„Ez a hely otthont adott” – búcsú a Vonattól, a Máltai Szeretetszolgálat éjjeli menedékétől

A Vonat bezárásával a fővárosi hajléktalanellátás kezdeti erőfeszítéseit idéző, a „hőskorból itt maradt” emblematikus intézmény szűnik meg, a lakók rövidesen egy modern újbudai létesítménybe költözhetnek. (Az intézmény történetéről és a hajléktalanellátás mai eredményeiről ITT olvashatnak részletesen.)

A keddi eseményen a meghívott vendégeken, illetve a Máltai Szeretetszolgálat vezetőin és önkéntesein kívül nagy számban jelen voltak az éjjeli menedékhelyet rendszeresen felkereső hajléktalan emberek is. Közülük például Majlát József az elmúlt tíz évben vissza-visszatérően töltötte itt éjszakáit, reggelente sokszor innen indult dolgozni. „Ez a hely otthont adott, barátokat, jó embereket, akik jól bántak velem. 45 évesen fordulópontja volt az életemnek, mert amikor idekerültem, akár meg is halhattam volna” – mondta, amikor emlékeiről kérdeztük.

Az ünnepség Csuja Imre szavalatával kezdődött. A színművész több alkalommal tartott előadásokat az ott éjszakázóknak a Vonaton, ezúttal József Attila Eszmélet című versét mondta el. Bősz Anett humán területekért felelős főpolgármester-helyettes ezt követően így fogalmazott: „Azért jöttem el önökhöz, mert szeretném megköszönni azt a mérhetetlen munkát és szolgálatot, amit az elmúlt harminc évben tettek olyan emberekért, akikért talán senki sem tette volna ezt meg.”

Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke utastársakként szólította meg a Vonatra betérőket. „Az utazás akkor kellemes, ha olyan emberekkel utazunk együtt, akiknek fontosak vagyunk” – mondta a 83 éves irgalmasrendi szerzetes, aki karácsonykor rendre itt mutatta be az éjféli misét.

A legnagyobb ajándéka ennek a közös utazásnak az volt, hogy egymással és Istennel is találkoztunk.”

A hajléktalan emberekhez fordulva többek között azt mondta: „A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ezen a vonaton az együttlét ajándékát készítette önöknek nap mint nap.” Hozzátette: „Köszönöm, amikor láttam önöket mosolyogni, az örömüket, hogy itt sosincsenek magukra hagyottan.”

Lakner Zoltán szociológus előbb felidézte, amikor 1990-ben kinevezték a szociális válságkezelő programok kormánybiztosává, és segítséget kért a Máltai Szeretetszolgálattól, majd azt, ahogyan megszületett az új szociális ellátórendszer, s hogy később egyetemi hallgatóit is számtalan alakalommal hozta el a Vonatra, hogy életútinterjúkat készítsenek az itt élőkkel.

Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke az első itteni karácsonyról mélyen benne maradt emléket idézte fel: „Késő este egy fiatal sráccal beszélgettem az egyik első kocsiban, valamelyik alsó ágyon ülve. Azt mondta, neki nem a saját lakás hiányzik, hanem az, hogy nem tudott senkinek sem ajándékot venni. Gyorsan jeleztem, hogy segítek neki, mire ő az értésemre adta: nem volt, akinek vegyen. Tehát nem az a gond, hogy azon az ágyon kell feküdnie, hanem az, hogy nincs miért felkelnie onnan. Ezen azelőtt soha nem gondolkoztam. Akinek nincs, akit szeressen, annak nincs célja.” Hozzátette: amikor elbúcsúztak, a fiú közölte, hogy tizennyolc év van köztük, az a tizennyolc, amit egyikük a családjában élt le, a másik pedig egy intézményben. „Az az este többet számított az életemben, mint az egyetemek, vagy bármelyik más találkozás.”

Az intézményt hosszú éveken át vezető Kenesey Balázs is hasonló emléket idézett fel: „Az egyik volt hajléktalan összeismerkedett egy hölggyel, összeköltöztek. Utána, amikor találkoztunk, mondta, hogy milyen magánéleti problémái vannak. Megkérdeztem tőle: miért nem költözöl el onnan? Te nem tudod, milyen érzés valakihez tartozni – válaszolta. Ő is állami gondozásban nőtt föl.”

Kenesey Balázs leszögezte azt is: „Amikor egy kapu bezárul, egy másik megnyílik.” Ezzel utalt a hamarosan megnyíló új intézményre, ahol szintén dolgozni fog. „Bízom abban, hogy amit a másik kapun belül találunk, jobb lesz ennél. Minden nap új és új lehetőségeket nyújt, és ezekkel élni kell.”

Az ünnepség szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel zárult.

Forrás és fotó: Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír