„El kell engednünk néhány régi szokást” – Balogh László a missziós plébániákról

Fontos újításról van szó, mely amellett, hogy a szinodalitás kibontakozásának ad teret, egyben a megmaradás záloga. Ehhez persze szükséges, hogy a régi mechanizmusokat elengedjük, és alkalmazkodjunk a jelenkor valóságához.

– Mit jelent a missziós plébánia kifejezés? Hogy fogalmaznád meg a lényegét?

– Az tesz egy plébániát igazán misszióssá, ha az oda tartozó hívek megújulásra, lelki erősödésre, közösségi élményekre, imaalkalmakra vágynak, és ez a mi közösségeinkben jelen van, úgyhogy mondhatom, hogy eljutottunk odáig, hogy mindegyik településünk, Berkenye, Diósjenő és Nógrád plébániája is missziós lett. A hívek jelentős része most már nem a hagyományok vagy a területi lefedettség miatt jár hozzánk, hanem mert szeretnének elkötelezetten tartozni egy közösséghez. A missziós plébánia a hívek valós igényeire és szükségleteire igyekszik válaszolni, és ebben nagyon hangsúlyos, hogy közösen keressük Isten akaratát. Igyekszünk a vágyainkat a realitás talaján tartani. Fontos továbbá, hogy egy igazi missziós lelkületű plébánián minden korosztály otthon érezhesse magát. Úgy hiszem, eljött az idő, amikor

mindennek a megvalósítása nem várható el pusztán egy embertől, a paptól, hanem szükség van egy olyan támogató közegre, amely a plébánossal szorosan együtt és elkötelezetten dolgozik.

Olykor használjuk a központi plébánia fogalmat is. Ez a megnevezés elsősorban azt a települést jelöli, ahol a plébános lakik – ez az én esetemben Nógrád. A központi plébánia infrastruktúra szempontjából a legkönnyebben elérhető, és az egybefogott települések közül a legnagyobb befogadóképességű templommal vagy közösségi térrel bír. Figyelünk arra, hogy egyik települést se érje hátrány, így például a diósjenői plébániát igyekeztük úgy kialakítani, hogy táboroknak tudjon helyet adni. Jelenleg a berkenyei plébániánkat alakítjuk át, hogy kisebb rendezvényeket ott is tudjunk szervezni.

– Milyen folyamat előzte meg a missziós plébániák kialakítását?

– Nagyon egyszerűen szólva mertük meglátni a valóságot. Három település plébánosa vagyok, és egyéb dolgokban is részt veszek egyházmegyei szinten. Sok esetben nincs arra időm, energiám, hogy a három települést ugyanazon a szinten szolgáljam. Ezt be kellett vallanunk, ami nekem is nehezen ment, mert eleinte azt gondoltam, hogy gyenge és erőtlen vagyok. Aztán felismertem, hogy nem erről van szó, pusztán

végesek az erőforrásaim, ugyanakkor az is felelősségem, hogy a híveknek papja lehessek, ehhez pedig meg kell tudnom őrizni a hivatásom.

Fontosnak tartom, hogy papként őszintén tudjunk beszélni a helyzetünkről a hívek előtt, ami őket is gazdagítja, mert így sokkal inkább látnak minket, a szerteágazó tevékenységeinket, feladatainkat.

Egy éve szolgálok a három említett plébánián, de már a korábbi szolgálati helyemen is tudat alatt a missziós plébániává alakulás folyamatát kezdtük el.

Egy ünnep úgy volt az igazi, ha elegen voltunk – ehhez viszont a kistelepüléseken meg kellett tanulni közeledni a másik felé, és rájönni, hogy a településhatárok nem a hitéletünk határait jelölik.

Nehéz folyamatról van szó, türelmesnek és együttérzőnek kell lennünk, ha esetleg jogos ellenérzésüket fejezik ki a hívek. Nekünk, plébániavezetőknek tudnunk kell, hogy

a missziós plébánia a megmaradás záloga, a híveknek pedig meg kell érteniük, hogy a hitélet elköteleződést kíván.

– A Váci Egyházmegyében jelenleg kilenc központi plébánia található, és összesen hatvan település plébániája vesz részt a missziós plébániamodellben, ahol a civileknek is fontos szerep jut.

– Így van, az egyházmegyében sok képzés folyik, például a diakónus-, az akolitus-, az intéző-, illetve az animátorképzés, mert azt látjuk, hogy a plébánosoknak szükségük van helyben segítőtársakra, egy lelki testületre. A missziós plébániamodellben egy animátor, aki például a plébániai programokért felelős, ugyanolyan fontossággal bír, mint mondjuk egy intéző, aki gazdasági, pályázati kérdésekben tud segíteni, vagy éppen egy akolitus vagy diakónus, aki liturgikus szolgálatot végez, esetleg bibliaórát tart. Mindenkinek megvan a maga szerepe, fontossága, jelentősége, így valósulhat meg a szinodalitás a plébániákon.

(…)

Bennem régi vágyként él, hogy „csak” pap lehessek. Ehhez persze papként is el kell fogadni a tényt, hogy szükségünk van a civilekre.

– Honnan vettetek inspirációt a missziós plébániák kialakítására?

– Ez egy hosszú folyamat eredménye, aminek kapcsán azt tudom mondani, amit már az előbb is; szembesültünk a realitással. Ha megnézzük a szolgáló atyák, majd a települések számát az egyházmegyében, akkor rég látjuk, hogy kivitelezhetetlen az egy település – egy pap koncepció. Az idősebb hívek szokták mondani, hogy régen még káplán is volt a plébániákon, illetve helyi kántor. Illúzióba ringatjuk magunkat, ha azt gondoljuk, pár év múlva jön majd egy hatalmas áttörés, és sok papunk lesz. Azt gondolom,

el kell fogadnunk a valóságot annak fájdalmával és küzdelmével, ugyanakkor annak a reményteljességét, hogy Isten ebből is tud gyümölcsözőt létrehozni.

Ez volt a mozgatórugó, ami kapcsán mertünk nagyot álmodni, és a missziós plébánia modelljében gondolkodni. (…) Az útkeresésünk végtelenül izgalmas és rengeteg kihívással teli. Fel kell ismernünk, hogy olykor hibázunk, és van, hogy amit elgondolunk, nem feltétlenül működőképes. Meg kell tudnunk határozni, mi mitől vagyunk plébánia, mitől vagyunk hívők. Mitől pap a pap, és az egyházmegye mitől a Váci Egyházmegye? Ezen sajátosságok keresése közösségben, együttműködve zajlik, így nagyon konstruktív az építkezés, szinodális jellegű. Mindebből természetesen nem hagyjuk ki Istent;

nagyon fontos, hogy ne pusztán szervezeti átalakulás történjen, hanem amit mi akarunk, azt Isten is akarja. A sikeresség ezen, illetve a hívek elfogadásán múlik. Ha látják, hogy minden változás ad valami pluszt, ami köthető Istenhez, az istenélményhez, akkor könnyen igent fognak mondani.

 A Váci Egyházmegye missziós plébániáiról szóló interjú Balogh László atyával IDE kattintva teljes terjedelmében olvasható.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó (archív): LambertAttila

Magyar Kurír