„...ha nem a szavak, úgy ki prófétálna?” – Halmai Tamás versei

Nina Simone Edith Steint olvas

Hajléktalan macska az éjszakában.
Sírása emberi, olyan anyátlan.

Mindennel inkább, mint a szenvedéssel,
tud valamit kezdeni, ami szépszer.

Nina Simone Edith Steint olvas. Régi
hírt hoznak a genezis új regéi.

Ami fontos, nem művészeti cikk,
hanem a megváltásra tartozik.

(a mérték eseménye)

meséből párolsz birodalmakat?
a sárkány más dimenziók vitéze.
a mérték eseménye beavat
a készületlen kezdetek vizébe.

az orfikus jövendők jelen vannak
minden jelenben, mint tóban a tenger.
arcot rajzolsz, míg jót hiszel, javaknak.
bizalmak sorjázása sorsot tervel.

s ha Orpheusz csak próteuszi álca?
egy a sokból és egyetlen az egyből?
ha nem a szavak, úgy ki prófétálna?

szerepek keringhetnek csapatostul:
hol nincs lélek, ott más lélek a testőr.
a seb örök, de az ember begyógyul.

(csillagábra)

ha ki-kihagy a szavak szívverése,
a gyónás verssé át-átváltozik.
az elmulasztott tettek színterére
fény hárul. elsír árnyak közt olyik.

öröklétben nem jut idő gonoszra.
a mag gyümölcsöt szüntelen megáhít.
lélek tereli, lélegzet gondozza
a levegő lenge molekuláit.

a benső démon is angyal, csak frusztrált,
ha félreérti az önismeret.
az őrző megáll édeni kapuknál:

beljebb nincsenek önös istenek;
kijjebb nincsen, csak vándorok családja.
de minden vérvonal már csillagábra.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír