfiszövetség tagjai elhelyezték a felújított körmeneti keresztet.

Marton Zsolt váci megyéspüspök a Hétkápolna kegyhely kertjében rövid beszédet mondott, amellyel a megjelenteket bátorította a nagyheti szertartássorozat kezdetéhez közeledve.

,,Valamikor már a 4. században keresztény elődeink elmentek azokra a helyekre Jeruzsálemben, ahol Jézus szenvedett, ahol keresztre ítélték Őt és kínhalált szenvedett. Végigjárták azt az utat, amelyen Jézus is végigvonult. Mindezt azért, hogy átéljék annak a fájdalmát és annak az igazságát, hogy elítélték, szenvedett, magára vette az emberi életet, az emberi természetet igazi módon s végigszenvedte az emberi életet, drámai módon meghalt, de föltámadt. Aztán elterjedt ez a hagyomány az Egyházban, de mégis miért?

Azért ünnepeljük az eucharisztiát, azért vannak szimbólumaink, hogy a láthatatlan, megfoghatatlan, de valóságos Istent közelebb tudjuk kérni magunkhoz. Kialakult több olyan imádság, amelyek kedvesek lettek nekünk. Valójában minden egyéni fohászunk ilyen, és ilyen ez a keresztút is. Amikor gondolatban és lélekben végig társai vagyunk a kereszthordozásban, valamiképpen érezzük, hogy ez nem csak egy megemlékezés, hanem mi is átéljük a saját keresztünket. Hiszen ha Krisztushoz tartozunk, akkor mi is kereszthordozók vagyunk. Nem tudunk másképp Krisztus tanítványai lenni, ha nem részesülünk az Ő keresztjéből.

És miért a városon megyünk keresztül? Mivel valamiképpen azt is szeretnénk kifejezni, hogy nemcsak a saját keresztünket vesszük magunkra – és hiszünk benne, hogy Krisztus keresztjéhez odalépve szabadulást kapunk általa –, hanem ezáltal egymást is szeretnénk hordozni. 

Reformátusok, katolikusok, baptisták lélekben közösen hordozzuk egymás keresztjét, és valójában hordozzuk a város keresztjét is, azokét is akik ebben talán nem hisznek vagy nem ismerték fel. Értük is imádkozunk az út során.

Most pedig különösen kértük a békét az Úrtól, ami nem a csendnek a fájdalma, hanem az igazi béke, ami belül születik meg, de felülről jön. A húsvéti időszakban különösen foganatosítanunk kell az Istentől kapott békét, hogy ez a tőle kapott béke foganjon meg a szívünkben és ez áradjon kifelé embertársaink és egymás felé. Legyen ez valóság a mindennapjainkban, az ünnepeinkben, a felekezeteinkben, a városunkban, a hazánkban és legyen ez majd örök igazság a Mennyben!”

Forrás: Váci Egyházmegye; Hétkápolnai harangszó

Fotó: Váci Egyházmegye Facebook-oldala

Magyar Kurír