„Figyeljetek és énekeljetek” – Vasadi Péter újrafelfedezése

De Zsille Gábor szokásosan magas színvonalú szerkesztői, szöveggondozói munkájának köszönhetően többet is kapunk: a hetedfélszáz oldalas kiadvány első ciklusában kötetből kimaradt versek sorakoznak. (Ezek 1961 és 1985 között jelentek meg nagyrészt az Új Ember és a Vigilia hasábjain.)

Tanulságosan szép olvasmány ez a harminc-negyven oldal. Nyomon követhető, ahogy a Pilinszky-féle jambikus, keresztrímes alaktanból egy, a Vasadira oly jellemző intim expresszivitás a szabadverses megszólalás felé nyit utakat; a víz, a fény és a természeti létezők eleven motivikáját, szakrális jelképtanát mind mélyebb poétikai rétegekben dolgozva ki.

A meghitt létbizalom jézusi dimenziót tár szélesre: „…Jó Pásztor, válladon csendben elalszik a bárány” (Jó Pásztor, 1962); a madonnás látószög a köznapokat is látomásossá igazítja: „Két kezed látom, két formás kelyhet / melyek magukba zártan tartják / a végtelent és a szerelmet / s fölöttük átsüt a homályon / kirajzolódó gömbölyű vállad / Papnői magány és szelíd alázat / árad belőled” (Könnyeid nyomán, 1963). Itt a baljós jelenetezésen érkező örömök előérzete süt át: „A kis szoba boldog fehér falára / szeletnyi Hold ágárnyékot szerez / szekér zörög a lomb rejtette úton / villámütésként villog az eresz” (Árnyaktól közrefogva, 1965); és a lírai krisztusbeszéd is akárha vállunk mellől hangoznék: „Osztok Igent, osztok Nemet. / Meggyógyul mind az öt sebem. / Végleg fölállok, csöndben, és / szent lesz, kire emlékezem” (Egyedül őrködöm, 1985).

A „Figyeljetek és énekeljetek” (Tüzek, 1979) szelíden szigorú intelme egyszerre szólítja misztikus és analitikus énünket: a teljes emberhez fordul, hogy új ember születhessék ebből a teljességből. A tömeg ebben a költői világban csak átmenetileg ügyetlenkedő sokadalom: „Szerelmes, vad tömeg vagyunk, / amely örömre vágyik, / ügyetlen lába mégis / csapdák közt botladoz, és / kés felé tapogat a marka. (…) öli áldozatát az áldozat, / mégis virágba borul” (Virágok ünnepe, 1979); a kórusos együttlét evangéliumivá rajzol minden közösséget: „Nagy hímes kő körül / fehérben énekelnek. (…) Az Oszthatatlant / szét kell osztani” (Áhítat, 1979).

A katolicitás élményköre állandó ihletforrás költészettörténetünkben. De klímaválság, pandémia és háború idején a keresztény elkötelezettségű irodalom akusztikája is megváltozik. Ilyenkor a napi hírek igazánál is érvényesebbnek hat egy más anyagú hírmondás halk ambíciója, békességóhajtó bölcsessége: „Mi újság? – kérdezhetik. Válaszunk: / Hallotta már? Megszületett a Krisztus!” (Versbe hajló mondatok arról, hogy újságot írunk…, 1981).

Vasadi Péter Összes verse I. 1961–1987.
Magyar Napló Kiadó – Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2021.

Szöveg: Halmai Tamás

Fotó: Magyar Napló Kiadó – Írott Szó Alapítvány

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. április 17-24-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.