A budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban idős és fiatal papok, korábban a Terézvárosban szolgáló lelkipásztorok, diakónusok, kármelita és megváltós nővérek, a plébánia jelenlegi papnövendéke, valamint a belváros több közösségéből érkezett hívek ünnepelték együtt a templom védőszentjét.
Az ünnepi liturgiákra készülve az októberi rózsafüzért és a Szent Teréz-imanyolcad imádságát Rónaszéki János káplán vezette a hívekkel, majd a papok és diakónusok a Szent Teréz-vesperást imádkozták a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének énekes szolgálatával.
A vesperást Alpek Gergely káplán vezette, aki korábban szintén a Teréz-templomban szolgált. A rövid olvasmány után arról a bölcsességről és okosságról elmélkedett, amelyet Avilai Szent Teréz a Szentlélektől kapott, és amelyre nekünk ma ugyanilyen nagy szükségünk van ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Haramgi Tibor plébániai kormányzó volt, aki egykor ugyancsak a templom káplánjaként szolgált. A szentmise bevezetőjében örömét fejezte ki, hogy családias közösségben ünnepelhetnek együtt.
A homíliát a régi szokás szerint a belvárosi papok közül a legfiatalabb, a nyáron pappá szentelt Nagy Kálmán, a Rózsák terei plébánia káplánja mondta.
A szentbeszéd középpontjában a János-evangélium szőlőtőről és szőlővesszőkről szóló példázata állt. Az újmisés lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy Avilai Szent Teréz egész élete a Krisztusban maradásról tanúskodik.
„A vessző nem önmagában él, nem önmagából táplálkozik. A tőből kapja a nedvességet, az életerőt, mindent, ami a terméshez kell – fogalmazott Nagy Kálmán.
A termés nem a mi teljesítményünk, az a szőlőtő élete. Aki kapcsolódik Krisztushoz, annak az élete termékennyé válik. Nem kell erőlködni, csupán kapcsolódni kell hozzá.”
Avilai Szent Teréz életében ez a Krisztushoz fűződő mély kapcsolat vált meghatározóvá. Teréz nem a világtól akart távolabb kerülni, hanem Krisztushoz közelebb.
„A belső vár nem menekülés, hanem találkozás: ott, a lélek legmélyén, ahol Jézus van.”
A szónok felidézte, hogy Teréz élete bőséges termést hozott: megreformálta a karmelita rendet, kolostorokat alapított, és olyan lelki műveket hagyott hátra, amelyek ma is táplálják a hívők hitét. Mindezeknél azonban fontosabb volt az a szeretet, amelyből tettei fakadtak, „de a legnagyobb termése nem a könyvei vagy az alapításai voltak, hanem a szeretet, amellyel mindezt tette.”
Nagy Kálmán a templom és a hívő közösség kapcsolatáról is elmélkedett, kiemelve: a templom az a hely, ahol a szőlővesszők, vagyis a hívők a legtökéletesebben kapcsolódhatnak Krisztushoz, a szőlőtőhöz: az oltárnál, a szentségekben és a közösségben.
„Testvéreim, ez a templom is egy »belső várkastély«, nem csak falakból áll, hanem szívekből is. Aki ide belép, az nem csak egy épületbe lép be, hanem Isten jelenlétébe.”
A szentbeszéd a megpróbáltatások és a lelki megtisztulás jelentőségére is kitért. Nagy Kálmán hangsúlyozta, hogy mindezek Szent Teréz mindennapjaiból sem hiányoztak: a betegségek, az ellenállás és a lelki szárazság időszakai végigkísérték az életét. Ugyanakkor „a megtisztítás nem elválaszt, hanem termékenyebbé tesz” – erősítette meg.
A homília végén a szónok ismét visszatért a belső várkastély képéhez, emlékeztetve a híveket, hogy
a templom ugyan Isten jelenlétének kiváltságos helye, az ember végső célja mégis az, hogy a saját szívében is otthont készítsen Krisztusnak.
A szentbeszéd zárásában Nagy Kálmán Szent Teréz ismert imádságát idézte:
„Semmitől ne félj, semmi ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!”
Végül a szent közbenjárását kérte, hogy a templom, a közösség és a hívek élete egyaránt bőséges termést hozzon Krisztusban.
Az elhangzott homília teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.
Az ünnepi szentmisén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói Rodrigo de Ceballos, Avilai Szent Teréz kortársának misekompozícióját énekelték, amely különleges módon kapcsolta össze a liturgia zenei világát és a templomot védőszentjének korával.
A templombúcsút további programok is követték: október 17-én, szombaton az esti lelki alkalmat követően flamenco-táncestet szerveztek a templomkertbe; október 18-án, vasárnap pedig az ünnepi nagymise és a Szent Teréz-körmenet után a Bartók Béla Zenekonzervatórium fúvószenekarának koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők, amelyen spanyol szerzők művei csendültek fel Demeniv Mihály harmonikaművész közreműködésével. Mindkét eseményhez közös agapé is kapcsolódott.
A többnapos templombúcsú így az imádság, a liturgia, az egyházzene és a közösségi együttlét jegyében kínált alkalmat arra, hogy a hívek együtt ünnepeljék Avilai Nagy Szent Terézt.
Forrás: Budapest-Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébánia
Fotó: Topor Márta
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria


























