Felülemelkedett a protokollon – Ferenc pápa látogatására emlékeztek Gödön

A kerekasztal-beszélgetés során Kuzmányi István diakónus, lapunk főszerkesztője kérdéseire Zalányi-Zolnay Eszter, az MKPK Titkárságának protokolliroda-vezetője; Sebő Balázs, az MKPK Titkársága sajtóosztályának vezetője; Sümeghy Kata, az MKPK Titkársága sajtóosztályának munkatársa és Merényi Zita, a Magyar Kurír és a pápalátogatás fotósa elevenítette fel emlékeit. Többek között neki köszönhetően eddig még nem hallott történetek is elhangzottak a jó hangulatú másfél órás beszélgetés során, amelyen a mély élmények megosztása és a kulisszatitkokba való beavatás váltották egymást.

A 2023. április 28–30-ig tartó pápalátogatáson egyes események helyszűke miatt mindenhová csak a Vatikán hivatalos fotósa juthatott be a fotósok közül. Az esemény kezdete előtt még másfél nappal is az szerepelt a tervekben, hogy az apostoli út hivatalos magyar fotósa, Merényi Zita is megteheti ugyanezt. Akkor azonban az a döntés született, hogy biztonsági okokból mégsem léphet be mindenhová, és mivel kiemelt fotósként a többi fotós listáján nem szerepelt a neve, végig kétséges volt, hová mehet be, és hová nem.

Ezt a nehéz helyzetet Zita rábízta a Jóistenre azzal, hogy nem tudja, hogyan, de az eszköze lehessen.

Volt, amikor ez kiváló fotóban mutatkozhatott meg, mint például a Szent István-bazilikánál, amikor Ferenc pápa a protokolltól eltérve elindult a lépcsőn lefelé, és Zita az őket nyomó TEK-esek egyikére támaszkodva tudott stabil képet készíteni a Szentatyáról. Ám például a Rózsák terén a görögkatolikus templomba sehogy sem akarták beengedni, hiába ment oda Sebő Balázs is segíteni neki, győzött a biztonságiak túlereje. Viszont ameddig Zita bejutásával voltak elfoglalva, addig egy másik, szintén a Magyar Kurírnak dolgozó fényképész „besettenkedhetett”, és szinte a legjobb helyről készíthetett képeket a pápáról.

Merényi Zita a Vakok Boldog Batthyány-Strattmann László Otthonának meglátogatáskor kerülhetett legközelebb a Szentatyához. Így azt is láthatta, hogy az egyik lakó, egy piros arcú és kezű, nagyon hámló bőrű fiú is szerephez jutott a Szentatyára való várakozás során, de aztán Ferenc pápa tervezett útjától messzire vitte az egyik dolgozó, mondván

csúnya a keze, nem foghat vele kezet a Szentatya. Zita megrendülve tapasztalta, hogy ehhez a fiúhoz a látogatás végén külön odament Ferenc pápa kezet rázni.

Sümeghy Kata feladata elsősorban az újságírók kísérése volt, emellett arra kapott még megbízást, hogy szervezze meg, hogy a repülőtéri fogadáskor valamilyen ajándékkal köszöntsék a Szentatyát. Így esett a választása a Közép-Európában szokásos protokollajándékra, a sóra és a kenyérre.

Az MKPK munkatársai által összeadott alapanyagokból ő maga sütötte a rózsa formájú kenyeret, amely megjelenésében Szent Erzsébet csodájára is emlékeztet,

és amellyel hitét megvalló katolikusként eddig egyedüliként a Blikk címlapjára is felkerült. Ferenc pápa már ekkor megtörte a protokollt, és egy kis csücsköt, a „rózsa” egyik „szirmát” letörte, és meg is ette. A világ öt legvédettebb személyének egyikeként ez nagyon nagy szó, nem meglepő, hogy Kata ezt látva örömében sírva is fakadt.

Hasonló módon tett a Szentatya például akkor is, amikor az egyik budai utcasarkon várakozó plébániai csoporthoz kiszállt, és még egy kis imát is elmondott velük együtt; vagy amikor a Papp László Budapest Sportarénában a mozgássérült fiatalokhoz vitette magát – idézték fel a megszólalók.

Sebő Balázs sajtófőnök még mindig nem tudta igazán eldönteni, hogy melyik is volt az a mozzanat, amely leginkább megfogta az akkori három nap során. Az egyik személyes jellegű elem, hogy egyik gyermekét pár évvel korábban négyzetméterre azon a helyen keresztelték meg a Rózsák terei görögkatolikus templomban, mint ahol Ferenc pápa helye volt az apostoli látogatáskor.

Sebő Balázs döbbenetesnek találta, hogy a pápa mennyire megbízott az őt körülvevő tömegben, hiszen akik között autóútja során lelassított, senkit sem vizsgáltak át. Hasonlóan megrendítő volt megtapasztalnia, hogy a teljes magyar média milyen pozitívan állt hozzá a magyar egyházhoz abban a két hétben – ez sem előtte, sem azóta nem jellemző. Még a nem hívők sem hánytorgatták, hogy milyen közlekedési kellemetlenségekkel jár a látogatás, hanem úgy voltak vele, hogy Krisztus földi helytartóját fogadjuk a legnagyobb méltósággal.

A protokoll egyházi főfelelőse, Zalányi-Zolnay Eszter élete legnagyobb ajándékának tartja, hogy ez a feladat megadatott számára. Gyakorlatilag minden előzetesen kitűzött programelem megvalósult, de a pápalátogatás a protokollon felülemelkedően jól ment. A Szentatya közelmúltbeli műtéte miatt kerekesszékes látogatásra készültek, de már a repülőtéren a két lábán jött az őt fogadók elé, és gyakorlatilag egész nap bírta a bottal való menetelést.

Eszter és családja mindennap fehér rózsát csempészett a pápa kis Fiat 500-asába, mert ezt nagyon szereti az egyházfő.

Az autó maga Rómából kamionon érkezett hazánkba, vagyis a Szentatya a jól megszokott járművével közlekedett, a helyi márkaképviselet végül csak egy pótautót biztosított, amelyet a vatikáni stáb csak a „la moglie”, „a feleség” névvel illetett. A pápát Magyarországon is a saját sofőrje szállította, akármilyen járműről is volt szó. A pápai sofőr felvételekor annak idején kifejezetten szempont volt, hogy 80 km/órával tudjon tolatni, hiszen ilyen manőverekre bármelyik apostoli út során szükség lehet, nálunk is volt rá példa.

Eszter számára a legfontosabb mondat a sportarénában hangzott el, amikor Ferenc pápa azt mondta magyarul:

Isten mindig megbocsát.

Mint mondta, nagy szüksége lett volna erre fiatalkorában, de most is gyógyítólag hatott rá.

A moderátortól, Kuzmányi Istvántól is elhangzott egy különleges történet: A kerekesszékes Kardos Mihály atya – aki betegsége miatt mindkét lábát elveszítve –Szegedről érkezett a pápalátogatás első napján a Szent István-bazilikához, és nem is volt biztos, hogy bejut magába a templomba. Amikor Ferenc pápa befelé ment a bazilikába, észrevette sorstársát, és hosszabban megállt üdvözölni. Amikor aztán kiürült a templom, Mihály atya ott maradt egyedül, mivel az őt kísérő Serfőző Levente helynöknek egy kis dolga akadt, ameddig visszament érte. Kuzmányi István kihasználta ezt a pillanatot, és odament Mihály atyához, hogy egy kicsit kikérdezze a találkozásról. Ahogy

a diktafonként szolgáló telefonját maga elé tartotta, egyszeriben csak azt vette észre, hogy a hajléktalanok között élő Mihály atya szavai hallatára már a kezén csorognak a könnyei.

A Slezsák János, a felsőgödi Jézus Szíve-plébániatemplom kántor-orgonistája és társai által szervezett találkozó végén a gödi hívek is kérdezhették a pápalátogatás szervezőit, majd megkóstolhatták azt a kenyeret, amely ugyanabból a kovászból és ugyanúgy készült, mint a pápának a reptéren adott kenyér, valamint azt a pannonhalmi bort, amelyből a Szentatya is kapott.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír