„Ezek a sebek örökre megmaradnak” – Ismét támadás érte Harkivot

„Ez egy szomorú nap” – Grigorij Szemenkov atya, a harkiv-zaporizzsjai római katolikus egyházmegye hivatalvezetője és kancellárja arról beszélt az AgenSIR olasz katolikus hírügynökségnek, hogy hogyan ébredt május 27-én a város, két nappal az Epitcentr üzletlánc hipermarketjét ért orosz támadás után. Legalább tizenegy ember meghalt a támadásban, és ötvenen megsérültek – hárman nagyon súlyosan –, de a számok még mindig nem véglegesek. Az áruházat – ahol háztartási készülékek és csináld magad termékek vásárolhatók – két siklóbomba találta el, és a robbanás idején „több mint kétszáz ember” tartózkodhatott benne.

Az áldozatok között van Irina Mironenko és lánya, a 12 éves Maria is, mindketten hívők és önkéntesek voltak a harkivi Csodatévő Szent Miklós-székesegyháznál. Vaszil Tucsapec görögkatolikus püspök, harkivi exarcha az egyházmegye által kiadott közleményben részvétét fejezte ki a hozzátartozóknak. Május 27-e hétfőre – írta az exarcha – a város nyilvános gyásznapot hirdetett. „Imádkozzunk a halottakért és mindazokért, akikre az Orosz Föderáció terrorcselekménye hatással volt!”

A harkivi görögkatolikus exarchátus Facebook-oldalán úgy emlékeznek meg Irináról, mint olyan asszonyról, akinek „nagy hite volt, és aki nem félt a nehézségektől, hanem elfogulatlanul, teljes odaadással, könnyedséggel és magától értetődő természetességgel tette a jót”. Énekelt a kórusban, és mindennap, munka előtt részt vett a liturgián. „Azonkívül, hogy segítette nagyszámú családtagjait, dolgozott és szolgált a templomban, látogatta a beteg hívőket a kórházakban, sohasem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy segíthessen.” „Köszönjük Istennek életed ajándékát és az emberség és női erősség példáját, amelyet nekünk adtál! Találkozunk a mennyben!” – olvasható az egyik üzenetben.

Irinával és Mariával nagyon szoros barátságot kötöttek a comói „Béke határai” csoport önkéntesei. A kötelék, amely a legkülönfélébb humanitárius segélyek szétosztásával kezdődött – néhány nappal ezelőtt ért véget a 27. út –, szinte családias kapcsolattá alakult. A csoport elkötelezettségének köszönhetően most júniusban Maria (és vele együtt mintegy harminc harkivi gyermek és fiatal) két hétig vendégeskedett volna a Don Titino Cserkészházban, amely a Como városára néző Spina Verde parkban található, a tóra nyíló lélegzetelállító kilátással. Nyugodt napok lettek volna ezek, távol a háborútól, játékokkal és sétákkal. 

Az ukrán közösségi oldalakon közzétett képeken látható, hogy az áruház tetőszerkezete felszakadt, és hatalmas fekete füstoszlop gomolygott ki belőle. A hatóságok szerint az építmény 10 ezer négyzetmétere leégett. Grigorij Szemenkov szerint szerencsére a lángokat sikerült eloltani, és a tűzoltóknak sikerült a helyzetet ellenőrzésük alá vonni. Ezután be tudtak jutni az épületbe, hogy keressék az eltűnt személyeket, a tűzoltók pedig oltották a támadások miatt keletkezett lángokat.

Az Északkelet-Ukrajnában, az orosz határ közelében fekvő Harkiv – amelynek a háború előtt 1,5 millió lakosa volt – rendszeresen célpontja a moszkvai erőknek, amelyek május 10-én szárazföldi offenzívát is indítottak a térségben. Szemenkov atya számolja az orosz erők által elfoglalt kilométereket: „10, 12 kilométer, de – teszi hozzá – nem fognak tudni eljutni a városig”. A kérdésre, hogy mit üzen Olaszországnak, azt válaszolja: „Imádkozzatok a békéért, de imádkozzatok azért is, hogy legyen erőnk megvédeni a várost.” Szemenkov atya gondolatai különösen a gyermekekhez szólnak, a gyermekekek első világegyházi világnapja után – amelyet szintén a béke nevében május 26-án, vasárnap Rómában a pápával együtt ünnepeltek. „Amikor látod őket, nyugodtnak tűnnek, de mindent éreznek, és a saját szemükkel figyelik a háborút. Soha nem szabadna ilyesmit látniuk. Ehelyett látják a bombák hullását és az otthonok lerombolását. És szenvednek. Ezek olyan sebek lesznek, amelyek egy életen át megmaradnak és gyógyításra szorulnak.”

Közben a plébánián megy tovább az élet. Amikor a körülmények engedik, hétfőtől péntekig alapvető szükségleti cikkeket osztanak szét a rászorulók között. Van egy Norvégia által támogatott projekt is: naponta két autó indul útnak, hogy eljusson a régió falvaiba, különösen azokba, amelyek a harcok célpontjai. Ellenőrzik a házak állapotát, hogy az embereknek szükségük van-e segítségre, majd visszatérnek a szükséges dolgokkal: „Ez egyfajta humanitárius ellenőrzés a területen. Mi egy háború sújtotta egyház vagyunk.”

Forrás és fotó: AgenSIR; Avvenire

Hollósi Judit/Magyar Kurír