„Esztergom lélekben és kultúrában él” – Babits-kötetbemutatót tartottak a Szent Adalbert Központban

Az esztergomi Előhegyen található egykori Babits-villa ma a Babits Mihály Emlékház, amely 2013 óta a Magyar Nemzeti Múzeum egyik intézménye. A magyar irodalom egyik legnagyobb költője, írója, esszéistája és műfordítója 1924. március 27-én vásárolta meg a házat. A száz évvel ezelőtti eseményre emlékezve jelentette meg ismét Esztergom Megyei Jogú Város Önkormányzata a „…kinyílhat égig a lélek…” című kötet immár harmadik, bővített kiadását.

A könyvet szerkesztette, az utószót és a jegyzeteket írta G. Tóth Franciska. Az olvasószerkesztő Róna Judit volt.

A március 23-án tartott rendezvény kezdetén Hernádi Ádám, Esztergom Megyei Jogú Város polgármestere köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte: ami érték, az mindig aktuális, tehát örök jelen idő. A művészet ebbe az időtlenségbe iktatja be az embert. Megállásra, szemlélődésre int, elgondolkodtat és erőt ad. Öröm és ünnep ez a mai nap, hiszen Babits Mihály és Dévényi Iván személyes életükkel, munkásságukkal Esztergom számára irányt mutató értéket jelentenek.

Babits Mihály száz évvel ezelőtt lett esztergomi. Miután 1924. március 27-én megvásárolta az előhegyi villát, feleségével, Tanner Ilonával (Török Sophie-val) és lányukkal, Ildikóval együtt, ha csak tehették, itt töltötték a nyarakat – emlékezetetett a polgármester. Kiemelte: Babits úgy tanít minket nézni és látni, hogy a szívünkből szól, térben és időben távlatokat ad. Ennek a kötetnek ott van a helye mindannyiunk könyvespolcán.

Dévényi Iván (1929–1977) ugyancsak Esztergom büszkesége. Kitűnő művészettörténész, jeles műgyűjtő volt. Egyedülálló karakterével szellemi központtá formálta Esztergomot. Nevéhez köthető a több mint ötven évig Franciaországban élt és alkotott Vörös Béla (1899–1983) szobrászművész hagyatékának Esztergom városába kerülése. Szintén személyével hozható összefüggésbe Gadányi Jenő (1896–1960) festőművész 135 alkotásának esztergomi elhelyezése is.

„Számomra ez egy üzenet: lássunk minél több esztergomi vonatkozású és kötődésű műalkotást itt, a kiállítóterekben, és halljunk minél több olyan előadást és értékelést a műalkotásokról, amelyek méltó módon illeszkednek Dévényi Iván személyiségéhez és művészeti hitvallásához” – fogalmazott a városvezető. Hozzátette: mindennek életre keltéséhez egy évtizedek óta húzódó ígéretet valósítanak meg, amikor ünnepélyesen megalapítják az Esztergom Megyei Jogú Város Dévényi Iván Galériáját. Ezzel lehetőséget teremtenek esztergomi kiállítások megvalósítására és az Esztergomhoz köthető művészeti hagyatékok bemutatására is, szorosan együttműködve a Balassa Bálint Múzeummal és a Vármúzeummal.

Hernádi Ádám bemutatta a galéria első, saját tulajdonú és eddig csak kevesek által ismert festményét, amelyet Esztergom ajándékba kapott Einczinger Ferenc (1879–1950) unokájától, Bánkúti Lászlóné Bartal Judithtól, aki jelen volt az eseményen.

A kép festője Bajor Ágost, az ábrázolt személy pedig Einczinger Ferenc.

Nagy János, a Miniszterelnöki irodát vezető államtitkár köszöntő beszédében leszögezte: Babits egyszerre volt magyar és európai, szigorúan ebben a sorrendben.

Babits Mihály harmadik kiadást megért, bővített kötetét a könyv szerkesztője, G. Tóth Franciska irodalomtörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum Babits Mihály Emlékház irodalmi muzeológusa mutatta be.

Megköszönte mindazoknak, akik közreműködtek abban, hogy a kiadvány harmadszor is megjelenhetett. Egyúttal idézett Babits Mihály Halavány téli rajz című költeményéből:

„Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.”

G. Tóth Franciska szerint Babits üzenete valamennyiünknek szól: egyetemes emberi összetartozásunk, a közösségért való felelősség, az én és a te kapcsolódási lehetőségei egy nálunk nagyobb rendszerben, ilyen vetületben képzelhetők el. Emberi kapcsolataink ebben a távlatosságban, szabadságban tudnak igazán kibontakozni. A kötet szerkesztője leszögezte: Babits Mihály Esztergomban „közös ügy, összeköt bennünket, Babits Esztergomát és Esztergom Babitsát, a mindenkori olvasókkal”. Ez természetesen vonatkozik azokra is, akik először csak a képeket, a korabeli felvételeket nézegetik a könyvben. Ezek a fotók időutazásra invitálják nézőiket, és képi játékok is egyben, hiszen a mellettük olvasható Babits-idézetekkel együtt inspirálnak bennünket. Mintha azt üzennék ezek a régi fényképek:

a csoda és a derű, a szemlélődés szent ideje mégis-mégis megteremthető. Valami megsejtett harmónia ez, eredendő összetartozás.

Köszönet illeti a fotóknak a kötetben megjelenését engedélyező Országos Széchényi Könyvtárt, a Petőfi Irodalmi Múzeumot és az Ódor János vezette szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumot.

A most megjelent kötet elején új szöveg olvasható, Babits Mihály Esztergom közönségéhez írt levele: „…Esztergom lélekben és kultúrában él: ez a hagyománya. Hiszen a Szent István városa ez, aki először jegyezte el országa lelkét az európai kultúra lelkével; s az első nagy költő, Balassa Bálint itt lehelte ki égő és gyötrődő szellemét ennek a kultúrának a védelmében.

A magyar költő azóta nem lehet idegen Esztergomban, s én sem érezhetem véletlennek, hogy éppen ez a város volt, mely munkámnak otthont és pihenőt adott, ösztönző otthont és nyájas pihenőt.”

A könyv szerkesztője az Esztergomhoz fűződő igazi, személyes kötődés egyik titkának nevezte, hogy Babits Mihályt itt közel érezzük magunkhoz. Fölmehetünk a házába, láthatjuk lakhelyét, mindennapi közegét, az ő szemével nézhetünk le a városra. Vannak kedvenc verssoraink tőle, melyeket bármikor elolvashatunk ebben a könyvben, és úgy érezzük, valóban a szívünkből szól.

G. Tóth Franciska Ottlik Gézának, a 20. századi magyar próza egyik legnagyobb alakjának a kötet Utószavában olvasható soraival zárta könyvbemutatóját:

„Micsoda egy költő? Ki Babits? És mire jó ?
M e g m o n d o m :
Közhasználatra földöntúli vigasztalás, hogy
van ilyesmi mint Babits Mihály.
Mi olvasók ekkora méretű dolgot mint Babits
Mihály nem tudunk felfogni teljes egészében.
N e m azért mert buták vagyunk hozzá, h a n e m
mert rövid erre az emberélet. Kevés. Hetven év.
De éreznünk kell, hogy olyasféle mint egy rét.
Egy tárgy. Egy fa. Egy kő. Egy kávédaráló. Egy
tócsa. Útkanyarulat. Mire jó egy rét?
Futkározásra. Heverészésre. Feltérképezésre.
Csak nézni. De legelőnek is jó. Közhasználatra.
Azonban ismerni kell ahhoz, hogy vigasztalhasson.
Akkor m e g k a p j u k a rét zöldjétől, Babitstól,
l o m b o n átszűrt napfénytől,
a teljes égbolt vigaszát.”

A könyvbemutatón a zenei hátteret Szegő Csaba jazz-zenész szolgáltatta.

Pusztaszeri Kornél színművész Babits verseiből és prózájából olvasott fel. Többek között az Esztergomi riport című írásából: „Ki őrizze a múlt lelkét, ki mentse meg a múlt lelkével beszédes emlékeket, hogyha nem a papság? De a Művész érdeke egy ebben a Papéval: őrizni kell annak is, ki gazdagítani akar… A múlt lelkét beitta ez a föld, s talán táplálni fogja vele fiatal festőkön és költőkön keresztül a jövő lelkét is. Erre harsanjatok, esztergomi tósztok!”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Fotó: Neves Ildikó