„Félúton a fény felé” – Kitartásra bátorító szavak nagyböjt idejére

A nagyböjt Jézus pusztai böjtjéhez kapcsol bennünket, akit negyvennapos megpróbáltatása végén háromszor kísértett meg a sátán. Bár (...) a kísértéssorozatra terelődik a figyelmünk, legalább ekkora jelentősége volt Jézus hűségének és kitartásának is a negyven nap során. Ahhoz, hogy helyesen kövessük, nemcsak a kísértésekben, de a monotóniában is vele kell tartanunk.

Az apostoli és egyházatyák is kiemelt figyelmet szenteltek a kitartásnak (görögül: hypomone), mely az őskeresztények számára nem pusztán pszichológiai állhatatosságot vagy türelmet jelentett a szenvedések közepette, hanem fáradhatatlanságot a jó cselekedetekben, megmaradást az igaz hitben, engedelmességet az Egyházban, Krisztushoz való hűséget az üldöztetések ellenére is.

Kitartás az apostoli- és egyházatyáknál

Római Szent Kelemen a korinthusiakhoz írt levelében azzal motiválja a rábízottakat, hogy emlékezetükbe idézi általuk jól ismert és tisztelt személyeknek a kitartással kapcsolatos pozitív példáját: Noéét, aki kitartó hűsége révén a világ újjászületésében és az állatfajok megmenekülésében játszott pótolhatatlan szerepet; Ábrahámét, aki hite és engedelmessége által nyerte el az ígéretet; Péter apostolét, aki sok szenvedés elviselése révén nyert bebocsáttatást az őt megillető dicsőség helyére. (...)

Antiochiai Szent Ignác, aki bilincsek között, Rómába hurcoltatása közepette írta leveleit, egyik írásában arra kéri a római hívők közösségét, hogy semmiképp se próbálják megakadályozni kivégzését, mert a szenvedésben egészen a vértanúságig való kitartás számára a tanítvánnyá válás, illetve a Krisztushoz hasonulás eszköze. (...)

Szmirnai Szent Polikárp Jézusra utalva azt írja a Filippi keresztény közösségnek, hogy „aki őt halottaiból feltámasztotta, feltámaszt bennünket is, ha akaratát teljesítjük és parancsait követjük”. (...)

Kitartás a modern kori szenteknél

Kalkuttai Szent Terézről köztudomású, hogy évtizedeken át tartó belső szárazságban is kitartott az elesettek szolgálatára irányuló hivatása mellett; a 2025-ben szentté avatott Pier Giorgio Frassati pedig egész életében derűsen, mégis következetes önfegyelemmel tartott ki a napi Eucharisztia, a Szentírás olvasása és a szegények szolgálata mellett. (...)

Ménesi Kristóf írása teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Bízd Rá Magad Média

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír