„Földre tiportan is hinni szárnyainkban” – Koudela Géza pap, zeneszerző

1894. március 25-én, húsvétvasárnap hajnalban Kalocsán született a Koudela család hetedik gyermeke, Géza. A zene és különösen az egyházi zene szeretetét szüleinek köszönheti. Édesapja, Koudela János közel fél évszázadon át a kalocsai székesegyház zenekarának tagja volt.

Koudela Géza első egyházzenei alkotása gimnáziumi éveihez kötődik. Tehetsége korán feltűnt környezetének; egyik támogatója a kalocsai jezsuita rendházban élő Henning Alajos, Liszt Ferenc unokaöccse volt. A főszékesegyház karnagya, Sztára József felismerte Koudela tehetségét, és mestereként segítette.

Érettségi után a budapesti Központi Papnevelő Intézet növendékeként folytatta tanulmányait. 1917 októberében Kalocsán szentelték pappá. Szolgálatát Moholon kezdte, ahol a község kulturális életének motorjává lett. 1919-ben a kalocsai főszékesegyház karnagyává nevezték ki, ám a Tanácsköztársaság zűrzavaros időszakában Bácskában rekedt. Miután visszatért Kalocsára, áthelyezték Budapestre hittanárnak. 1925-től a pesti Szent Imre-kollégium prefektusa volt. Két évvel később kinevezték egyetemi egyházzenei igazgatónak, majd ösztöndíjat kapott a Collegium Hungaricumba, ami a bécsi, berlini és kölni egyházzenei kongresszusokon való részvétel után kétéves római tanulmányi időt tett lehetővé számára. Visszatérése után a Zeneművészeti Főiskolán megnyílt egyházzenei fakultás tanára lett. 1928-tól az Egyetemi templom zeneigazgatójaként is dolgozott.

Rendkívül népszerű rádióbemondó volt – őt bízták meg a nagyobb hazai és nemzetközi események közvetítésével. Egy alkalommal karácsonyi üzenet megfogalmazását kérték tőle a rádióban: „Azt üzenem, ami a magyar pap és a magyar muzsikus szíve dobogása: Hinni és dolgozni!

Hinni a fényben a sötétség, a melegségben a dermedtség, a szeretetben a gyűlölség, a fölkelésben az elesettség, az életre támadásban az összeomlottság dacára!

Földre tiportan is hinni szárnyainkban, megraboltan is hinni gazdagságunkban, koldussoron is hinni királyi lelkünkben és keresztre verten is hinni istenfiúságunkban! S aztán erre a hitre rátenni mindennapos áldozatként izmunkat, vérünket, verejtékünket, lelkünket, életünket! Hinni és dolgozni keményen, kitartóan, dacosan, a vértanúk fanatizmusával és nagy lélekáldozatával!”

Lelkesen támogatta az 1935-ös Liszt-emlékév megrendezését, ő maga is tevékenyen bekapcsolódott a nagy zeneszerző életművének megismertetésébe, gondozásába. Koudela Géza számtalan elfoglaltsága mellett továbbra is alkotott. Teológushallgatóként komponálta az Ecce Sacerdos kórusművét; pappá szentelésének évében született a magyar szövegű Palicsi Mise vegyeskarra, orgonával. IV. Károly király halálára a Requiem című alkotással emlékezett. Nagyboldogasszony tiszteletére Ünnepi Nagymise címmel írt zeneművet, az 1930-as Szent Imre-év tiszteletére feldolgozta a magyar szövegű, régi Szent Imre-népénekeket.

Az Egyetemi templomban Prohászka Ottokár homíliáit Koudela Géza orgonajátéka előzte meg. Mindig előzetesen egyeztették a zenei programot. Így volt ez 1927. április 1-jén is. Ezen a napon Koudela Géza a püspök kérésére a „Titanic-korált” játszotta: „Közelebb hozzád, Istenem, közelebb!” – hangzott el. Prohászka rosszul lett a szószéken, majd pár órával később meghalt. A sok munka és a szeretett püspök halála megviselte Koudelát. Egy időre elvonult Mátraverebélyre. Azt tervezte, hogy itt töltődik és gyűjt erőt az eucharisztikus kongresszuson reá váró feladatok elvégzéséhez. 1937. szeptember 4-én, délután három órakor boldogan játszotta a zongorán édesanyjának azt a népéneket, amely a világesemény himnusza is lett: „Győzelemről énekeljen”. Pár órával később már eszméletlenül feküdt a budai Irgalmasok kórházában. Csak közeli hozzátartozói tudták, hogy hiába állt talpra, kezdett újra dolgozni, közeledik számára a földi lét vége.

1939. július 21-én Budapesten halt meg. A Farkasréti temetőben nyugszik – sírján a következő felirat, az eucharisztikus kongresszus himnuszának sora olvasható: „Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat...”

Forrás: Geszler Ödön: Koudela Géza életrajza, Kalocsai Néplap; iec2020.hu

Fotó: Facebook; Fortepan.hu

Magyar Kurír