„Ez az én testem!” – Faykod Mária és átlényegülés-szobra Balatonfüreden

Fodor János balatonfüredi plébános mondott beszédet, az alkotást Udvardy György veszprémi érsek áldotta meg. Ezután a Franciaországban élő és alkotó szobrászművész a Zákonyi sétányon, az Art Portal kiállítótermében átvette a Magyar Örökség-díjat.

Történt, hogy a művészetek iránt érdeklődő, különösen a festészetért és a szobrászatért lelkesedő Tulassay Zsolt orvosprofesszor a provence-i Aups-ban járva, otthonában meglátogatta Maria de Faykodot. A sors különleges ajándékának tartja a találkozást a magyar származású szobrásszal, a lourdes-i keresztút alkotójával, aki körbevezette őt mediterrán hangulatú „arborétumában” is, ami valójában a műveivel teli szabadtéri „Musée de Faykod”.

Ahogy írja: „A művésznővel eltöltött délutánon a lelket gazdagító beszélgetéssel gyorsan elrepült az idő. Amikor a kert kapujában búcsúztunk, a nap már varázsos alkonyi fényben fürdette a csodálatos provence-i tájat. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy a Fayköd Mária művészetéről megjelent korábbi írásokból a szerzők és a kiadók engedélyével olyan összeállítás készüljön, amely kísérletet tesz az átélt csoda bemutatására.”

A gondolatot tett követte, és Tulassay Zsolt a Magyar Belorvosi Archívum színes, képes mellékleteként megjelentette a Faykod Máriával az elmúlt években készült hazai interjúkat. Azóta is figyelemmel kíséri munkásságát, érdeklődik terveiről, kérdezi megbízatásairól. Itthon eddig csak a kútvölgyi Boldogasszony-kápolna őrzött korai Faykod-alkotásokat. Az utóbbi időkben pedig – részben a Béres család támogatásával – a világhírűvé vált keresztút stációiról készült (önmagában is művészi) fotósorozata jutott el az ország nagyobb városaiba, egyházi központjaiba.

A beszélgetések során így természetesen többször is felmerült magyarországi kiállítások terve, ahogy rendre megfogalmazódott minden igazi lokálpatrióta művészetrajongó vágya is egy végre hazakerülő Faykod-szoborról. Mária műhelyében már készen állt az Eucharisztia témájú alkotás, amelynek a fényképe bekerült az említett „szöveggyűjteménybe”. Amikor kiderült, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK) Budapesten rendezik, elérkezettnek látszott az idő, hogy ismét napirendre kerüljön a szoborállítás ügye. Tulassay Zsolt – a fővárosi fiaskó után – Balatonfüredre utazott, ahol felvette a kapcsolatot a polgármesterrel és a helyi katolikus közösség aktív képviselőivel, akik egyetértve a kezdeményezéssel támogatásukról biztosították.

A Krisztus király-plébánia közösségének tagja, Zákonyi Tünde közben az interneten felfedezte magának Faykod Mária alkotásait, és e virtuális szembesülés revelációszerűen hatott rá: „A Magyar Kurír tudósított 2018-ban a lourdes-i keresztútjáról készült nagyméretű fotóit bemutató vándorkiállításról. Tíz évvel korábban állították fel a több mint száztonnányi carrarai fehérmárványból készült tizenhét stációszobrát, amellyel világhírűvé vált. Elképesztő volt a találkozás ezekkel a fotókkal; hihetetlenül megérintett a téma. Hasonló esztétikai élmény, izgalom Rómában, a Szent Péter-bazilikában, Michelangelo Pietàjának megtekintésekor ért. Lázasan kezdtem kutatni, ki ő, és hol lehetne megnézni egyéb munkáit. Úgy érzem, az Úr szeretete és gyengédsége hatja át az alkotásait, amelyeket a Szentlélek inspirál. Egy törékeny alkatú hölgy pusztán emberi erővel nem tudna a hatalmas márványtömbökből ilyen könnyű, légies szobrokat készíteni.

Később az is kiderült, hogy Faykod Mária Balatonfüreden született. Édesapja svéd orvos volt, édesanyja pedig matematikát, fizikát tanított az itteni iskolában. Felmerült bennem is: milyen jó volna, ha Máriának szobra lehetne a városban. Tulassay Zsolt Faykod Máriáról szóló kiadványának utolsó oldalán láttam először az Eucharisztia-szoborról készült fényképet. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus közeledte jó alkalomnak tűnt, hogy ez az alkotás Füredre kerüljön. Akkori plébánosunknak, Dasek Viktor atyának elmondtam mindent, amit Maria de Faykodról és az alkotásairól tudtam, megjegyezve azt is, hogy az Eucharisztiának jó helye lehetne a templomkertben. Tetszett neki az ötlet, de persze tudta, hogy e terv kivitelezésére a plébániának nincs meg az anyagi fedezete. Mindenképpen szükség volt az önkormányzat segítségére. Felkerestem a polgármesterünket, Bóka Istvánt, akit szintén megragadtak Mária alkotásai. Néhány nap múlva felhívott, hogy az önkormányzat befogadta a tervet... A NEK világjárvány miatti halasztásával némileg lassult a szervezési folyamat, de a tavaly érkezett új plébánosunk, Fodor János felkarolta és továbbvitte a szoborállítás ügyét. A városvezetés részéről a szervezést Cserép László vette át, aki nagy rutinnal rendelkezik a tárgyalások terén, tudomásom szerint rendszeresen egyeztetett Máriával. Az én szerepem annyi volt, hogy közvetítőként eszköz lehettem az Úr kezében.”  

A tavaly augusztusban Balatonfüredre érkezett új plébánost, Fodor Jánost is még az ünnepélyes szoboravató előtt sikerült elérnem telefonon. Kértem, mondja el, mit gondol Faykod Mária Eucharisztiájáról: „Szép kezdeményezés volt, hogy szülessen egy műalkotás, amely a NEK után is megjeleníti, mennyire fontos számunkra az Eucharisztia, érzékeltetve a szentháromsági személyek kifelé és befelé egyaránt ható tevékenységét és erejét. Szerettünk volna egy olyan helyet kialakítani a városban, amelynek kisugárzása foghatóvá teszi Isten valóságát. Sokszor azon gondolkodunk: vajon hol, milyen formában láthatom Istent? Kívül és belül is keressük. Lehet, hogy Isten arcát nem könnyű meglátni, ám ez az Eucharisztia megmutatja: Isten hol rejtve, hol valóságosan, de mindig és mindenhol meg tud jelenni. Faykod Mária szobra a forrásra, a forrásvízre is utal. Folyamatosan szomjazzuk a jót.

A Covid-járvány idején különösen sokszor esett szó arról, mennyire vágyunk az egészségre, teljességre. Ahogy e márványból faragott szobor keménységében ott az élet szépsége és könnyedsége, úgy életünk legnehezebb időszakaiban is felfedezhetjük Isten könnyedségét és szépségét. Ez az alkotás a maga fény-árnyék játékával az élet árnyékos és világos oldalát is láttatja. Kalkuttai Teréz anya indiai vonatútján az ellentéteket átérezve, a fényt és a sötétséget megtapasztalva hallotta meg Jézus hívását; és angolkisasszonyból lett betegápoló, szegényeket gondozó nővér. Magunk is így, az élet fényes és árnyékos oldalának »megértésével«, küldetésünk, hivatásunk megtalálásával juthatunk közelebb Istenhez. Annak idején Grazban tanultam, ahol a helyi püspök, Egon Kapellari is végtelenül szerette a modern művészetet. Abban a városban rengeteg kiváló és sok értelmezhetetlen kortárs alkotással találkozhatunk. Faykod Mária szobra sajátos, egyszerre modern és érteni segítő: megtartja a misztériumot, mégis tisztán látható, mit akar kifejezni általa. A hit, remény és szeretet nála izgalmasan kézzelfogható. Mi pedig napjainkban nagyon is keressük e kézzelfoghatóságot.”

A szeptember 3-i szoboravatáson Fodor János már a tours-i születésű Marie-Marthe-Baptistine Tamisier-ről szólt, aki az Oltáriszentség tiszteletének elmélyítésére zarándoklatokat indított, kezdeményezve az eucharisztikus kongresszusok szervezését, amelyet XIII. Leó pápa támogatásával először 1881-ben, Lille-ben tartottak meg. (Milyen különös „véletlen”, hogy az Eucharisztia-szobor is abból a gondolati közegből, a „hívő Franciaországból” érkezett most Balatonfüredre, méghozzá a lourdes-i stációk szobrászától, és hasonló spirituális célból, hogy az áldozatot és az átlényegülés pillanatát felragyogtassa a világnak, minden szemlélőjének.) A plébános emlékeztetett a kongresszus mottójára, amely a márványt barázdáló áramlásvonalakra is rímel: „Minden forrásom belőled fakad.” Megköszönte Zákonyi Tündének, a tervet felkaroló Bóka István polgármesternek, a támogató Veszprémi Érsekségnek és a tihanyi bencéseknek, hogy Füreden az alkotás által megjelent a misztérium: a kenyér és a bor színe alatt elrejtőzött Krisztus.

A szobor leleplezését és megáldását követően Udvardy György érsek azt mondta: „Az Eucharisztia a teljes Krisztus számunkra: áldozat, Isten szeretetének jelenléte és táplálék. Ez az alkotás pedig Krisztus reális jelenlétének szimbólumszerű megjelenítése. Ugyanazt teszi, amit az Eucharisztia: kilép az ember felé, és behív Isten világába, megvalósítva Isten és ember valóságos egyesülését.”

A csoportképek elkészülte után, ahogy lassan lazult az ünneplők, a nézelődők, a művésznek gratulálók gyűrűje, végre kéznyújtási közelségbe került a nem sokkal korábban leleplezett Eucharisztia. Mintha a lourdes-i keresztút állomásainak egyik önmagában is értelmezhető elemét látnánk az önmagát tökéletesen kifejező, világraszóló üzenetével: az áldozat értelmét, megváltottságunk örömteli, nyugalmat árasztó valóságát. Ugyanaz az óvó, támaszt nyújtó, elringató lourdes-i Krisztus-kéz, a feltámadott keze emeli magasba a Kenyeret, a Testet: az Eucharisztiát. Ugyanazok a vertikális-horizontális, eget és földet, minden létezőt összekapcsoló áramlások, felfelé húzó és lefelé sugárzó energiahullámok, fodrot vető forrásvizek (a kiontott vérrel és vízzel), mélyre futó gyökerek teremtenek egymást átjáró cirkulálásukkal egységet. Isten és ember találkozása a Lélek működése által. Nyitott tabernákulum.

A carrarai fehérmárvány porcelánszerű tisztaságával, hamvas, sima felületével szinte áttetsző. Sérülékenynek, hártyavékonynak, már-már kiszolgáltatottnak látszik ebben a szabad térben. A fokozhatatlan, de még fogható finomság, a látszólagos törékenység és a fény játéka által a márvány, a matéria változik, élővé válik. Kifejezi a kifejezhetetlent: az átváltozást. Azt mutatja meg, amit csak egy beavatott közvetítő, egy elragadtatott misztikus művész képes láttatni. A „Lélek-lángnyelv” csúcsán az anyagot áttörő keresztforma nem csak utalás az isteni áldozatra; résablak az örök életre, amelynek bejáratához már itt megkaptuk a kulcsot Krisztustól.    

Az avató után a Magyar Örökség-díj kilencvennyolcadik – ezúttal kihelyezett – átadóünnepségét a Balaton-parton, a Zákonyi sétányon nemrég megnyitott kortárs művészeti galériában tartották: a Magyar Örökség kitüntető címet a „bizonyító oklevéllel” a város szülötte, Faykod Mária vehette át. A rábízott településre jogosan büszke polgármester, Bóka István örömét fejezte ki, hogy ismét gazdagabbak lettek, méghozzá egy világhírű művész alkotásával. Az Eucharisztia immár Balatonfüred része. Ahogy Mária megszakítás nélkül Krisztusra hangolva, Krisztussal alkot, e szobor remélhetően ugyanígy, az állandó jelenvalósággal fogja formálni a várost és hitéletét.

Tulassay Tivadar kihirdette a Magyar Örökség-díj ajánlását, és fivére, a nagyot álmodó, kapcsolatszálakat összekötő Tulassay Zsolt mondta a laudációt: Faykod Mária még itthon, a Képzőművészeti Főiskolán kezdte pályafutását. 1975 óta Franciaországban él, Párizsban azonnal felvették a Beaux-Arts-ra, közben a Sorbonne-on filozófiát és metafizikát tanult, a francia fővárosban 1985-ben saját galériát nyitott, majd 1988-ban Párizsból a provence-i Aups határába költözött...

Le Musée de Faykod: egy kisfilm a szoborparkról a művész honlapjáról, Debussy vibráló, titokzatos-borzongató Faunjával kísérve; aztán a lourdes-i stációk döbbenetes részletfotói peregnek… És megérkeztünk oda, ahol ez a közös történet évekkel ezelőtt elkezdődött.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. szeptember 19-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.