„Életem Ura és Uralkodója” – A Szent András Kör idei nagyböjti kihívása

A nagyböjti időszaknak van egy különösen szép és mély imádsága:

Életem Ura és Uralkodója,
ne engedd hozzám a jóra való restség,
könnyelműség, pénzvágy
és megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak
a józanság, alázatosság,
állhatatosság és szeretet lelkét!
Igen, Uram és Királyom,
add, hogy megismerjem bűneimet
és meg ne ítéljem felebarátomat,
mert áldott vagy örökkön örökké. Ámen.

A Szent András Kör idei nagyböjti kihívásának találkozóját Szabó Tamás atya ennek az imádságnak a gondolati bevezetésével indította el. Már az első percekben világossá vált: ez a motívum nem csupán egy ima lesz, hanem végigkíséri az egész együttlét lelki tartalmát. A rossz időjárás miatt most nem gyalogos zarándoklat valósult meg. A kilométerek helyett most a belső távolságok kerültek előtérbe. A hangsúly a lelki felkészülésen volt.

A böjt pszichológiája: rabok legyünk vagy szabadok?

Fedor György pszichológus, a program egyik ötletgazdája a böjt, a vállalás és a kihívás pszichológiai alapjairól beszélt: szokásainkról, rutinjainkról – azokról a mintázatokról, amelyek észrevétlenül alakítják mindennapjainkat. A rutin lehet megtartó erő, de lehet sorsformáló béklyó is. Amit rendszeresen ismétlünk, azzá válunk. A nem vizsgált szokások pedig lassan átveszik az irányítást az életünk felett. Ez már önmagában nagyböjti kérdés: Melyik szokásom épít? Melyik tart fogva? Ki irányít valójában: én, vagy a beidegződéseim?

A belső zarándoklat

Az együttlét tréningjellegű, ismerkedő gyakorlatokkal folytatódott. Ez a belső, „kapcsolódó” zarándoklat különösen erős élmény volt. Férfiak, akik nem szerepelni akartak, hanem jelen lenni. Figyelni. Kimondani. Meghallgatni. A nagyböjt egyik ajándéka talán éppen ez: lelassít annyira, hogy valódi kapcsolódás történhessen.

Ki uralkodik rajtam?

Mókiosz atya az „Életem Ura és Uralkodója” ima kapcsán mély és provokatív gondolatokat fogalmazott meg. A 21. század embere számára szokatlanul hangzik az a kifejezés, hogy „uralkodó”. Autonómiára, önmegvalósításra nevelődünk. Azt tanuljuk, hogy legyünk a magunk urai. De vajon valóban azok vagyunk? A Teremtés könyvének üzenete szerint Isten a maga képmására és hasonlatosságára teremtett minket. Ránk bízta a teremtett világot, hogy uralkodjunk rajta – felelősen, gondoskodva, gazdaként. Mintha partnerévé fogadott volna bennünket. Az uralkodás tehát eredetileg nem elnyomás, hanem küldetés. Mégis, ha őszintén magunkba nézünk, gyakran azt tapasztaljuk: nem mi uralkodunk. Mi minden uralkodhat felettünk? Ha számba vesszük, meglepően hosszú a lista:

– a testünk és vágyaink: kényelem, élvezet, sóvárgás, birtoklási vágy, „még több kell”;
– az érzelmi sebeink: sértődöttség, el nem engedett sérelmek, bizonyítási kényszer, elismeréséhség;
– a félelmeink: aggódás, kontrollkényszer, biztonság utáni görcsös ragaszkodás;
– a lelki tunyaság: halogatás, közöny, belső tespedtség;
– a harag: kimondatlan indulat, rejtett neheztelés, csendes elzárkózás.

És mindez sokszor úgy történik, hogy észre sem vesszük: nem vagyunk szabadok. A szabadság illúziójában élünk, miközben láthatatlan erők irányítanak bennünket.

A böjt mint tudatos felszabadulás

A böjt nem elsősorban ételmegvonás. Hanem tudatos figyelem. Figyelni arra, mi akar uralkodni felettem. Nevén nevezni a megkötözöttségeket. És dönteni a szabadság mellett.

A program végén a máriapócsi kis fatemplomban a résztvevők együtt imádkozták el a kilencedik imaórát. Csend, zsoltárok, közös imádság – mintha a délután egyetlen belső ívbe rendeződött volna. Itt meghallgatták Szocska A. Ábel püspök tanítását a megbocsátásról. A böjt első nagy feladatáról: a harag levetéséről. A megbocsátás nem érzelmi gyengeség, hanem belső felszabadítás. Amíg haragot hordozok, addig nem én uralkodom, hanem a sérelem. Amíg ragaszkodom a sértettségemhez, addig megkötözött maradok.

A találkozó végén a férfiak megkapták a Szent András-kihívás jelképét: a kihívás karkötőjét, amelyet a jobb – a cselekvő – kezükre helyeztek fel. Ez nem egyszerű tárgy, hanem emlékeztető arra, hogy a böjt nem csupán gondolat, hanem cselekvés. Nem hangulat, hanem döntés. Nem érzés, hanem vállalás. A jobb kézre kerül – mert a szabadság nem passzív állapot, hanem aktív együttműködés Istennel.

Csatlakozni az igazi Uralkodóhoz

„Életem Ura és Uralkodója…”  Ez az ima nem alárendeltség, hanem rend. Rend a szívben. Rend a vágyakban. Rend az indulatokban. Talán a nagyböjt legmélyebb meghívása az, hogy újra helyére kerüljön bennünk a trón. Hogy ne a félelem, ne a harag, ne a sóvárgás, ne a kényelem legyen az úr, hanem az, aki eredetileg uralkodásra hívott bennünket – vele együtt.

A mostani találkozó nem gyalogos, de valódi zarándoklat volt. Nem kilométerekben mértük az utat, hanem a saját magunkhoz mért őszinteségben. És talán ez marad a legfontosabb kérdés a nagyböjt hátralévő részére: Ki ül az életem trónján? És hajlandó vagyok-e cselekvő kézzel új döntést hozni?

Szöveg: Erdei Sándor

Fotó: Szent András Kör

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír