„Szűz Mária szent neve – ez az az ünnep, amely a Hétkápolna-búcsú névadója, amikor a Boldogságos Szűz Mária pártfogását kérjük – kezdte ünnepi szentbeszédét Marton Zsolt váci püspök. – Mindnyájunk számára kedves a saját nevünk, hiszen így szólítanak meg bennünket. A születsénapunkhoz hasonlóan fontos számunkra, mert rólunk szól, a személyünkről, ami azt jelenti, hogy nem névtelen valakik, dolgok, pusztán élőlények vagyunk, hanem személyek – egyszeri, megismételhetetlen személyiségek –, kedvesek Isten számára, aki saját képére és hasonlatosságára alkotott minket. A névnapunkon megköszönjük Istennek a létezésünket. A hívő ember ezt teszi.”
Vannak azonban olyan nevek, amelyek saját nevünknél is fontosabbak. A legelső Isten neve – folytatta prédikációját a főpásztor. – Nem is lehet őt igazán megnevezni, csak a rá jellemző tulajdonságok alapján szólította meg őt a választott nép. Isten kinyilatkoztatta magát Mózesnek a csipkebokor által. „Vagyok, aki vagyok” – mondja a görög szöveg. Ő maga a létezés.
Fontos, hogy meg lehet szólítani. Istennek van neve.
Másik fontos név az emberré lett Isten, Jézus Krisztus neve: Jehosua – a Szabadító, a Megváltó, a Messiás. Majd Isten után a legkedvesebbek a szentek nevei; az első helyen a Boldogságos Szűz Mária neve áll. Mária nevéről is beszél a mai evangélium, aki a Hétkápolna pártfogója. Mária neve – ahogy Jézus idejében használták: Mirjam, Mariam – az arám Mara szóból származik, amely urat jelent; ebből úrnő lett. A görög egyházatyák többféleképpen értelmezték Mária nevét: megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos stella marisnak, vagyis tenger csillagának nevezi a Boldogságos Szűz Máriát.
Mit jelent az, hogy Mária úrnő? – tette fel a kérdést a szónok. – Nem olyan uralkodó, mint a földi királyok, császárok voltak, vagy a vezetők, elnökök.
Mária nem politikai értelemben vett uralkodó. Lelki hatalma van arra, hogy közbenjárjon értünk szent Fiánál, Jézusnál.
Ahogy a kánai menyegzőn egyetlen mondatába került, hogy megtörténjen az a csoda, melynek következtében az ünnepi öröm folytatódhatott.
A mai olvasmány Máriáról mint előképről szól.
Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a hitnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és erény minden reménye”
– olvassuk Sirák fiának könyvében. Ő az, aki minket ma is elvezet Fiához, aki az út, az igazság és az élet. Mária közbenjár értünk, hogy a szentségek által Jézus gyógyítson minket. Így lesz a testi-lelki gyógyulások helye a Hétkápolna is – mondta Marton Zsolt.
Az egyházatyák, Szent Jeromossal az élen megvilágosítónak is nevezik Máriát. Szent Bernát „tenger csillagának, ragyogó csillagnak hívja, melynek fénye megvilágosítja az egész földet, behatol a magasságokba és mélységekbe; nagyszerű és kiváló csillag, amely erényekkel és jó példával ragyog, kiégeti a hibákat”. A csillagos égbolt szépsége minket is gyönyörködtet nyári estéken. A csillag sugarakat bocsát ki, de sugárzása nem csökkenti a csillag fényét. A csillagok tiszta, ragyogó, diszkrét, de határozott fényt adnak – amilyen a betlehemi csillag is volt. Ilyen tapintatos alázattal volt jelen Jézus életének igazi csillaga, Mária, aki Fiának földi életét végigkísérte a háttérben. A Boldogságos Szűz Mária ugyanilyen diszkrét, tapintatos, de valóságos jelenléttel van jelen a mi hétköznapjainkban is.
Mária neve napjának ünnepét boldog XI. Ince pápa rendelte el hálából, mert 1683. szeptember 12-én Bécs megszabadult a török megszállás alól, majd három évvel később Buda is felszabadult, így az idegen uralom veszélye egész Európától elhárult. Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát ma is Európáért, benne hazánkért és Nagy-Magyarországért, egész nemzetünkért, a békéért Ukrajnában, a szívünkben, a kapcsolatainkban, hogy lelki, szellemi uralom ne érjen el, ne tartson fogva minket. „A névnapjukat ünneplő Máriákkal együtt
mindannyian adjunk hálát a nevünkért Istennek; köszönjük meg létezésünket
és az ő kedves leányát, Máriát, akit nekünk adott, hogy életünk pártfogója, mirhája és úrnője legyen. Most, a Hétkápolna-búcsún fedezzük fel újra, hogy életünk csillaga Mária. Időnként háborgó életünk tengere fölött ő világít. Ma, amikor Mária nevét ünnepeljük, kérjük, hogy kísérjen bennünket, ő legyen életünk úrnője Fiához vezető utunkon. Szűz Mária, könyörögj érettünk!” – zárta szentbeszédét a megyéspüspök.
A Szűz Mária tiszteletére épített Hétkápolna kegytemplom 1815 óta búcsújáróhely. A legenda szerint egy váci asztalosmester betegségéből felépülve egy Szűz Mária-szobrot helyezett el a forrásnál, amely a templom mögött található. A „Kúti-kép” hamarosan átkerült a templom főoltárára.
A templomhoz vezető úton látható stációk Szűz Mária hét örömét és hét bánatát jelenítik meg. A búcsút minden évben a szeptember 12-i Mária-naphoz közelebb eső hétvégén tartják. A hívők messziről zarándokolnak; sokan már előző éjjel is a kegyhelyen virrasztanak.
Szöveg: Nádudvari Dorottya
Fotó: Váci Egyházmegye; Nádudvari Dorottya
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria