„Ez az a föld, amelynek porából lettél” – Iványi Marcell filmrendezővel az Örök hűségről

A rendező biztos abban, hogy ezt a megrendítő fekete-fehér filmet „a nemzet lelkiismeretének” tartott Sára Sándor is látta odaföntről, és örült annak, hogy elkészült.

– Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen nehéz témában, ráadásul egy különleges műfajban rendezzen filmet?

–  Dolhai Attiláé, a Budapesti Operettszínház Jászai-díjas érdemes művészéé az ötlet. Ő írta a Trianoni békediktátumot és az azt követő kitaszítottságot a hétköznapi ember szemével láttató Szétszakítottak című musical szövegét Cári Tibor zenéjére. Az Operettszínház ezt 2020-ban nem tudta bemutatni. Kiss-B. Atillával, a Budapesti Operettszínház Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas főigazgatójával együtt indultunk el a zenés történelmi színházfilm tervével a Nemzeti Filmintézet pályázatán, melyet azért írtak ki még tavalyelőtt, hogy színházi társulat és filmes stáb közösen dolgozhasson.

A korábbi tévéjátékok is színpadi művekből készültek. Az Örök hűség is így született; a forgatókönyv egy színpadi mű drámai vonalán halad, képekben elmesélve a történetet. Dolhaival személyesen nem ismertük egymást, így leültünk beszélgetni. Kifejtette: ő tulajdonképpen nem művészfilmet szeretne, hanem inkább közönségfilmet. Erre én azt feleltem: nincs olyan rendező, aki ne vágyna arra, hogy a közönség tóduljon a színházba, a moziba. Értettük egymást, és hozzáláttunk a munkához, jóllehet, arra is utaltam: sajnos nem csak rajtunk múlik, hogy közönségfilm lesz-e belőle vagy nem. Ugyanis egy-egy nagy költségvetésű produkció esetében – a miénk nem az volt – szinte ugyanannyit költenek a promócióra, mint amennyibe a film kerül. Kassai Lajos A lovasíjász című filmje példa számomra; az reklám nélkül is közönségfilm lehetett. Mivel ez a mostani film egy nonprofit pályázat eredményeként készült, így valamennyi vetítése ingyenes lesz. Ez pedig – remélem – jó hívó szó. Ráadásul olyan témáról szól, amivel mindenkinek szembesülnie kell.

– A trianoni trauma kibeszélése, feldolgozása jelenleg is tart. Az Örök hűség egy temesvári polgári család derékba tört életét meséli el, eredeti dokumentumok alapján. Szétszakított szerelem, kilátástalan lét a marhavagonban, megcsonkított ország tönkretett vasúthálózattal – s még sorolhatnánk a mű beszédes üzeneteit. Az elcsatolt területek egy részén még ma, a szégyenletes diktátum után több mint egy évszázaddal is vigyáznia kell miniszterelnöknek és köztársasági elnöknek is, hogy véletlenül se szóljon kétértelműen a trianoni igazságról. Nem tartott a témától, amelyről hosszú időn át beszélniük sem lehetett sem az anyaország, sem a lemetszett nemzettestek lakóinak?

– Nem. A témáról azt gondoltam, ez sorsszerű. Ráadásul az Anyaföldünk című filmünket a tavalyi év elején fejeztük be, abból pedig egyértelműen következik ez a Magyarország sorsát jelentősen megpecsételő téma.

– A műfajtól sem tartott?

– Az kifejezetten tetszett. „Lesz még ez az a föld, amelyen apáink éltek! / Meg kell örököld, ez most is téged illet! / Ez az a föld, amelynek porából lettél, / aki enni ad és bölcsőjében ringat el!” Amikor meghallottam ezt a dalt, rögtön tudtam, hogy ezzel dolgom van…

– Fantasztikus színészek, megrendítő alakítások. Beleszólhatott a szereplők kiválasztásába?

– Nem szerettem volna beleszólni. Egyetlen pillanatig sem tartottam megrendelésnek azt, amire a csapatommal vállalkoztam. Mindvégig, a film elkészültéig azt vallottam, s vallom most is: ez a Budapesti Operettszínház filmje. Igaz, mindehhez a mi talentumainkat is hozzá kellett tenni. Amikor a Dér család legkisebb gyermekének alakítására kerestünk szereplőt, Németh Ákos forgatókönyvíró tízéves fiát, Marcellt is megnéztem, akit kisgyerek kora óta ismerek. Tíz fiú jelent meg a castingon, s végül Marcit választottam, de aztán valamennyien bekerültek a filmbe; külön jelenetet írtunk nekik, ahogy játszanak a marhavagon körül. Marcell, aki eddig még soha nem forgatott filmet, nagyon ügyes srác, magától értetődő természetességgel játszott. 

– A filmben hangsúlyosan jelenik meg a vasút, nemcsak a valóságban, hanem a terepasztalon is. Németh Marcell vissza-visszatér a kisvasútjához, és a nézőt is nosztalgiával töltik el ezek a képsorok. Több szálon fut a cselekmény, és a vasúti sínek mellett a lelkekben is megindul egy megállíthatatlan zakatolás…

– Mivel az egyik főszereplő állandóan utazik, így ez kézenfekvőnek tűnt. S az is tény: Nagy-Magyarország térképét annak idején a MÁV tönkretételével csonkították meg. A vasutast játszó Dolhai Attila elég szemléletesen mutatja és magyarázza el ezt az egyik jelenetben. Ráadásul amikor kiderült, mennyi pénz van a filmre – összesen 157 millió forint –, akkor rájöttünk: ennyiből nem lehet elkészíteni egy egész estés kosztümös történelmi filmet. Mivel az Operettszínház és a MÁV Zrt. között régóta jó a kapcsolat, a vállalat támogató partnere lett a filmnek is. Akad, aki az alkotásunkat „csak” tévéjátéknak tartja, de még ha így érzi, akkor is kell hogy zakatoljon a gőzös... A MÁV Nosztalgia Kft. „beolajozottan” működő mozdonyt, fűtőházat, mozdonyfordítót, teljes személyzetet biztosított, akik felfűtötték és elindították a szerelvényt. Remek partnerre akadtunk bennük. Szívem szerint az egész filmet a MÁV Nosztalgia telephelyén forgattam volna, csak ott nem voltak megfelelő lakóházak, utcarészletek. Az egyik utcai jelenetet így is ott vettük fel.

– Különös spirituális-lelki hatása van az Örök hűségnek. Bizonyos képkockáktól, hangulatoktól, érzésektől, jelenetektől, dalszövegektől nehezen szabadulhatunk… Erős tónusokkal megalkotott, megrendítő alkotás született. Akadt-e valaki a stáb tagjai közül, akit szintén mélyen megérintett a film?

– A forgatás idején én folyamatosan a hatása alatt voltam, és azóta sem szabadulok tőle. Még a forgatás előtt a sminkmester, Petrovics Ágnes megosztotta velem, hogy ő érintett: volt egy közeli ismerőse, aki ugyanazt élte át, amit a Dér család tagjai a marhavagonban, és mesélt is ezekről a szörnyűségekről és megaláztatásokról.

– Döbbenetes az a jelenet, amelyben a kis falu vasútállomásán várja az apa a gyerekét, hogy visszajön-e. Az is felkavaró, amikor a kereszt előtt térdre rogyva énekel a szerelmes lány...

– Nekem is a kedvenceim ezek a képek. Janza Kata például elsírta magát, amikor Földes Tamás a Minden eladót énekelte: „Mit, szorgos méh, gyűjtögetsz, az most mind itt marad. / Lassan indul vonatod, mit vinni fogsz, foghatod… / Válladon tehet, itt senki vagy, ott senki leszel… / Két vagonnyi élet, ez maradt, hát félted. / Az udvaron, a földön szórjuk szét mindenünk. / (…) Itt minden eladó…” Ez a szám egyébként mindenkit megfogott. A vágóval, Lőrincz Attilával többször megállapítottuk: mindegyik színésznek vannak különösen erős pillanatai a filmben. Valóban, Gubik Petra a feszületnél remekül énekel, és ahogy Sándor Péter éli át a Lesz még ez az a földet, hát, annak befogadásához is nagy erő kell. Nagyon lelkesek voltak a színészek. Imádnivalóan volt jelen a vándorcirkuszosok körében a Kossuth-díjas Oszvald Marika is a csapatával.

– Minden felső tagozatosnak és középiskolásnak látnia kellene ezt a filmet.

– Egyetértek. S úgy vélem, nem süthető rá a filmre, hogy öncélú lenne, csupán a valóság hű ábrázolására törekedtünk. Egyebek mellett a vasúti szimbólumrendszerrel és a legkisebb srác belső monológjával világítunk rá a trianoni békediktátum nyomán létrejött helyzetre. Az az álmom, hogy lehetőleg minél több magyar és határon túli, magyar ajkú színházba elvigyük ezt a színházfilmet, amelynek nincs moziforgalmazása. Hamarosan megkezdjük a bemutatók szervezését Erdélyben, Felvidéken, Újvidéken, és bízom abban, hogy egyszer Kárpátaljára is eljutunk majd az Örök hűséggel.

Szöveg: Lőrincz Sándor

Fotó: Tóth Eszter Anna

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. június 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.