„Érezzétek meg Jézus édességét” – Elsőáldozás és búcsú Bakonyszombathelyen

Az elsőáldozásra a gyermekek versekkel, imádságokkal és énekekkel is készültek. Nem csupán ruhájukat, de lelküket is igyekeztek szüleik és hitoktatójuk segítségével ünnepi díszbe öltöztetni, valamint a katekizmus kérdéseire a válaszokat megtanulni. Mégis kissé megszeppentek, amikor az evangélium elhangzását követően a püspök mindenkihez egyenként odament, és feltette az első kérdést: „Én Berta Tibor vagyok, téged hogy hívnak?”

Aztán jött a következő kérdés: vajon milyen ízű a szentostya? „Édes, de akkor mennyire? Itt valójában nem az ízről van szó – állapította meg püspök –, mint ahogy imádságaink és énekeink is jelzik, hanem arról a szeretetről, amely édesanyánkhoz, édesapánkhoz köt. Az édesség nem kívül található, hanem belül, valahol a szívünk környékén, amely nemhogy nem íz, hanem annál sokkal több.

Amikor megáldoztok és találkoztok Jézus Krisztussal, akkor kívánom, érezzétek meg, hogy megérint benneteket.

Amikor megérint, akkor tudtok majd vele beszélni: ezt hívjuk imádságnak – mondta Berta Tibor püspök. Ez a fajta közvetlenség és dialogikusság jellemezte végig a homíliát, melynek címzettjei elejétől fogva a gyermekek voltak, de a jelen lévő felnőtt hívekhez és paptestvérekhez egyaránt szóltak.

„Mindannyian különbözőek, egyediek és megismételhetetlenek vagyunk. Isten ezt az egyetlen személyt szólítja meg, így akar velünk kapcsolatba lépni. A mi nagy felelősségünk, hogy tudunk-e rá válaszolni. Ha igen, akkor valójában ez az istenhit és ez a Krisztus-követés. Az, hogy itt ülünk a templomban, szépeket éneklünk és imádkozunk ez vallásosság. Az istenhit azonban megdöbbentő tud lenni, pont olyan, mint Szent Imre herceg, aki életével tudott válaszolni az Istennek.

Az Isten sokféleképpen tudja megszólítani az embert, mindegyikünket egészen másféleképpen. Megszólítja bennünk az egyéni tálentumokat, amelyeket mindenki sajátságosan kapott.

Az elsőáldozáson semmi különleges nem történik, mégis egy akkora csoda zajlik le, amely egyszeri, személyes és megismételhetetlen.

Amikor találkoztok a szentáldozásban Jézussal, akkor nem kell meglepődni vagy félni, sem örülni sem sírni. A mi istentiszteletünkben nem kell elájulni, semmiféle attrakció nincs, sőt mondhatnánk, hogy unalmas is. Mégis a templomaink nem véletlenül szépek, hiszen az Isten is szép. Szépséget és édességet adni öröm, és Isten ennek továbbadását szeretné tőlünk. Jézus Krisztus odaadja értünk magát. Amikor harmadnapra feltámadva a holtak közül megjelenik a tanítványoknak, együtt eszik velük. A szentmisében vele tudunk találkozni. Ebben a kis kenyérdarabban táplál bennünket, és azt mondja: Vigyetek el engem a világba az emberek közé, rajtatok keresztül szeretném megmutatni az embereknek, hogy értük is meghaltam a keresztfán!

Kívánom, hogy a szentáldozásban tényleg találkozzatok vele. Megérezzétek az édességét, megérezzétek az ő szépségét, jóságát, és elvigyétek mindazok közé, akikkel csak találkoztok!” – adta útravalóul a főpásztor.

A szentmise az elsőáldozó gyermekek verseivel és imáival zárult.

A himnuszokat követően a templom előtt a helyiek szeretetvendégséggel köszöntötték a püspököt, a vendég atyákat és a távolabbról érkezett híveket.

Szöveg: Somlyai Zsombor Gergely kántor

Fotó: Sarus Rozália

Magyar Kurír